* Hogyan kerültél Vajdaságból Budapestre?

— A COVID-járvány idején kerültem Budapestre egy ESC (European Solidarity Corps) önkéntes programnak köszönhetően. Ez az uniós kezdeményezés fiataloknak nyújt lehetőséget arra, hogy különféle közösségi és társadalmi projektumokban, civil szervezetekben vegyenek részt Európa-szerte. Hirtelen jött ötlet volt, az elején nagyon féltem, mert a járvány idején minden nagyon bizonytalannak tűnt. De egyáltalán nem bántam meg, és hálával gondolok vissza erre az időszakra. Egy drámapedagógiai civil szervezethez kerültem, ahol az önkéntes munka során szerzett tapasztalatok nagy hatással voltak rám — új szemléletet hoztak tanárként a szakmai életembe, megerősítettek abban, hogy a közösségi és kulturális értékek megőrzése kiemelten fontos számomra, és nem utolsósorban: az ESC tréningjeinek köszönhetően rengeteg külföldit ismerhettem meg. Sajnos, ezekről az önkéntes programokról máig nagyon kevesen hallanak.

Drámapedagógia-előadás közben (forrás: Kecskés Ildikó archívumából)

* Milyen szerepet kap az életedben az irodalom és a fordítás?

— Az irodalom iránti érdeklődésem egészen korán, már gyerekkoromban kialakult — mindig is szerettem olvasni, és már korán éreztem, hogy ez az a terület, amellyel hosszú távon is foglalkozni szeretnék. Középiskolás éveim alatt kezdtem el próbaképp fordítani, majd az egyetemen kaptam meg az első igazi megerősítést abban, hogy jó úton járok. Szerintem azért is szerettem meg egyből a fordítástudományt, mert egy rendkívül szubjektív terület: egy szövegnek számos, mégis érvényes fordítási megoldása lehet — ellentétben a természettudományokkal. Azóta a fordítást hobbiként űzöm, nem erőltetem, csak amikor időm engedi, és kedvem is van hozzá. Ebben édesapámnak is jelentős szerepe volt, hiszen ő is szokott fordítgatni, és sokszor hozzá fordulok tanácsért. Többnyire a Híd folyóiratban publikálok.

* Mely nyelvekkel dolgozol a fordítások során?

— Szerbről magyarra fordítok. Mindig. Ez sokat segített a nyelvtudásom fejlesztésében, de még mindig nem érzem magam teljesen anyanyelvi szinten a szerb nyelvben ahhoz, hogy magyarról szerbre fordítsak.

Az MTA Főtitkári Elismerésének átvétele az MTA főtitkárától (forrás: Nagy Attila Károly felvétele, az MTA Sajtóosztályának engedélyével)

* Volt olyan mű vagy szerző, amely/aki különösen inspirált, esetleg elindított egy úton?

— Sok szerző inspirált az évek során, de meghatározó élmény volt számomra Végel László munkássága, különösen a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című regénye, illetve annak szerb fordítása — később a mesterdolgozatom is e köré a regény köré épült. Először „csak” városregény mivoltával foglalkoztam, hiszen becskereki származásúként egy hasonló multikulturális városban nőttem fel, mint Újvidék, majd tanulmányaim vége felé és a fordítás megjelenésével már egyértelműen a szerb fordítása és annak aspektusai felé orientálódtam.

* Milyen szövegeket fordítasz legszívesebben?

— Eddig mindig szépirodalmi, prózai szövegeket — novellát, regényrészletet — fordítottam, bár jó lenne, ha egyszer kipróbálnám magam a versfordítás terén is. De ez a jövő zenéje. Szeretem a gyermekirodalmat is.

* Fiatal műfordítóként hogyan látod a szakma helyzetét?

