Molnár Imre úgymond hazatért, és 36 év munkájából hozott ízelítőt a szegedi közönségnek, hiszen tanulmányait 1988-ban Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán végezte. A művész 32 képből álló tárlatot állított össze a grafikáiból, ezeken keresztül tárva elénk azt a lendületet és egyben rendet, amellyel uralni kívánja a káoszt ebben a nyughatatlan világban.

Saját szavait idézve: „A rajzaimban és a grafikáimon a fekete-fehér vonalakat, a foltokat, a felületeket és kontrasztokat felhasználva fejezem ki a dolgok folyamatos pozitív-negatív ellentétét a körülöttünk létező világban. Az összefonódó vonalak és formák alkalmazásával igyekszem kifejezni az állandó újjászületés és átalakulás folyamatát, az anyag felbomlását és újjáteremtését és az állandó küzdelmet a művész és a mű között.”

Szombathelyi Árpád kisteleki festőművész sokéves barátsággal kötődik Molnár Imréhez. Méltatta a grafikát, mint művészeti stílust, majd néhány művet kiemelve méltatta barátja munkásságát, bevonva az elemzésbe a közönséget is, amely így különleges, interaktív kiállításmegnyitónak lehetett a részese. Kiemelt jelentőséggel elemezte a Gyökerek sorozatot, a Kukoricamadarakat, a Gúzsbakötve elnevezésű, nagyméretű grafikát és az Árpádfát, amely alkotás egy Bácskossúthfalván létezett öreg tölgy emlékére készült, és mindkettőjüket a fiatalságukba vitte vissza.

A kiállításmegnyitó családias hangulatban telt, a termet zsúfolásig megtöltötték a környékbeli művészetbarátok, barátok, ismerősök és tisztelők, akik osztozni szerettek volna Molnár Imre sikerében.

A hangulatot Sejben Győző gitárjátéka tette ünnepélyessé, a kiváló bor pedig oldottá, amit a képek megtekintése közben kóstolhatott a közönség.

A tárlat április 20-ig tekinthető meg a Délvidék Ház Újvidék termében.

Forrás: www.delvidekhaz.hu