„Ki tudja, miért szép egy levél? Mert zöld? Vagy mivel a formája ilyen, az erezete így fut, úgy fut? Vagy miért szép a fecske, és miért a sirály röpte? [...] Vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni. De nem is kell, hisz épp az adja hamvukat, ízüket, varázsukat, hogy nincsen szó rájuk. A rajzzal is úgy vagyunk, ahogy a virággal, madárral. Nincs rá szavunk, de érezzük, tudjuk, hogy szép. Talán attól is, hogy aki látja: szeretni tudja. Nincs más vágyam, s voltaképpen minden munkámat azért csinálom, hogy szeressék. Hogy szeressenek” (Reich Károly).

S mi szeretjük. Nem csak mi. Nemzedékek nőttek fel mese- és verseskötet-illusztrációin. De alkotásai nem csak a meseolvasók előtt nem ismeretlenek. A művészetrajongók a Firkálást, a Levelet olvasót, A kíváncsi kecskét, A szobrász kertje című sorozatot és a mitológiai témájú tusrajzait is ismerhetik, de a Shakespeare-művekhez készült illusztrációit sem kell bemutatni a könyvbarátoknak.

„Tudvalevő, hogy a gyermekkor milyen nagy jellemformáló, s milyen nagymértékű meghatározója az emberi élet alakulásának. — Most visszatekintve az időben, végigkísérem útján a kis patakot — gyermekkoromat. — Kegyes volt a sors hozzám, hogy az én kis forrásom oly szép vidéken fakadt és útja boldogító gyönyörűség lehetett. Terelhette volna az élet szeszélye száz meg száz irányba, de szép tájakra vezette csendes ballagással, lankás vidéken, szelíd dombok völgyein át, boldog játszadozással. [...] Magába ölelte a Nap melengető ragyogását, — ragyogtatta magában a Holdat és a csillagokat, csendes csobogással az Életnek énekelt.”

Reich Károly édesapja Reich Károly uradalmi bognár volt, édesanyja Jelinek Rozália. A rajzolás és a faragás már kicsi korától lekötötte figyelmét. Iskolai tanulmányai után három évig dolgozott a karádi Hangya-boltban. Főiskolai tanulmányait Budapesten az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte el, olyan mesterek keze alatt, mint Haranghy Jenő, Hincz Gyula, Konecsni György. Munkája mellett rajzolni kezdett, és nemsokára már dekorációkat festett kirakatok számára. 1942-ben a budapesti Hangya Szövetkezet rajzstúdiójában folytatta tanulmányait 1948-ig. A főiskola elvégzése után filmplakátokat tervezett, grafikákat készített, és illusztrátorként is működött. Egyik első munkája között Petőfi Sándor, Arany János és József Jolán könyveinek illusztrálása szerepel.

Reich Károly szülőföldjén, a Balatonnál tanulta megismerni a természetet, mely alkotásainak ihletője lett. Ihletője volt még a görög mitológia, annak derűje és klasszikus nyugalma. Különösen könyvillusztrációi emlékezetesek. Rengeteg gyermekkönyvet is illusztrált, sokat dolgozott a Móra Ferenc Könyvkiadónak. Mintegy ötszáz könyvet illusztrált nagy átélőképességgel és tiszta vonalrajzzal.

„Szeretem szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok.”

Hajlékony, könnyed vonalvezetés, tiszta, egyszerű, játékos és költőien finom ábrázolásmód jellemezte művészetét. A természet, az állatok és az ember szeretete s az ebből fakadó humanizmusa hatotta át mind önálló képgrafikáit, mind illusztrációit. A könyvek mellett számos grafikai albuma jelent meg, 1985-ben a Hazafelé, 1986-ban pedig a Kezek című.

1950-től rendszeresen szerepelt kiállításokon, először meseillusztrációival. 1954-ben, majd 1956-ban kapta meg a Munkácsy-díjat. 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Még ebben az évben megrendezték az első gyűjteményes kiállítását a budapesti Dürer Teremben. 1965-ben Lipcsében aranyéremmel tüntették ki a Nemzetközi Könyvkiállításon. Ez idő alatt több falkép elkészítésére is kapott megbízást. 1972-ben a budapesti Műcsarnokban nyílt kiállítása, 1975-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki. A ’80-as években bronz kisplasztikákat is készített. 1981-ben a budapesti Vigadó Galéria rendezte meg tárlatát. 1987 decemberében szervezték meg a soproni Festőteremben életének utolsó nagy kiállítását. Munkásságáért ugyanebben az évben a Szocialista Magyarországért Érdemrendet vehette át. Aktív volt a művészi közéletben is: tagja volt a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete elnökségének, valamint nyolc évig vezette a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képzőművészeti szakosztályát. 1987-ben szakmai és közéleti tevékenységéért a Művészeti Alap nagydíját nyerte el. 

Művei megtalálhatóak a Déri Múzeumban, Debrecenben, a Magyar Nemzeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Gyermekek számára készített pannói a gyermekeknek fenntartott intézményeket díszítik.

Reich Károly életétnek hatvanhatodik esztendejében hosszú, súlyos betegség után hunyt el. Családja visszavásárolta a művész szülőházát, és felújítva, rendbe hozva megnyitotta az érdeklődők előtt. Az emlékházban a még megmaradt eredeti berendezési tárgyak mellett a művész számos alkotása is megtekinthető.