Topolyán a művelődési házban sajátos összejövetelen emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról. Az érdeklődők először Silling N. Mária pasztellképeinek kiállítását tekinthették meg, melyet Szarka Mándity Krisztina nyitott meg. Ezt követte Lovas Ildikónak, a Magyar Nemzeti Tanács Kulturális Bizottsága elnökének Az ízlés nem úgy alakul, hogy alakítják, hanem csiszolódással, különböző benyomások által, eltérő impulzusok hatására című előadása.
A beszélgetést dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke moderálta, aki azt is hangsúlyozta, hogy a konferencia programja részben kapcsolódik a Petőfi-évhez is. Ennek fényében röviden ismertették a Mozdulj! Petőfi! kezdeményezést, továbbá Kónya Sándor előadásában Petőfi megzenésített költeményei csendültek fel.
Dr. Szőke Anna arra mutatott rá, hogy saját kultúránk fenntartása elsősorban az otthonról hozott emlékeken alapszik. Általában felnőttkorban döbbenünk rá, hogy melyek voltak azok az események, amelyek meghatározták későbbi önazonosságunkat.
Milyen emlékek érlelődtek meg felnőtt korára a gyermekkorából? Mit jelentett egykor Szabadka az ön számára? A város kultúrája, művelődési élete hagyott-e meghatározó élményt további életpályájára? — kérdezte a rendezvény vendégétől dr. Szőke Anna.
Lovas Ildikó író a szabadkai emlékei közül a gimnáziumot és a Szentháromság-szobrot emelte ki. Az egykori gimnázium megszüntetése ugyanis mély nyomot hagyott benne, miután az akkori egypártrendszer vezetői úgy döntöttek, nincs szükség a tanintézményre, mondván, az valamiféle polgári csökevény. Pedig az volt a kultúra alapja, hiszen gimnazistának lenni sokkal többet jelentett bárminél. Rang volt ott tanítani és tanulni is, hiszen a tanárok pótolhatatlan tudást adtak át a diákjaiknak.
A Szentháromság-szobor kapcsán az író elmondta, amikor az ember bejárja Magyarország minden egyes vidékét vagy a környező európai országok kisebb-nagyobb városait, akkor szinte minden főtéren belefut egy szentháromságot jelképező szoborba. Az ilyen alkotások nem feltétlenül az ember vallásosságát szimbolizálják, hanem egy város vagy település igazi arcát mutatják. Egy lokalitás, azaz egy város identitását és önmagával való azonosságát kiválóan tükrözik ezek a bizonyos szobrok. Ha van valami, ami összeköti Szabadka városát és a kereszténységet, az pontosan a Szentháromság-szobor. Ezt az építményt az összes itt élő nemzet még akkor emelte közadakozásból, amikor Szabadka kifejlődött, amikor lecsapolták a mocsarat, és az emberek elkezdték felépíteni kis viskóikat.
Fényképezte: Talpai Lóránt
