hogy egy picit közelebb hozza a nebulókhoz az egyetem különféle karait és az azokon belül működő szakokat, hiszen néhány nap múlva választaniuk kell, merre tovább, és ez bizony nem könnyű döntés. Emlékezzünk csak vissza, nem volt az olyan régen...

A statisztikák szerint a Szegedi Tudományegyetem Magyarország második legjobb felsőoktatási intézménye (az ELTE után), több mint száz országból érkeznek oda hallgatók, tizenkét kara, illetve egy Tanárképző Központja van. Régi diákjaként én is elmondhatom, hogy nincs, ami nincs, mindenki az érdeklődési körének megfelelően válogathatja össze a kurzusokat, eljárhat másik karok által meghirdetett órákra, és valóban kiváló tanároktól tanulhat. Aztán csak rajta áll, hogy ezt a későbbiekben hogyan és hol hasznosítja.

A szerző felvételei

Az egyetemi város pezseg, a TIK, azaz a Tanulmányi és Információs Központ mellett pedig ott a Nyugi, ahol az órák előtt egy finom kávé, utána pedig egy hideg sör mellett tovább lehet fejtegetni az élet értelmét, beszélgetni a filmekről, a könyvekről, a tanárokról a tanárokkal, a csoporttársakkal, hiszen tanár és diák egyaránt érezte, hogy sokszor kevés volt a másfél óra, muszáj volt folytatni az eszmecserét.

Ami nekem egy picit hiányzott annak idején, a választás előtt, az a felkészítő, tájékoztató jellegű előadás (lehet, akkor is volt, csak nem tudtunk róla), hiszen egy középiskolás számára az olyan szavak, mint a kredit, az államilag támogatott képzés, a minor és a master, ismerősek lehetnek ugyan az idősebb barátaiktól, akik már egyetemisták, viszont a felvételi előtt valóban sokat segített volna, ha tudjuk, mit hol kell elintézni, mire kell figyelni, hogyan jelentkezzünk, hol lesz a felvételi, mik a határidők, stb.

Dr. Kothencz Mihály, az SZTE Tanulmányi Osztályának vezetője éppen ezekről a fontos témákról tartott részletes előadást. A végzősöket elsősorban a felvételi eljárás érdekelte, ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerült, és mindegyikre választ kaptak, legyen szó emelt szintű érettségiről, ponthatárokról, pluszpontokról, a felvételi lapon feltüntetett szakok sorrendjéről, ösztöndíjról, támogatásról. A felvételi részletei után természetesen a különféle szolgáltatások is szóba kerültek, a külföldi ösztöndíj-lehetőségek, a jól felszerelt kollégiumokban való bentlakás, illetve Szeged pezsgését is kiemelték, ezzel is alátámasztva, hogy a dél-magyarországi város kívánatos helyszín a továbbtanuláshoz. Az előadó minden szavával egyetértettem, hiszen imádtam azt az öt, Szegeden eltöltött évet.

Jót mosolyogtam, amikor arról esett szó, hogy a magyarországi egyetemeken az ember bizony nem lehet tíz-húsz évig abszolvens, hanem belátható határidőn, vagyis az utolsó kurzus lehallgatása utáni néhány éven belül diplomáznia kell. Szakdolgozat és záróvizsga vár mindenkire, különben elvesznek a már lerakott vizsgák és évek... Miközben ezek a mondatok elhangzottak, rémült arcocskákat és malomkeréknyire nyíló szemeket lehetett látni a gimisek soraiban. Hát igen, valahol itt szembesül az ember azzal, hogy az egyetem már nem a középiskola, tanulni kell majd, és diplomát szerezni, kezdődik az a bizonyos nagybetűs... Mindenkit megnyugtatok, hogy ez valóban így van, viszont nem teljesíthetetlen feladat, sőt, bele sem halt még senki. Reális elvárásoknak kell megfelelni, és többet melegíteni a széket a könyvtárban, a kollégiumban, a parkban vagy a konyhánkban (ki hol szeret tanulni).

A bevezető után a diákok külön-külön találkozhattak a karok képviselőivel, feltehették nekik a kérdéseiket, majd az egyetem csapata továbbindult, hogy a zentai gimnazisták se maradjanak információk nélkül.

Most persze mondhatnánk, hogy ne reklámozzák már magukat a magyarországi egyetemek Vajdaságban, itt is vannak egyetemek, minden végzős maradjon és tanuljon itthon, én azonban azt hiszem, ez már nem ezen múlik. Arról nem is beszélve, hogy minden egyetemnek joga van ahhoz, hogy magához csalogassa a diákokat, akik a legjobb belátásuk szerint fognak választani.