A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE) 2020. október 10-én, Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának támogatásával, konferenciát szervezett az újságírói szabadságról és felelősségről. A járványhelyzet és a határok átjárhatatlansága miatt a külhoni és az anyaországi kollégák nem lehettek jelen az eseményen, de a témához — a műszaki lehetőségeket felhasználva —hozzászólhattak.
|
A rendezvényen a romániai magyar sajtó jeles képviselői vettek részt a Partiumtól kezdve Kolozsváron át Bukarestig.
Bedő Zoltán, a SZMÚE elnöke köszöntője után vitaindító előadást tartott Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, majd a jelenlevők mondták el véleményüket. Levélben közölte álláspontját Kövér Tamás, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője, Léphaft Pál vajdasági karikaturista, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alelnöke és Szűcs László, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke. A beszélgetést Szekeres Attila, a SZMÚE külkapcsolati tanácsosa moderálta.
A konferencia résztvevői megtekintették a SZMÚE Többsincs című fotókiállítását a Tein teaházban.
Részletek Ambrus Attila vitaindító előadásából:
Felmondhatjuk a mantrát, hogy az újságíró felelőssége mindig is az volt, és az is maradt, az is marad, hogy információt gyűjtsön, összesítsen, összerakja és hitelesen közzétegye, ám a posztmodernség terméke, a posztigazság korszaka azt a belső morális kényszert, amelyet e mondat takar, már nem minden újságíró tartja kötelességének, vagy ami szomorúbb, követni érdemes (értsd kifizetődő) útnak.
Ennek van egy ideológiai és/vagy egy gazdasági oka.
Az ideológiai ok: Az online média terjedésével olyan felületek jönnek létre, amelyek teret engednek a szubjektív vélemények tájékoztatásként történő megjelenítésének, szerkesztetlen, forrásmegjelölést nélkülöző anyagok publikálásának egyaránt. A posztmodern világ töredezettsége és felgyorsult életvitele pedig legitimálja ezeket a tartalmakat. (…)
Ambrus Attila
Az újságíró felelősségét ma már sokan nem úgy értelmezik, mint a sajtó aranykorában: az átfogó, tényszerű tájékoztatást felváltja a részt vevő civil szerepe. Ők azok, akik az újságíró aktivizmusát tartják a követendő útnak. Szerintük a tények kevésbé fontosak, mint az igazság, melynek sokszor semmi köze sincs a tényekhez. (…)
Az a felelősség, amelyet korábban az újságíró, a szerkesztőség és az etikai kódexek sora szabályozott, mára semmissé vált, és a zsurnalizmus felelősségét átadja az olvasó kezébe. (…)
Itt érkeztünk el a kérdés gazdasági vetületéhez. Amikor a médiafogyasztók egyre többre értékelik az újságírók aktivizmusát, egyre nagyobb nézőszámot és olvasottságot produkál az aktivista újságírók tényekre fittyet hányó igazságszolgáltatása, a tulajdonos is hajlik arra, hogy az objektív újságírásra törekvő szerző helyett az aktivista újságírót foglalkoztassa. (…)
A jó újságíró felelőssége és szabadsága az, hogy bölccsé legyen, aki ismeri a tao törvényét: nem mutogatja magát, azért ragyog, nem bizonygatja kiválóságát, ezért kiváló, nem dicsekszik, ezért szerez érdemeket, nem küzd senkivel, ezért senki sem képes megküzdeni vele.
Ami a legfontosabb: nem független olvasóitól, csak az ő szolgálatukra szegődött.
Bedő Zoltán
Szekeres Attila
A résztvevők megtekintették a Többsincs című fotókiállítást
Forrás: A SZMÚE Facebook-oldala
Huszár Szilamér és Klárik Loránd felvételei