* Ðurić úr, hogyan értékeli tárcájának eddigi teljesítményét? A tartományi költségvetésből jut-e annyi a tájékoztatásra, hogy zavartalanul láthassa el feladatait?
- A végrehajtó tanács minapi ülésén napirenden szerepelt annak a tájékoztatónak a megvitatása, amelyből kiderül, hogy a tartományi szervek - a képviselőházat és a végrehajtó hatalmat is beleértve - az elmúlt egy esztendőben 25 százalékkal többet szerepeltek a médiumokban, mint a korábbi években. Nem biztos, hogy ez a legjobb fokmérője az elmúlt egyéves időszak kormányzati szerepvállalásának, azt azonban mindenképpen igazolja, hogy nem ültünk ölbe tett kézzel. Ugyanakkor - és számomra ez legalább olyan fontos - azt is alátámasztja, hogy jó, úgymond partneri kapcsolatot alakítottunk ki tömegtájékoztatási eszközök képviselőivel. A kérdése második részét illetően mit mondhatnék mást: pénzből sosincs elég. A titkárságom rendelkezésére álló eszközök mintegy hetven százaléka a kisebbségben élő nemzeti közösségek nyelvén megjelenő írott sajtótermékek támogatására van előirányozva. Emlékeztetőül talán nem árt rámutatnom, hogy 2000-ben az említett lapok mindössze 28 millió dinárt kaptak a tartományi költségvetésből. Tavaly ez az összeg elérte a 122 milliót, az idén pedig tovább növekszik, hiszen a szerkesztőségeknek szeptemberig már átutaltunk 90 milliót. Hasonlóan örvendetes számomra, hogy a költségvetés módosításával további nyolcmillió dinárt különíthettünk el a tartományi jellegű lapok többlettámogatására. Megragadom az alkalmat, és arról is beszámolok a Hét Nap olvasóinak, hogy a közelmúltban újabb kiadványokkal bővült a kisebbségi sajtó, úgyhogy most már az ukrán és a bunyevác nemzeti közösségnek is van saját anyanyelvén megjelenő sajtóterméke. Emellett egy roma nyelvű ifjúsági lap megjelenését is lehetővé tettük. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mekkora a jelentőségük ezeknek a lapoknak a kisebbségben élő nemzeti közösségek életében.
* Hogyan látja a tartományi tájékoztatási eszközök - bennük a kisebbségek nyelvén megjelenők - helyzetét?
- Általánosságban talán azt mondhatnám, hogy a tájékoztatás terén nincs különbség a Vajdaság és Szerbia között. A köztársaság egész területén sok a média és kevés az ellenőrzés. Még mielőtt valaki félreértené: nem holmiféle állami ellenőrzésre vagy cenzúrára gondolok, hanem az újságírói etikára. Gondoljunk csak bele: mindenki azt ír és mond, amit akar. Megbízhatatlan forrásokból, ellenőrizetlenül. Embereket járatnak le minden következmény nélkül. Feljelentést tehet ugyan a sértett, de mi haszna belőle? Évekbe is beletelhet, mire bebizonyítja az igazát. És ez nem jó. Ki kellene dolgozni egy újságírói kódexet, és aki vét ellene, az tegye le a tollat. Az újságírás ugyanis egy felelősségteljes hivatás. Közösség-, és értékformáló. Nem mindegy tehát, hogy kik művelik. Az elektronikus médiában hasonló a helyzet. A rádiók és televíziók nagy többsége engedély nélkül működik, és amíg a műsorszórási tanács nem írja ki a frekvenciákra a pályázatot, nem is várható javulás. A kisebbségek nyelvén megjelenő lapok szerkesztéspolitikájával elégedett vagyok. Egy aprócska részletre azonban mindenképpen szeretném felhívni az olvasók figyelmét: az említett lapok többsége tartományi támogatás nélkül aligha jelenhetne meg. Ezért hangsúlyoztam az imént, hogy a támogatás összeg hál istennek évről évre növekszik.
* A nemzeti tanácsok átvették a Tartományi Képviselőháztól az alapítói jogokat, a pénzelést azonban továbbra is a tartomány végzi. Keletkezik-e ebből valamiféle feszültség?
- A néhány szerkesztőség háza táján korábban tapasztalt feszültség nem ebből eredt. A kiváltó okai inkább a szerkesztőségek és a nemzeti tanácsok közötti viszonyokban voltak észlelhetők. Az újságírók felrótták például a nemzeti tanácsoknak, hogy arra alkalmatlan és érdemtelen embereket neveztek ki az igazgatóbizottságokba. Olyan vádak is elhangzottak a részükről, hogy a nemzeti tanácsok megkísérelnek beleavatkozni a szerkesztéspolitikába. Különösen a Libertatea és a román nemzeti tanács között volt feszült a viszony, bár a Ruske Slovo és a ruszin nemzeti tanács sem sokkal maradt le mögöttük. Mára már azonban csillapodtak a kedélyek, és minden megy a maga útján. Ami engem illet: eszembe sem jutott bármibe beleavatkozni. Azon fáradoztam csupán, hogy közelebb hozzam egymáshoz a vitázó feleket.