— Véleményem szerint a fiatalok számára különösen nagy kihívás megtalálni azt, hogy hogyan építsenek ki egy stabil műfordítói pályát, mely megbecsült, és megfelelő anyagi elismeréssel is jár. Vajdaságban — magyar kisebbségi környezetben — ezt még komplexebbnek látom: kisebb piac, kevesebb lehetőség. Lehet, hogy emiatt sem tekintettem a műfordításra úgy, mint elsődleges megélhetési forrásra. Bár lehet, hogy jobb is így, hiszen ez megmarad egy olyan tevékenységnek, hobbinak, amelyet szívből csinálok. A másik problémát a mesterséges intelligencia térnyerésében látom. Egyre nehezebb az érvényesülés — hiszen a rutinfeladatokban ma már gyakran alkalmaznak gépi fordítási megoldásokat. Egyúttal azt hiszem, ez fel is kínál lehetőségeket: aki tud alkalmazkodni, akinek kifinomult a nyelvi kultúrája, eléggé kreatív, és nemcsak fordít, hanem értelmez és alakít is, annak még mindig van szerepe, hiszen a gépi fordítások gyakran nem tudják visszaadni a kultúrafüggő kifejezéseket, az idiomatikus szókapcsolatokat és a szöveg hangulatát. Érdemes ezeket a kompetenciákat fejleszteni, melyek a gépek számára nehezen automatizálhatók.

VMTDK házi konferencia, 2016 (forrás: Az alany archívumából)

* Milyen kihívásokkal találkozol leggyakrabban egy szöveg fordítása során?

— Általában nyelvi és stilisztikai finomságokkal. Gyakran kell megtalálni a megfelelő egyensúlyt a hűség és a természetesség között: úgy átadni az eredeti szöveg jelentését, hangulatát és stílusát, hogy közben a célnyelvi olvasó számára is gördülékeny, élvezhető maradjon. De ennek az egyensúlynak az elérése számomra egyúttal a legszebb része is a fordításnak. Emellett előfordul, hogy a kulturális utalások vagy kontextusok okoznak nehézséget: például olyan kifejezések, szokások vagy humor, amelyek az eredeti nyelvi környezetben természetesek, de a célnyelv olvasójánál magyarázatra szorulnak. Vajdasági magyarként sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy mennyi kifejezést és frazémát vettünk át a szerbből — ezek számunkra természetesek, és használjuk őket a mindennapokban, de fordításkor figyelembe kell vennünk, hogy a szöveget nem feltétlenül csak vajdasági magyar olvasók fogják olvasni.

* Szoktál konzultálni az eredeti szerzővel, ha élő, kortárs íróról van szó?

— Általában nem, önállóan dolgozom. Szeretem a fordítási folyamatot saját értelmezésem és nyelvi megoldásaim mentén végezni, de természetesen tiszteletben tartom az eredeti szöveg stílusát és hangulatát. Nem zárom ki azonban annak lehetőségét, hogy ha a jövőben egy különösen nehéz szövegrész vagy értelmezési kérdés merülne fel, kapcsolatba lépjek a szerzővel.

* Jelenleg az MTA Határon Túli Magyarok Titkárságának munkatársa vagy. Ez mit takar pontosan?

— 2022 óta dolgozom az MTA Titkársága Köztestületi Igazgatóság Határon Túli Magyarok Titkárságán mint határon túli titkársági szakreferens. Az MTA ezen részlege összefogja az akadémia határon túli programját. Feladataink közé tartozik az MTA külső tagjaival való kapcsolattartás, minél teljesebb bevonásuk a hazai tudományos életbe. Mi koordináljuk ezek mellett az MTA Domus Hungarica Scientiarum et Artium pályázati rendszerét is. Fontos megemlítenem, hogy az idén ünnepli alapításának 200. évfordulóját az Akadémia, így ez az év különösen jelentős volt számunkra. A bicentenáriumi rendezvénysorozat keretében májusban a határon túli magyar tudományos intézetek és szervezetek mutatkoztak be — ennek megszervezését és lebonyolítását is titkárságunk koordinálta.

* Volt-e olyan momentuma a pályafutásodnak, amelyre ma is örömmel tekintesz vissza, és motivál a hétköznapokban?

— A közelmúltban az MTA Főtitkári Elismerésében részesültem. Ezt az Akadémia azon munkatársai kaphatják meg, akik bizonyos munkakörben vagy meghatározott feladat megoldásában kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, illetve tartósan magas színvonalú munkát végeztek. Az elismerést az előbb említett MTA200 rendezvénysorozat határon túli programjainak több hónapos előkészítésében, majd lebonyolításában vállalt tevékenységemért kaptam. Hálás vagyok érte, mert megerősített, hogy bár már nem élek Vajdaságban, de a munkámmal mégis hozzájárulhatok a határon túli magyar tudományosság támogatásához.