home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Semmi gőzzel előre!
Huzsvár József
2015.01.06.
LXX. évf. 1. szám
Semmi gőzzel előre!

Minden borúlátó jóslat ellenére megértük az új évet. Emlékszem, tavaly ilyenkor is vért és könnyeket ígértek nekünk. És bizony vérhólyagos is lett a lábunk, mire találtunk olyan vizet, amelyben hal is van, azután meg könnyezve eresztettük vissza a fizetős tavakból kifogott termetes zsákmányunkat.

Szerencsére túléltük ezt a tavalyi nadrágszíjszorítós évet, és a 2015. esztendőn is szeretnénk mielőbb túl lenni. Mert már csak néhány (tíz) nehéz év vár ránk, és utána (ha nem tévedett a költő) itt a Kánaán.

A tavalyi év is úgy indult, mint az előzőek. Teljes volt a tanácstalanság (hogy ne mondjam: fejetlenség) a vízkezelők illetékességével kapcsolatban, és ebből kifolyólag a horgászjegyek kiadása körül is. Csupán az volt biztos, hogy az egyesületek hoppon maradtak, mert boldog-boldogtalan adhatott engedélyt tagsági díj nélkül. Ennek következményeként a kisebb, kevésbé szervezett, de évtizedes hagyományokkal bíró horgászklubok kilátástalan helyzetbe kerültek. Ebbe belesegített a támogató vállalatok teljes kivonulása a sportból (erre kötelezték őket), az önkormányzatok pedig pontozás szerint a népszerűbb sportokat pártfogolják. A megszűnőfélben levő vagy bezárt egyesületek versenyzői, vezetői, szervezői eltűntek a rendezvényekről, évtizedes barátságokat szakítva meg ezzel. Aztán ha mégis találkoznak valamelyik vízparton, ahol hétköznapi „közpecás” minőségben ténykednek, annak többórás nosztalgiázás a vége. Mindenesetre azoknak a jó hangulatú, élcelődős, mégis vérre menő versenyeknek befellegzett. Ami megmaradt ebből az időszakból, azt gyakori anekdotázással véssük az emlékezetünkbe, jobb esetben akár a horgászrovatokba is bekerül, így menekülve meg a feledés homályától.

A tavasz hívó szavára az addigi morgolódások is alábbhagytak, és mind több pecázásra kiéhezett ember rajzott ki a vízpartokra. A több központból is szervezett sztrájkokból semmi sem lett, az ősi halász-vadász ösztön kerekedett felül. Előbb szégyenlősen, aztán már tömegesen váltottak engedélyt a horgászok, amikor belátták, hogy nem változnak a feltételek. A versenyzők is kénytelenek voltak horgászjegyet venni, mert a Vajdaság Vizei közvállalat felügyelete alatt álló pályákon rendszeresen megjelentek a halőrök. Miután ezt a „természeti csapást” is túléltük, következhetett a főszezon.

Érdekességként meg kell említeni, hogy noha igen csapadékos volt az esztendő, az eső általában elkerülte a hétvégéket. A húsz rendezvényen talán kétszer hullott néhány cseppnyi csapadék, de kiadós zápor egyszer sem nehezítette meg a dolgunkat. Amiből viszont bőven kijutott a vízparton, az a gyakran 40 fokot is megközelítő hőség volt. A vérbeli halfogók hajnalban és alkonyatkor kísérelik meg becserkészni zsákmányukat, de a versenyzőkre más szabályok vonatkoznak. Mi is pirkadatkor kelünk, de mire a több (száz) kilométerre levő pályára érünk, már a reggeli idején is túl vagyunk. A barátkozás, a (minden, ami gyümölcs) pálinkázás után többmázsányi felszerelés behordása, majd egy (az új szabályok szerint két-) órányi készülődés után tízkor elkezdődik a verseny. A legmelegebb napszakot tehát a parton kuporogva izzadjuk végig. A mérés is legalább egy órát vesz igénybe, úgyhogy legtöbbször két óra után ülök a százfokos (fekete) gépkocsiba. Ha este a melegtől elgyötörve, pirosra sülve panaszkodni kezdek otthon, rögtön visszakérdeznek: — Ki küldött oda?

Hát bizony ez az a kérdés, amelyet számtalanszor felteszek magamnak, és ehhez a horgásztársadalomnak az az adrenalinfüggő része is csatlakozik, amely árkon-bokron át, utaknak alig nevezhető csapásokon, esőben-sárban keresi, várja vagy csalogatja a nyálkás, finnyás vízlakókat. Válaszból van bőven: hogy a pecázás pihentet, nyugtat, hogy a harcsa húsa finom, hogy barátkoznak, hogy kedvelik a természetet, stb. Ez azonban csak magyarázkodás, az igazi válasz a lelkünk mélyén lapul, és ritkán, csak különös alkalmakkor mutatja meg magát, mint amikor az öreg folyóból lassan, méltóságteljesen felemelkedik, majd szikrázó aranypikkelyeit megcsillantva a mélyre tör egy eddig sosem látott, szépséges HAL.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..