A jelenlévőket Burány Hajnalka, a Thurzó Lajos Művelődési–Oktatási Központ megbízott igazgatója, majd Kormányos László, a Tartományi Ifjúsági és Sporttitkárság segédtitkára köszöntötte. Az előadások sorát a zentai Táborosi László hely- és sporttörténész nyitotta, aki az 1928 és 2021 közötti zentai olimpikonokról szólt. Kiemelte, hogy az 1928-tól 2021-ig terjedő időszakban rendezett harminc nyári olimpián 18 zentai sportoló (10 birkózó, 2-2 asztaliteniszező, úszó és kézilabdázó, valamint 1-1 atléta és labdarúgó) szerepelt.

— A sportok királya, értékmérője, csúcsa az olimpia. Ez a legrangosabb és legkiemelkedőbb sportrendezvény a világon a sportolók, az edzők, a tudósítók és a nézők számára egyaránt. A zentai olimpikonok közül volt olyan, aki végig hű maradt a zentai klubokhoz, aki más egyesületbe igazolt át, és olyan is, akinek mindössze annyi köze volt Zentához, hogy itt született, viszont más településen élt és más egyesület színeiben sportolt — mondta a többi közt Táborosi László. Röviden ismertette mind a 18 zentai olimpikon pályafutását: Palkovics Ferenc birkózó, 1928; Donogán István atléta, 1928, 1932; Tóth Károly birkózó, 1936; Borivoje Vukov birkózó, 1952, 1956, 1960; Novak Roganović labdarúgó, 1960; Szemerédi István birkózó, 1972; Radomir Krivokapić kézilabdázó, 1976; Kopasz Károly birkózó, 1984; Törtei József birkózó, 1984, 1988; Szabó Palóc Nándor birkózó, 1988, 1992; Boros Tamara asztaliteniszező, 1996, 2000, 2004, 2008; Sterbik Árpád kézilabdakapus, 2000; Erdélyi Szilvia asztaliteniszező, 2004; Frísz Krisztián birkózó, 2008, 2016; Szilágyi Csaba úszó, 2008, 2012, 2016, 2021; Nemes Viktor birkózó, 2016; Nemes Máté birkózó, 2021; Szabó Szebasztián úszó, 2021.  

A sportkonferencia résztvevői

A szombathelyi Horváth Vilmos, a Kárpát-medencei Sport Hagyományőrző Egyesület elnöke, az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának tagja, a Dobó SE elnöke olyan magyar származású olimpiai bajnokokat mutatott be, akik nem Magyarországnak nyertek olimpiai bajnoki címet. A Kárpát-medencében több magyar sportoló más ország színeiben állt a dobogó legmagasabb fokára (például Szabó Katalin, Szabó Gabriella, Takács Szilveszter, Mester Gyula stb.), és azokról a sportolókról szólt, akiknek a szülei külföldre, a Kárpát-medencétől távolabbra vándoroltak. A sportolók neve utal magyar származásukra, ők azonban a néhány kivételtől eltekintve, már alig vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Így hallhattunk beszámolót a bánsági sváb származású, amerikai színekben ötszörös olimpiai bajnok Johnny Weissmuller, azaz Weissmüller János pályafutásáról is, aki 67 világcsúcsot állított fel, és ő volt az első úszó, aki a 100 méter gyorsot egy percen belül úszta le.

A csíkszeredai Csíki András Hargita megyei nyugalmazott sportigazgató az erdélyi kerékpározás rövid történetét ismertette a hallgatósággal. Elmondta, Budapesten a kerékpárral kapcsolatos első tevékenységet 1879-re datálják, majd néhány év múlva a Kolozsvári Atlétikai Club keretében létrejött a kerékpársportkör, melynek alakuló ülésén tizenegyen vettek részt.

— A kerékpársport meghonosodása Csíkszeredán Novák Károly Eduárd nevéhez fűződik, akinek 1996 januárjában egy közlekedési baleset következtében amputálni kellett az egyik lábfejét, így a gyorskorcsolyáról, a műprotézis beépítése után, 1998-ban áttért a kerékpározásra. Öt paralimpián, valamint számos világ- és Európa-bajnokságon szerzett érmeket Csíkszeredának. 2001 elején megalakította a város első kontinentális csapatát Tusnád Cycling Team néven — 2017-ben Team Novák néven új csapattá alakult. 2007-ben egyik kezdeményezője volt a Székelyföldi Kerékpáros Körverseny megszervezésének. 2013-ban a Román Kerékpáros Szövetség elnökévé nevezték ki, 2017-ben pedig a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) is tagjai közé választotta. 2012-ben megnyerte a londoni paralimpiát, ekkor szülővárosától Pro Urbe díjat kapott. 2020 decemberétől Románia ifjúsági és sportminisztere — hangzott el az előadáson.

