A kártyázás az emberek legrégebbi szórakozási formájának egyike. Hajdanán a hosszú téli esték kötelező eleme volt, és a jó meleg kemence mellett gyakran a hajnali órákig folytak az izgalmas csaták. Környékünkön a magyar kártyával játszott játékok a legnépszerűbbek, mint amilyen a Csapd le, csacsi!, a huszonegy, a filkó, a lórum, a makaó, a svindli vagy a durák. A modern világ térhódításával valamelyest csökkent ugyan a kártyajátékok népszerűsége, ám vannak települések, ahol még mindig közkedveltek. Az egyik ilyen falu Ludas, ahol a játéknapokon összesen ötvenen ültek asztalhoz, és próbáltak meg túljárni egymás eszén.

Snapszliban a nyolc résztvevő között Dukai Aurél diadalmaskodott, megelőzve ifjabb Gulyás Zoltánt és Fejős Tibort. Hetesezésben hét pár indult, a végső győzelmet pedig Gulyás Vince és ifjabb Gulyás Zoltán szerezte meg, a Zvekán Tibor—Gulyás Zoltán- és a Farkas Andor—Szalma Barnabás-kettős előtt. Filkóban tizennégy pár ült asztalhoz, közülük ifjabb Gulyás Zoltán és Gulyás Vince vitte el a pálmát, a második helyen Pipic János és Véró József, a harmadikon pedig Huber Antal és Bicskei Tibor végzett.

Az ünnepélyes eredményhirdetés után Kovács Gábor, a verseny szervezője, a Ludas Közösségfejlesztő Egyesület alelnöke elégedettségének adott hangot mind a résztvevők számát, mind a partik minőségét illetően, kiemelve, hogy a ludasaik mellett a legnagyobb számban Kelebiáról érkeztek játékosok, de Palicsról, Hajdújárásról és Királyhalomról is jöttek kártyázást kedvelők.

— A kártyaversenynek fontos közösségépítő és közösség-összetartó ereje van. Nagy örömünkre szolgált, hogy a fiatalok is szép számban asztalhoz ültek ezeken a napokon, és közülük többen éremmel tértek haza. Mindez megerősít bennünket abban, hogy van kinek szervezni, nekünk, közösségépítőknek pedig feladatunk, hogy ezt a hagyományt addig folytassuk, ameddig csak lehet. Eddig tizenkilenc éven át önerőből, a helyi közösség és a közösségfejlesztő egyesület jóvoltából szerveztük meg a kártyaversenyt, jövőre azonban, a 20. kerek évfordulóra, megpróbálunk támogatókat találni. A díjátadás után, a hagyományokhoz híven, ezúttal is megvendégeltük a játékosokat, ilyenkor mindig hagyományos ételekkel, helyi ízekkel (pacal, birkapörkölt, csevap) kedveskedünk nekik. Olyanok is akadnak, akik nem kártyáznak, vacsorára azonban mégis eljönnek, hiszen kiváló társaságban fogyaszthatják el az étket. Több családban a kártya olyan, mint a Biblia, mert hetente több alkalommal is előveszik, és nagy csatákat vívnak egymással. Ők alaposan felkészültek a megmérettetésre, de akkor is összejönnek és gyakorolnak, amikor nincs kilátásban verseny. Célunk a magyar kártyajátékok megmentése a feledéstől, a fiatalok bevonása a kártyázás szépségébe, a közösségi szellem megtartása, hiszen játék előtt és után az emberek beszélgetnek egymással, ami a mai világban egyre ritkább. Az idén snapszliban próbáltam szerencsét. A korábbi években voltam már első is, most a középmezőnyben végeztem. Nagyon fontos a lapjárás, ha nem a megfelelő lapok jönnek, akkor fel kell kelni, és egyszer meg kell kerülni a széket. Nekem ez bejött. Bízom benne, hogy visszavonulásunk után a fiatalok is megszervezik ezt a versenyt, így időskorban lesz hova eljönnünk és kikapcsolódnunk — mondta Kovács Gábor, a verseny szervezője.

A következő kártyaversenyt január 30-án és 31-én Kelebián, a templom udvarában lévő közösségi házban tartják meg, ahol a résztvevők filkóban mérhetik össze ügyességüket.