A végzős diákok, akiknek a kollégista társai és a hozzátartozói is eljöttek erre a szép eseményre, hálaadó szentmisén vettek részt, melyet Elias Ohoiledwarin muzslyai plébános Sándor Zoltán állandó diakónus segédletével mutatott be.

A fiúkollégium tornatermében megrendezett szalagavatón köszöntők hangzottak el. Mint Gabona Ferenc, a muzslyai tanintézmény igazgatója hangsúlyozta, ilyenkor egy pillanatra meg lehet állni, és visszatekinteni az elmúlt időszakra. Köszönetet mondott Kalapis Sztoján atyának, aki megalapította a kollégiumot, és hosszú éveken keresztül vezette, és akinek az útmutatását követik.

— A ma kitűzött szalag az összetartozásnak, illetve annak a jelképe, hogy a kollégiumban négy éven keresztül együtt voltunk, és tiszteltük egymást. A szalag mellé gondolatban feltűzöm Don Bosco szavait is: „Ne vesztegessétek az időt, tegyetek nagyon sok jót, ezt nem bánjátok meg sohasem” — idézte a kollégium védőszentjének gondolatait, majd a fiúknak azt üzente, hogy a náluk kapott értékeket vigyék magukkal és kamatoztassák.   

Karl Jenő, a nagybecskereki Szathmáry Karolina-leánykollégium igazgatója úgy fogalmazott, hogy a szalagavató mérföldkő, jó alkalom arra, hogy visszapillantsunk a múltba és előretekintsünk a jövőbe.

— A szalagavató szimbolikus esemény, de a legfontosabb útravalót nem ezen az estén kapjátok. Az itt tanult értékek, a közösség melege, a nevelőitek szeretete az igazi szalagok, amelyek szívvel-lélekkel kötnek benneteket a kollégiumhoz és egymáshoz. Szeretném zárásként Szent Ágoston szavait adni útravalónak: „Szeress, és tégy, amit akarsz.” Ezzel nem azt mondjuk, hogy az életben nincs szükség szabályokra, hanem azt, hogy a szeretet az az erő, amely helyesen irányít benneteket. Ha a szívetekben szeretet van Isten, embertársaitok és önmagatok iránt, akkor a döntéseitek a jó úton fognak tartani titeket.

Magyar Dániel, a fiúkollégium egyik nevelőtanára nagyon büszke a fiúkra, hiszen buzgón készültek a bálra.

— Az idei évben az Emmausz Kollégiumban 12 végzős fiú van, akik májusban érettségiznek. Számomra meglepetés, hogy mennyire fegyelmezettek, szófogadók, segítőkészek a növendékeink, és remélem, több ilyen generációnk is lesz a jövőben.

Julianna nővér a leánykollégium nevelőtanáraként kiemelte, minden évben egy kicsit más az ünnepség, mert mások a lányok is, akiket elkísérnek a szalagavatóig, illetve a ballagásig.

— Az idén nálunk 10 végzős lány van. Mivel a fiúk egy kicsit többen vannak, ezért olyan lányokat kértünk meg, hogy vegyenek részt a közös táncban, akik bejárnak a kollégiumi programokra vagy a nyári táborba. A felkészülés nehéz volt, mivel az iskolákban januárban nem volt tanítás, ezért az sem volt egyértelmű, meg tudjuk-e egyáltalán rendezni számukra a szalagavató bált. Viszont ők szerették volna, így hajlandók voltak úgy is visszajönni, hogy nincs tanítás, és befejezték a tánctanulást, illetve felkészültek az ünnepségre. Mi ebben a bizonytalan időben is próbálunk biztos pont lenni számukra, hogy amit megszoktak, az maradjon meg az életükben. Elsősorban az az otthon, amelyet a kollégium nyújtott nekik, ahová hazajöhetnek, hiszen mi várjuk őket. Ha csak néhányan érkeznek, mert néhány napig van tanítás, akkor őket várjuk nagy szeretettel, és reméljük, hogy rendeződik majd ez a helyzet, és a tervezett programjainkat meg tudjuk valósítani.

A végzősök nevében Vaszlavik Angéla, a leánykollégium növendéke mondott beszédet, aki az eseményt egyszerre nevezte lezárásnak és kezdetnek is.

— Négy évvel ezelőtt beléptünk a kollégiumba, tele voltunk izgalommal, kíváncsisággal és titokban egy kis félelemmel. Az eltelt időszakban sokat tanultunk a barátságról, a kitartásról és még önmagunkról is. Rengeteg emléket szereztünk. A közös programok, a szobáinkban történt beszélgetések, az élmények mind összekötnek bennünket, és majd hosszú évek múltán mosolyt csalnak az arcunkra. Ma este nemcsak visszatekintünk, hanem előre is. A szalagavató azt is jelzi, hogy hamarosan új kihívások várnak ránk. Az út talán ismeretlen, de egy dolgot biztosan tudunk: az elmúlt négy év alatt szerzett tudás, tapasztalat és barátságok mindig velünk maradnak.

A fiúkollégiumból Német Ákos olvasta fel a papírra vetett gondolatait.

— Egy újabb fejezet zárul le az életünkben. Az elmúlt években itt, a kollégium falai között tanultunk, nevettünk, és néha a kihívásokkal is meg kellett birkóznunk. De mindig együtt voltunk, mint egy nagy család. Emlékszem az első napra, amikor ideérkeztem, teljesen idegenek voltunk egymás számára, de rövid időn belül mindenki társaságra talált. Számos érdekes és felejthetetlen pillanatot éltünk át, és sok tartós barátságot kötöttünk. A csínytevések is hozzájárulnak az emlékeink gazdagságához. A hitünk gyakorlása közben nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is érettebbé váltunk. Megtapasztaltuk, hogy az összetartozásban rejlik az erő. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian szívesen fogunk visszagondolni a kollégiumi évekre.

Az ürményházi Móricz Elvira elmondása szerint szülőként nagyon fontos volt neki, hogy gyermekének biztonságot tudjon nyújtani.

— Mindenki tudja, hogy nem könnyű egy tizennégy-tizenöt éves lánygyereket kis közösségből, egy faluból elküldeni a nagyvárosba. Köszönet jár a kollégiumnak azért, hogy a biztonság mellett itt igazán kedvező feltételek vannak. Nagyon jó közösségbe került a lányom, és ennek igazán örülünk. Ami különösen tetszett, hogy a kollégiumban rendszeresen megünnepelték a nemzeti, vallási, történelmi ünnepeket is, ezzel erősítve a növendékek magyar öntudatát. Azok a barátságok, amelyek itt kötődtek, bizonyára megmaradnak. Sőt, még mi, szülők is jól jártunk, mert Észak-Bánáttól Dél-Bánát csücskéig új ismerősökre tettünk szert a gyerekek által. A nevelőkről is csak a legjobbakat tudom mondani, bármikor fordulhattunk hozzájuk a kérdéseinkkel, és nagyon segítőkészek voltak. A második lányom is már itt van, ő még elsős, és természetesen azért írattam ide, mert láttam, hogy itt jó helye van a gyereknek.

A szalagavatóra a báli táncot ezúttal is Rontó Márta koreografálta és tanította be a fiatalokkal, akik a felnőtté válásukra pezsgővel koccintottak. A fiúk egy-egy rózsaszállal kedveskedtek a lányoknak, és a rendezvény a tizenkét elsőbálozó párnak életre szóló emlék marad.