home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szavak, ah, azok a csodálatos szavak!
Martinek Imre
2022.04.07.
LXXVII. évf. 14. szám
Szavak, ah, azok a csodálatos szavak!

Az idei kikelet havának (március) huszonhatodik napján tartották meg legutóbbi szakmai összejövetelüket Újvidéken a Tanom fejlesztőprogram részvevői. A képzés színhelye változatlanul a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének telepi központja volt.

„Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy milyen jól tud fára mászni, egész életét úgy fogja leélni, hogy ostobának hiszi magát.” Ezt az egyébként a közösségi média által is szívesen felkarolt idézetet állítólag a relativitáselmélet atyja, Albert Einstein fogalmazta meg annak idején. Tegyük fel, valóban így történt. És mivel tette ezt? Szavakkal. Az ősi és mindenkori kreáció(in)k, illetve az egymás közötti kommunikáció(in)k szerkezeti alapelemeivel. Szavakkal, melyek miképpen büntetni és ledorongolni, úgy jutalmazni és felemelni is képesek.

Tanulók. Kollégák. Barátok. Szülők. Vezetőség. Közösség. A sor ugyan végtelen, viszont a cél ugyanaz: elismerő szavakkal és pozitív gondolatokkal hidat ácsolni. Közöttük. Nem, korántsem lehetetlen küldetés! Ellenben többszörösen emberpróbáló. Megannyi megközelítési módozattal, melyek gyakorlati mikéntjeibe — természetesen a teljesség igénye nélkül — ezúttal Török Tímea kecskeméti gyógypedagógus, a SuTTogó matricák megálmodója, megoldásfókuszú szakember, nevelő, Kids’ Skills coach, tréner kalauzolta az egybegyűlt vajdasági tanerőt. A szemléletváltó kommunikációt fejlesztő, Jutalmazz a szavaiddal! elnevezést viselő program ugyan nem lett akkreditációs pontokkal felruházva, a benne/rajta elhangzó tételek, játékos és interaktív gyakorlatok, illetve az életszagúan hiteles helyzetszimulációk busásan kárpótoltak minden egyes ráfordított minutát. Hiszen a dolgok jobbra fordulásához is inkább aktív cselekvésre van szükség, mintsem passzív várakozásra. 


Török Tímea

„Az elismerés feldobhat egy napot, de egy életet is megváltoztathat. Csak annyi kell hozzá, hogy hajlandó legyél szavakba önteni” — vallotta Margaret Cousins, s ezt a szakmai hitvallást igyekezett maga a tréninget vezető anyaországi hölgy is átadni számunkra. Élményalapúan. Feltett szándékkal, hogy az itt lévő pedagógusok is belekóstolhassanak a megoldásfókuszú munkába, az általuk szemléletváltónak is nevezett kommunikációba. Mert tény és való, ha a szavakon kívül egyéb eszköze nincs is egy-egy pedagógusnak, nevelőnek, vezetőnek, szülőnek… ezekkel is képes csodákat tenni. Mi több, a pozitív értéktartományban is.


Beszéljük meg! — műhelymunka

— A SuTTogó matricák egy saját fejlesztésű eszköz, mely a megoldásfókuszú módszertanból meríti a gyökereit. Lehet, hogy e matricák elsőre — de sokadik pillantásra is — jutalomnak tűnnek, ellenben ha ezeket a hétköznapi gyakorlatban alkalmazzuk kommunikációnk során, szinte észrevétlenül épülnek be. Elsősorban a mi, saját szókincsünkbe, általu(n)k pedig a gyermekekébe. Elősegítve mind a kibocsátó, mind pedig a befogadó közösségek érzelmi intelligenciájának gyarapodását. Ez a módszertani viszonyulás a közösség rezilienciáját is képes megtámogatni. Magyarán: különféle konfliktusok kezelésére, sőt, például a súlyosabb bántalmazások megelőzésére is használhatóak. A matricák széles körű alkalmazási lehetőséget nyújtanak mind a szülők, mind a pedagógusok, de akár a trénerek számára is. Az olvasni, írni (még) nem tudó gyermekek tudata és önértékelése, folytonosan csiszolódó nyelvkészlete gyarapításának bonyolult folyamatában pedig kiváltképp. Hiszen mindezen bátorító és verbális ösztönzést adó mondatokat a számukra elérhető képi világ is megerősíti. Az eddigi legfiatalabb gyermek, akin e módszert az eddigiek során alkalmam adódott alkalmazni — mégpedig sikeresen —, mindössze hároméves volt.


Felmatricázva — műhelymunka

Török Tímea pedagógusi önéletrajzában mintegy huszonöt év aktív/gyakorlati munkatapasztalat is szerepel. Ebből is tud meríteni, erre is tud építkezni. Mindeközben állandó belső megújulásra is törekedve, mely utóbbi folyamathoz leginkább a türelmet és a kivárást szokása kohéziós anyagként használni.

„Ne az aratott termés alapján ítélj meg minden napot, hanem az elvetett magok alapján” — jegyezte le annak idején Robert Louis Stevenson, és az e gondolattal felcímkézett tasakból a képzés végén mi is részesültünk. Nevezetesen egy agyag, föld és vetőmag kombinációjából összeálló, komposztálható ökotasakból. Elvitelre. Továbbszaporításra. A reánk bízott környezet szebbé tételéhez. Melléje aprócska használati útmutatóval. Mondván: a virágbombát az agyag tartja össze, a benne lévő föld a tápanyagot adja meg a virágmagnak. Ezután a természetre bízzuk őket. Napfény, eső, szél éri a magokat, és amelyik jól érzi magát, kis növénnyé fejlődik, színesítve a természetet.


Csoportkép — Újvidék, 2022. március 26-a

Az anyaországi szakember elmondása szerint minden tudás előbb-utób rögzül és automatizálódik. Ehhez idő kell. Idő, türelem és kivárás. Mivel ez egy szemléletmód, mindenképp kell hagynunk időt a belső átalakuláshoz. Segítségünkre lehet továbbá az a régi mondás is, amely szerint a pedagógus önnön személyiségével is képes tanítani. Kell ez. Egyre inkább, hiszen a szemünk előtt felnövekvő új generációk mindegyre újabbnál újabb kihívások elé állítanak bennünket. Ellenben — hangsúlyozta —, ha ezt a felemlegetett „ódivatú” irányvonalat továbbra is tudjuk követni, mindeközben önmagunk felé is folyamatosan képviselve azt a bizonyos minőségi elvárást, akkor az óhajtott siker sem marad el. Mi több, könnyen lehetséges, hogy összességében csak egész pici dolgokon kell majd változtatnunk. Például egy-két nem egészen megfelelően beidegződött kommunikációs formánkon, lévén az alapok, a megújulásra és a közvetett megújításra vonatkozó készségek mindnyájunkban fellelhetőek. S igen, a legtöbb (lánc)reakció beindításához olykor valóban elegendő csak egy icipici változást eszközölni. A megszokott beszédünkben. Gyakorlati dolgainkban. És ha már változás, egy-egy fajsúlyosabb helyzetet megoldva mi magunk is megerősödünk. Ellenállóbbá válunk általa.

Ebbe kóstolhattunk bele. Ezt ízlelgethettük. Ebből meríthettünk. Az időnként spontánul is beszűkülő komfortzónánk tágításához. Mindennapi jelenlétünk, illetve kommunikációink jobbá, tartalmasabbá és egészségesebbé tételéhez. Önmagunk felé is.

Fényképezte: Martinek Imre

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..