* Az Újvidéki Televízió mikor kerül vissza oda, ahova kezdettől fogva tartozik: a vajdaságiak birtokába?
- A törvény értelmében legkésőbb 2006. március 31. napjáig. Ha közbe nem jön valami. Mint az előfizetői díj megfizettetésénél. A közelmúltban módosított műsorszórási törvényt betartva október elsejétől kellett volna előfizetési díjat fizetnünk, a villanyszámlával együtt, a Szerbiai Villanygazdaság azonban mintha megpróbálna kihátrálni a neki szánt feladat alól. No de ne legyük borúlátóak! A végrehajtó tanács kinevezte tagjait abba a bizottságba, amelyik elkészíti majd a bontómérleget az SZRT és az Újvidéki Rádió és Televízió között. A bontómérleg elkészítésével párhuzamban a tervek szerint a műsorszórási tanács kinevezi a köztársasági és a vajdasági közszolgálati rádió és televízió igazgatóbizottságait, amelyek megválasztják majd a két intézmény igazgatóját. Eközben a köztársasági és a tartományi parlament is kinevezi a programtanácsok tagjait, és már kezdődhet is minden. Mondom, a törvény értelmében, legkésőbb jövő márciusának utolsó napjáig.
* Elhalasztották a tájékoztatási eszközök kényszerprivatizációját. Meglátása szerint mikor kerül rá sor, s a kisebbségek nyelvén megjelenő lapok számára lehet-e megnyugtató megoldást találni?
- Az írott sajtó magánosításának végső határidejét valóban meghosszabbították, hiszen a törvényben előírt határidőre egyszerűen lehetetlen lett volna befejezni a privatizációt. A Magyar Szó és a Hét Nap alapítói jogát a képviselőház átruházta ugyebár a Magyar Nemzeti Tanácsra. A vagyonuk azonban továbbra is állami tulajdonnak minősül, és a privatizációs törvény értelmében az állami vagyont magánosítani kell. A privatizációs ügynökség a közelmúltban megkereste a köztársasági kormányt és az illetékes minisztériumot, hogy értelmezzék a törvényt, és adjanak ebben a kérdésben útmutatót. A hír hallatán mi is azonnali aktivitásokba kezdtünk, és nagyon remélem, hogy a kisebbségek nyelvén megjelenő lapok nem képezik majd a magánosítás tárgyát. Az elektronikus média kényszerprivatizációja azonban ennél jóval bonyolultabb. 2007 decembere messze van még ugyan, de mi már felkészültünk az elektronikus médiák magánosításra.
* Titkár úr, mely sajtótermékekből tájékozódik leginkább, van-e kedvenc újságja, rádió- és tévécsatornája?
- Reggelente tíz lap vár az íróasztalomon. Természetesen nem olvasom át mindet, maradjunk annyiban, hogy átlapozom őket. Magánemberként szombaton Danast, vasárnap Blicet vásárolok. Hétköznapokon általában e két lap mellett a Kurirt is átolvasom. Hogy kellően tájékozódjam minden oldalról. A rádiót sajnos ritkán hallgatom. Munkaidőben módomban sem áll, esetleg délután vagy este. Újvidéken leginkább a Rádió-021 mellett teszem le a voksom. A televíziós csatornák közül a B-92-t, az SZRT-t és a Pink hírműsorait nézem napi rendszerességgel.
* A Hét Nap, a vajdasági magyarság egyik legnagyobb hagyományú újságja tavaszra ünnepli 60. születésnapját. Mit üzen a jubileum előtt álló hetilap munkatársainak és olvasótáborának?
- Mit is üzenhet az ember egy ilyen szép jubileum előestéjén? Valami újat vagy valami rendhagyót? Én a magam részéről annyit mondanék csupán, hogy a sajtónak elengedhetetlenül fontos szerepe van egy modern, haladó társadalom kiépítésében. Ezért óriási felelősség hárul rá. Akárcsak a politikumra. A mindenkori hatalom feladata, hogy biztosítsa az emberek szabadságát, a sajtó pedig a tárgyilagosságot. Egyik vagy másik nélkül nincs modern, haladó társadalom. Kössünk hát egyezséget e szép jubileum előestéjén: én ígérem, hogy sohasem veszélyeztetem a sajtó, adott esetben a Hét Nap szabadságát, és cserébe csupán tárgyilagos tájékoztatást kérek. Így járunk legjobban mindannyian. A tartomány, az újság és az olvasó...