Dr. Holler Péter és dr. Hollerné Mecséri Annamária sporttörténet-kutatók a legaranyosabb házaspárokról tartottak előadást, azaz olyanokról, ahol mindketten olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhetnek. Kutatásaik során összesen 84 ilyen házaspárt találtak, ebből 57-en nyári olimpiai bajnokok, 26-an téli olimpiát nyertek, és egyetlen olyan házaspárra leltek (Sven Kramer holland gyorskorcsolyázó és Naomi van As holland gyeplabdázó), amelynek egyik tagja nyári, a másik pedig téli olimpián szerzett aranyérmet. A 84 házaspár között négy a magyar (Markovits Kálmán vízilabdázó és Szőke Katalin úszó, Lemhényi Dezső vízilabdázó és Tass Olga torna, Mendelényi Tamás és Ágoston Judit, mindketten vívók, Gyarmati Dezső vízilabdázó és Székely Éva úszó) olimpiai bajnok. A legaranyosabb házaspár (a norvég Ole Einar Bjørndalen és a fehérorosz Darija Domracseva, mindketten sílövők) 19 éremmel, közte 12 aranyéremmel büszkélkedhet.

Az 1984-beli olimpián részt vett Kopasz Károllyal Táborosi László beszélgetett

A konferencia záróakkordjaként Táborosi László beszélgetett az 1984-beli Los Angeles-i nyári olimpia résztvevőjével, a kötöttfogású birkózók 90 kilogrammos súlycsoportjában indult Kopasz Károllyal.

— Zentán születtem, a kertvárosban laktam, ahol abban az időben szinte minden második házban birkózott valaki. Először labdarúgással próbálkoztam, majd tizenöt évesen kötöttem ki a birkózás mellett. Minden vágyam az volt, hogy jó birkózó legyek, és kijussak az olimpiára. Nem volt könnyű dolgom, mivel a súlycsoportomban versenyzett a szabadkai Momir Petković, aki az 1976-beli montreáli játékokon aranyérmet nyert. Végül mindketten ott lehettünk az olimpián, Petković 82 kilóban, én pedig 90 kilóban indultam. A kijutásért selejteznem kellett a zentai Majoros Csabával és a zágrábi Ban Bernarddal, mindkettőt legyőztem, és készülhettem Los Angelesbe. Az olimpia nem az elvárásaim szerint sikerült, mivel két fordulót birkóztam, és kiestem. Első meccsemet az amerikai Steven Fraser ellen vívtam, és egy nagyon szoros meccsen 3:1-re kikaptam. Ellenfelem megnyerte az olimpiát, úgyhogy az olimpiai bajnok ellen veszítettem. Mérkőzés után odajött hozzám Milan Ercegan, a Birkózó-világszövetség (FILA) akkori elnöke, és közölte velem, ez nagyon csúnya mérkőzés volt, nem is birkózást, hanem bokszot láttunk, és még a feleségemnek sem tetszett. Én birkózni szerettem volna, viszont az amerikai nem akarta, csak veszekedett. Tudta, ha megfogom, akkor nincs esélye. Az olimpiát megelőző évben Majoros és Ban is birkózott vele, és mindkettő legyőzte. Második mérkőzésemet egy görög ellen veszítettem el 4:3 arányban, tehát mindkét alkalommal szoros csatát vívtam. Huszonhat évesen abbahagytam a birkózást, lehet, versenyezhettem volna még tovább — mondta a többi közt Kopasz Károly.

Az 57. Nemzetközi Sporttörténeti Konferencia a Thurzó Lajos Oktatási-Művelődési Központ, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Kárpát-medencei Sport Hagyományőrző Egyesület szervezésében valósult meg. Jövőre is megtartják a konferenciát Vajdaságban, az előzetes hírek szerint a házigazda szerepét Óbecse és Szabadka is betöltené.