Martha Graham amerikai táncos szerint, akit a modern tánc Picassójának is neveznek, a tánc maga az élet. Emellett a mozgás, a zene és az önkifejezés tökéletes összhangja, a szavak nélküli kommunikáció egyik legjobb eszköze. Sajnos, ezt sem én találtam ki, és annyi mást sem, amit már előttem leírtak a táncról, hiszen könyvtárnyi az irodalma. Mégis nagyon nehéz megfogalmazni a mibenlétét vagy éppen a definícióját. Talán nem is kell. Elég, ha tudjuk, hogy lélekgyógyító ereje van, örömet és bánatot egyaránt megmutathat, de érzelem nélkül nem működik. Szívből kell jönnie, ha azt akarjuk, hogy jó legyen.
A magyar nyelvben számos szövegkörnyezetben használjuk a tánc főnevet, illetve a táncol igét, és a jelentése – az eddig elmondottakkal ellentétben – nem mindig kedvező. Ilyen például a megtáncoltatja, amikor nem jókedvéből fordul-perdül az ember. És erről még a halálra táncoltatott leány balladája is eszembe jut. Ha valakiről azt mondják, úgy táncol, ahogy muzsikálnak, vagy ahogy mások fütyülnek, azt nem kell feltétlenül dicséretnek venni. Aki pedig a szakadék szélén, borotvaélen vagy vékony jégen táncol, gyorsan gondolja át, érdemes-e folytatnia egy bizonyos tevékenységet.
Ha viszont film, kinek ne jutna eszébe Patrick Swayze izmos alakja a Piszkos táncban, a Fekete hattyú, esetleg A lovakat lelövik, ugye? vagy akár a könnyedebb Szombat esti láz, Flashdance, Grease. És a legutóbbi nagy kedvenc, a Magyar menyegző. Melyet nemcsak azért szeretünk, mert az egyik főszereplője vajdasági, hanem mert a magyar néptáncot emeli olyan magasságokba, ahol a helye van. Igen, a néptáncot, mely tartást ad, közösséget épít, identitást erősít, értéket őriz, öntudatra ébreszt, udvariasságra, a partner iránti tiszteletre nevel – habár az utóbbi valamennyi társastáncra jellemző.
A tánccal én is úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: mindenféle formáját kedvelem, legyen az néptánc, klasszikus vagy modern tánc, balett, jégtánc, esetleg flashmob, de csak nézőként. Táncházba is szerettem járni, főleg a zene kedvéért, de ott is inkább közönség voltam. Kivéve talán a lakodalmakat és a mulatságokat, ahol néha beállok a körbe. Az utóbbi időben viszont egyre lelkesebb résztvevője vagyok az ötven pluszos korosztálynak ajánlott szeniorörömtánc-óráknak.
1982 óta, az UNESCO Nemzetközi Táncbizottságának kezdeményezésére, a tánc világnapját vagy a nemzetközi táncnapot április 29-én ünnepeljük. A dátum a balett Shakespeare-je, Jean-Georges Noverre francia táncos és koreográfus születésnapjához kötődik. Célja a tánc mint egyetemes nyelv népszerűsítése, az üzenete pedig, hogy a tánc áthidalja a kulturális, politikai és etnikai akadályokat.
