A szalagavató bált Bánátban 2016-ban a katolikus kollégiumok keltették újra életre.

Kalapis Sztoján atya, az Emmausz Kollégium vezetője dicsérő szavakkal illette az idén búcsúzó fiúkat.

— Nem volt nehéz velük, elmondhatom, hogy egy olyan generáció tagjai ők, amelyet nem kellett unszolni. Tanulóidőben kezükbe vették a könyvet, és mentek tanulni. Ügyesek, szorgalmasak, semmi panaszom nincs, büszkék vagyunk rájuk. A szalagavató azért fontos, mert összekovácsolja a gyerekeket. Az idén tízen búcsúznak el a kollégiumtól, de a következő generáció már beszél erről a témáról, fontos neki ez a rendezvény, és alig várja, hogy a részese lehessen.

Sztoján atya azt sem hallgatta el, hogy sokszor már fárasztóak voltak a táncpróbák, de becsülettel végigcsinálták őket. A fiatalok bécsi keringőt mutattak be, majd következett nagykorúságuk első tánca a szüleikkel.

A szalagavatón Karl Jenő, a Szathmáry Karolina Kollégium igazgatója köszöntőjében Böjte Csaba atya gondolatait idézte útravalóul: „Próbáljunk meg átgondoltan, bölcsen haladni az életben, maradandót alkotni, értéket adni mindazoknak, akik számítanak ránk.”

— Szeretném megdicsérni a lányokat és a fiúkat, valamint gratulálni nekik ezen a gyönyörű ünnepen. Hosszú-hosszú előkészületek folytak, hogy ilyen szépre sikeredjen. Ez az iskolaév elég jól halad, annak ellenére, hogy augusztusban még „sötét felhők” ijesztgettek bennünket, de hála Istennek, nem jöttek be ezek a rossz jóslatok. Elmondhatjuk, hogy eddig zökkenőmentesen tevékenykedtünk, és ez továbbra is maradjon így. Teljes kapacitással dolgozunk, aminek nagyon örülünk. Egy kicsit izgulunk, hogy a jövőben is meg tudjuk-e tartani ezt a 60-as létszámot, de bízunk benne, hogy sikerül. A kollégium továbbra is Magyarország Kormányának a támogatásával működik. Reméljük, hogy az általános krízis ellenére sem lesz gond. Persze pályázatokon is részt veszünk, különféle projektumaink vannak, várjuk a pozitív visszajelzéseket több irányból is — nyilatkozta az igazgató.

Az előkészületekről Koncz Györgyi M. Julianna nővér, a leánykollégium nevelőtanára mesélt.

— A táncpróbákat a lányok már szeptember végén elkezdték közösen a fiúkkal. Az alaplépéseket, majd pedig a koreográfiát gyakorolták, ebben Rontó Márta tanárnő segített nekik. Az utolsó időszakban viszont már mindenféle más előkészülettel is foglalkoztunk. Mivel az idén 22 lány búcsúzik el az intézményünktől, sokkal több feladat hárult ránk, mert ilyen sok végzősünk még sosem volt. Vannak nekünk saját táncruháink, de kölcsönkérni is kellett, hogy mindenki méltóképpen jelenhessen meg az eseményen. A harmadikosok segítettek a terem díszítésében, az énekeket gyakoroltuk a misére, és most itt vagyunk. Ez valójában még nem a búcsúzás pillanata, hiszen az majd a ballagáskor következik be. Ez inkább egy olyan alkalom, amikor ünnepeljük őket, teret adunk annak, hogy megjelenhessenek a nyilvánosság előtt mint felnőttek, és a szülők is egy különleges élethelyzetben láthassák őket. Az elszakadás, a felnőtté válás egy folyamat, és annál könnyebb lesz, minél több olyan elemet építünk bele, amely ezt megsegíti. Ez egy ünnep a szülőknek, a diákoknak, a nevelőknek, a kollégiumok minden dolgozójának — hangsúlyozta Julianna nővér.

Gabona Ferenc, a muzslyai Emmausz fiúkollégium egyik nevelőtanára szerint a fiúk gyerekként érkeztek a kollégiumba, de felnőttként távoznak.

— A legnehezebb éveket itt töltik, hiszen kamaszként kerülnek ide. Olyankor még hajlamosak elhamarkodott döntéseket hozni, és a mi feladatunk, hogy formáljuk őket. Megismerik azokat az értékeket, amelyeket magukkal visznek a kollégiumból, és ezek segítenek nekik abban, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak, illetve példamutató emberként éljék az életüket.

A szülők is nagyon hálásak mindazért a törődésért, amelyet a kollégiumban megkaptak a gyermekeik. Többen is mondták, az évek során biztosak voltak abban, hogy jó helyen vannak a fiatalok.     

A tanulók közül Simon Ritát szólaltattuk meg:

— Igazából ez a négy év szerintem a legcsodálatosabb időszakom volt, és a legjobb döntéseim közé tartozik. Egy olyan közösség része lehettem, ahol a szeretet, a barátiasság, a család volt a legfontosabb, és sosem fogom megbánni, hogy idejöttem. Igazából fegyelem és szigor is van, viszont nem mondanám, hogy nem lehet dűlőre jutni ezek között, mivel eléggé korrekt mindenki. Vannak szabályok, és ha azokat betartjuk, akkor egész könnyű itt az élet. Én itthon akarok maradni, ez a legnagyobb vágyam, a középiskola után szakosodni szeretnék, és jó lenne itthon dolgozni.

Az érettségizők helyére a következő tanévre mindkét intézményben új kollégistákat várnak. A leánykollégium 1995 óta fogadja a diákokat — 2020-tól felújított épületben, a fiúkollégiumot pedig 2002-ben nyitották meg. A kedvezményes lakhatási lehetőség sok bánáti fiatalnak teszi lehetővé, hogy a középiskolai tanulmányait az anyanyelvén folytassa.