Puskás János, a Lehel Sportközpont koordinátora elmondta, mindenki nagy örömére ismét egy sikertörténet van kibontakozóban Muzslyán.

— Minket is meglepett, hogy már az egészen kicsi gyerekek is szeretnének „focizni”, háromévesen ott futkostak a nagyobbacskák körül. Ezt próbáltuk valahogy megoldani, és találtunk egy fiatal anyukát, aki maga is kézilabdázó volt itt a Lehelben, és vállalta, hogy foglalkozik majd a kicsikkel. Mindent mérlegeltünk, hogy az igényeknek eleget tegyünk, és kialakult egy húszfős csapat, mely rendszeresen jön szórakozni, mert több itt a hancúrozás, mint a sport. Néha van egy kis sírás-rívás is, de azért mindannyian itt vannak, és szívvel-lélekkel teszik a „dolgukat”. A kicsik szülei, nagyszülei is megjelennek, vagyis ez egy nagyon szép történet számunkra — mesélte Puskás János, akivel leszögeztük, hogy a kacagásé a főszerep a gyerekek körében. Nevetésben ugyanis nincs hiány, hiszen mindenki jó mókának tartja a sok játékot.

A szülők úgy vannak vele, ha már elhozzák az idősebb gyermekeiket, akkor miért ne lenne foglalkozás a piciknek is. Megvan a helyszín, a környezet, és a Lehel működtetői úgy gondolják, ha már itt van ez a 4 hektáros terület, azt minél jobban ki kell használniuk. Mintegy 250-300 gyermek jár hozzájuk, beleértve a kézilabdázókat, a focistákat és a legifjabbakat, a három—hat éveseket is.

* Honnan jönnek ezekkel a pici gyerkőcökkel a szülők?

— Ami meglepő, hogy Udvarnokról és Tordáról is jelentkeztek, hogy majd jönnek, de főleg Muzslyáról, illetve a városból érkeznek. Érdekes, hogy a gyermekek fele kislány, úgyhogy a női focinak is lesz utánpótlása, és már azt is tervezzük, hogy a női ificsapatot és az első csapatot is bevezetjük, tehát egyre több edzőre lesz szükségünk. A trénerek továbbképzéséről is gondoskodnunk kell, hogy valóban profi módon végezzék a munkát, és a gyerekek szakszerű edzéseken vehessenek részt, hogy azután, amikor esetleg továbblépnének, mondjuk, a TSC-be, a partnerünk csapatába, ott is meg tudják állni a helyüket.

A fiatal anyuka, aki egyébként három gyermeket nevel, nem más, mint Varga Tímea. Ő tölti be az edző szerepét a sportiskolában.

— Úgy kezdődött az egész, hogy mindenki arról beszélt, futballal foglalkozzunk. Én tíz évig kézilabdáztam, és mondtam is, hogy nem nagyon értek a focihoz. Közben a szülőkkel megbeszéltük, hogy csinálunk egy sportiskolafélét, melyben minden benne van. Megpróbálunk majd minden sportágból egy kicsit belecsempészni a foglalkozásokba. Lesz itt, ami a futballt idézi, vagy a kézilabdát, esetleg a teniszt. Mindent beleszövünk, csak előbb vannak bizonyos dolgok, melyeket meg kell tanulnunk, például ugrálni, szaladni, gurítani, és aztán következnek a nagyobb feladatok — ecsetelte az elképzelését Tímea.

Valójában az a fő cél, hogy a gyerekek ne otthon telefonozzanak, számítógépezzenek, hanem inkább vezessék be őket a sportok világába. Le lehet őket foglalni ilyen módon is, csak sok érdekes lehetőséget kell nekik nyújtani.

— Azt látom, hogy tetszik a gyerekeknek, és jómagam még jobban örülök ennek az egésznek, mert ők is boldogok. Az edzés végén körbeülünk, és mint a nagyok, mindent „megbeszélünk”, kikérdezem őket, ki hogyan érezte magát, sőt, ők is tesznek fel kérdéseket, legtöbbször azt, hogy mikor lehet jönni ismét. Ilyenkor megtárgyaljuk, hányat kell a legközelebbi edzésig aludni. Jó érzés, hogy bárhol találkozom a gyerekekkel, nagyokat kiáltva köszönnek, hogy: „Szia, Timi edző néni!” Ez nekem nagyon jólesik, és büszke is vagyok magamra, hogy a három gyerek meg a házimunka mellett még ezt is bevállaltam — hangsúlyozta Varga Tímea.

A szülők közül az udvarnoki Kincses Edvina elmondta, ő a közösségi oldalon olvasott erről a lehetőségről, és rögtön eldöntötte, hozni fogja a kislányát, aki hatéves, és nagyon tetszik neki ez a program. Az első alkalomtól jól érzi magát a többi gyerekkel együtt.

— Nagyon aktív a lányom, szeret szaladni, ugrándozni, vagyis beválik neki ez a sportos foglalkozás — szögezte le Edvina.

Egy másik anyuka, a helybeli Babinszki Enikő két kisfiát hozza rendszeresen a Lehelre.

— Nálunk ez úgy kezdődött, hogy először mindketten focira indultak, de mivel a fiatalabbik gyermekem kicsinek bizonyult, és túl komolytalannak, az ő esetében abbamaradt az edzés. Viszont amikor láttam, hogy megalakult ez a csoport, és hogy Tímea kezd a gyerekekkel dolgozni, akkor mi is bejelentkeztünk újra, és amióta elkezdődött, azóta járunk. Az is jó, hogy szinte mindenki mindenkit ismer, és látom, a végére jól kifárad, úgyhogy a célt elértük, a fölösleges energiát jól hasznosítjuk — nyilatkozta Enikő.

A gyerekek — amellett, hogy valóban gondtalanul futkároznak, labdáznak, karikát gurítanak, ugrálnak — néha még számolnak is, mert olyan feladatok is vannak, hogy meghatározott számú labdát kell hozni. Minden szempontból a fejlődésüket segíti ez a most még csak szórakozásnak nevezhető sportos foglalkozás. Ennek a jó hatása később kamatozik majd, és remélhetőleg ez is mindenki örömére valósul meg.