A Szabadkai Városi Nyugdíjas-egyesület március 27-én megtartotta rendes évi közgyűlését. Megnyitóbeszédet Dragica Lučev elnöknő mondott. Mindenekelőtt arra kérte a vendégeket és a küldötteket, hogy egyperces néma felállással adózzanak az egyesület két jeles elhunyt tagjának, dr. Oroszi Líviának és Rózsa Bélának. Ők több vezető helyet töltöttek be halálukig. Sajnos, nem múlhat el jelentős összejövetel a szervezetben, hogy a kegyeletteljes megemlékezést kihagyhatnák a napirendből.
Köztudomású, hogy szabadkai az ország egyik legjobb, legeredményesebb nyugdíjas-egyesülete, s ezért minden jelentős összejövetelén részt vesznek a tartomány és a város jeles vezetői is. Így történt ez most is.
Modest Dulić polgármester felszólalásában hangsúlyozta, hogy az egyre nehezebbé váló gazdasági helyzet miatt a város minden törekvése ellenére csak csökkenő mértékben képes támogatni idős polgárait, noha tisztában van nehéz anyagi helyzetükkel. Azon lesz tehát a városi tanáccsal együtt, hogy könnyítsen a nyugdíjas-társadalom helyzetén, különösen, ha szociális problémákról van szó.
Milan Nenadić, a nyugdíjas-szervezetek tartományi szövetségének elnöke örömét fejezte ki, hogy igen jó az együttműködésük a szabadkaiakkal. Gyakran elfogadják az innen jövő javaslatokat, vagy egyszerűen csak „kölcsön veszik” hasznos és jó megoldásaikat. Pláne, ha szerényebb körülmények között élő szervezetek támogatásáról van szó. Ez nem könnyű, mert a tartománynak 55 városi és községi szervezete van, s mindegyik más-más problémákkal kénytelen megbirkózni. Az igazság sajnos az, hogy a tartományi vezetőség szinte bombázza a kormányt és a költségvetést a nyugdíjasok helyzetének javítását szolgáló javaslataival, de ezek meddő erőlködések maradnak. Pedig tudni kell, hogy az ország másfél millió idős embere közül 800 000 a létminimum alatt tengődik, 25 000 dinárnál kisebb havi jövedelmével. Közben azt kell tapasztalni, hogy a nyugdíjazás rendszere összeomlóban van. A fogyasztói kosár tartalma egyre apad, a kilátásba helyezett idei négyszázalékos nyugdíjemelés már régen elvesztette értékét.
Stanko Nimčević, a rokkantnyugdíjasok városi szervezetének elnöke pozitívumként azt említhette meg, hogy a két szervezet szorosan együttműködik, s gyakran kisegíti egymást a problémák megoldásában. Az ad okot mostanság némi derűlátásra, hogy az EU szomszédságunkban lévő szervezeteivel közös tervezeteket készítenek, s így országon kívüli pénzekhez juthatnak.
Dr. Nenad Ivanišević, a Szabadkai Gerontológiai Központ igazgatóhelyettese a maga intézménye és a nyugdíjas-egyesület egyre szorosabb kapcsolatáról szólt, mondván, hogy mivel a központnak nagyobb és iskolázottabb emberekből álló apparátusa van, gyakran részesítheti szakmai segítségben az egyesületet. Így például együtt léptek fel az EU-pénzek megpályázásában, s így közös pénzekhez jutottak. E téren egyre több magyarországi és romániai testvérszervezettel működnek együtt, és jutnak közös jövedelemhez.
Természetesen a tagság is véleményt mondott az egyesület és vezetősége munkájáról. Sok minden terítékre került Kopunov Irén, Kucsmik Béla, Berkes Béla, Dragica Lučev, Tot Lučić Slavica és Engi Péter fejtegetése nyomán — ezekről lapunk következő számaiban számolunk be olvasóinknak. Közös témájuk volt az a követelés, hogy ne csak a város területén közlekedő buszokban utazhassanak ingyen a nyugdíjasok, hanem a városhoz tartozó falvakba közlekedő buszokban a kisebb helységek öregei is. Erről egyébként beadványt fogalmazott meg a közgyűlés a város vezetőségének.
Személyi változás is történt szervezetben. Ki kellett egészíteni a megfogyatkozott végrehajtó bizottságot. Ennek új tagjává Milena Đokovićot, dr. Natalija Mrđanovot és Tot-Lučić Slavicát választották meg.
