home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szarajevó, zene és borzalom
Fehér Márta
2022.10.07.
LXXVII. évf. 40. szám
Szarajevó, zene és borzalom

1992 május vége felé egy átvirrasztott éjszaka után, amikor porig égett egy patinás régi lakóház a katedrális mellett, zenedei kolléganőnk, Carmen, a pincében csitítgatta pici fiát, Filipet, nem is sejtve, hogy a feje fölött leégett a gyönyörű otthona. Férje, Vlado, idegsebész, a kórházban próbált emberi életeket menteni. Sietve haladok a zeneakadémia felé, kinyitom, sértetlen az első emelet, sértetlen a második, fel a harmadikra, de már a lépcsőn égett szagot érzek. Feljutva a folyosóra látom, egy hatalmas lyuk tátong a koncertterem és a folyosó között a falon... és láss csodát, a pódium előtt a parkettába merőlegesen állva egy tankgránát füstölög. Beleégett, nem robbant fel. Rohantam, hogy átnézzem a többi szobát. Hála istennek, rendben találtam mindent. Csak a könyvtárban volt valami furcsa lyuk a tető alatt, az egyik könyv-kotta szekrény összetört üvegajtaja… és újabb csoda. Bach, Vivaldi, Mozart kottái között negyvenöt fokos szögben nyugszik még egy tankgránát. Az sem robbant fel. Talány a mai napig, a művészet múzsái közbenjárására a zene otthona megúszta.

Mindenkinek van egy élménye Szarajevóról: pezsgő Baščaršija, sokszínű emberkavalkád, mecset és dzsezva, csevap, burek, szemet gyönyörködtető épületek és kilátás, európai nagyvárosi színvonalú kulturális élet, téli olimpia, egyetem, zeneakadémia — és az ostrom borzalma.

Baráth László Eltévedt lövedékek című könyve az egykori Jugoszlávia boldog korszakának nevezett (és megélt), azaz a ’70-es, ’80-as évek vajdasági gyerekeit mágnesként vonzó Szarajevóból indul (a szabadkai zenedéből a végzős diákok 80 százaléka Szarajevóba vette az irányt), helyet adva a Kelet és a Nyugat találkozásának számító bosnyák fővárosban élt, tanult vagy dolgozott vajdaságiak emlékeinek, Tomik Margit, Bunford Gábor, Koleszár Nándor, Molnár Tibor, Papilion Judit, Lengyel Gábor, Verebes Ernő, Murényi Mátyás én-Szarajevó-történetének. Zeneakadémiai eseményekről regél, és őshonos szarajevóiakká vált magyarokról, majd háborúról, gyűlöletről és reményről, borzalomról, a sötét uralmáról, az ember teljesen soha ki nem alvó optimizmusáról, a világ összeomlásáról, menekülésről.

— 1970-ben érkeztem Szarajevóba, rendőr zenészként, a szarajevói városi fúvószenekar tagjaként. Itt jártam zenei középiskolába, zeneakadémiára, majd egy budapesti ösztöndíj után visszatérve itt lettem tanár, és Szarajevónak köszönhetően koncertezhettem az ex-Jugoszlávia nagyvárosaiban és külföldön — emlékezett vissza a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban megtartott könyvbemutatón a szerző, akivel Tóth Vilmos magyarkanizsai építész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja beszélgetett.

— Baráth László könyve lehet élménybeszámoló, napló, élettörténet… Bárminek is nevezzük műfajilag, nem fogunk tévedni — fogalmazott Bús Csaba, az eseménynek otthont adó intézmény igazgatója.

A rendezvényen közreműködött a Cantilena kamarakórus, melynek az egyetlen vajdasági magyar tárogató- (és klarinét-) művész, Baráth László és felesége, Baráth Szabó Emília előadóművész is tagja.

A könyv a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában jelent meg ez év tavaszán, az Emlékezések 15. köteteként, az 1992. április első napjaiban kezdődő szarajevói ostrom harmincéves évfordulóján.


Puskás Károly felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..