A szabadkai Ferenci Ibolya utca az 1999-es NATO-bombázások idején írta be nevét a szabadkaiak emlékezetébe. Itt ugyanis két lakóházat romba döntött egy becsapódó lövedék, több tízet pedig megrongált. Akkor szinte nem volt olyan politikus Szabadkán - párthovatartozásától függetlenül -, aki ne jelent volna meg a helyszínen, ne mutatkozott volna a kamerák kereszttüzében - és ne ígért volna fűt-fát az utca lakóinak.
Azóta eltelt több mint egy évtized. Az emlékek megfakultak, az ígéretek elmaradtak...
Együtt, egy emberként
A tavaszi olvadás, az őszi esőzések, de még a nyári viharok is hatalmas gondot okoznak a kisradanováci Ferenci Ibolya utca lakóinak. Pontosabban azoknak, akik az utcának azon a részén élnek, ahol még mindig nincs aszfaltburkolat. Mert a Ferenci Ibolya utca egy rövid, alig százméteres szakasza már évek óta ki van aszfaltozva, a fennmaradt hatszáz méternyi utcát viszont az év nagy részében térdig érő sár borítja.
A több mint negyven éve aszfaltra váró lakók most egyedülálló kezdeményezésüknek adnak hangot: egy emberként fognak össze annak érdekében, hogy felelősségre vonják az illetékeseket, hogy magyarázatot kapjanak a kérdéseikre, és nem utolsósorban azért, hogy végre legyen aszfalt az utcájukban.
A hetvenöt háztartást magában foglaló utcarész lakói dühösek, elkeseredettek és kiszolgáltatottak. Azt mondják, nem értik, miért hitegetik őket hosszú évtizedek óta, miért nem jár nekik is az, ami a többi polgárnak. Hiszen tizenöt éven keresztül fizették a helyi járulékot, így lett gyalogjárdájuk és városi vizük, de már a szennyvízcsatornára is hosszú évekig várniuk kellett. Most azonban minden készen áll arra, hogy az utcának ez a része is megkapja a várva-várt aszfaltburkolatot. Erre meg is volt minden esély, hiszen a városi önkormányzat által közzétett, az idén kibetonozandó utcák listáján a Ferenci Ibolya utca az első helyen szerepelt. Aztán történt valami, a tizedik helyre került, ami azt jelenti, hogy itt az idén biztosan nem lesz aszfalt...
Se mentő-, se tűzoltóautó, se kommunális rendőrség
A feketeföldes utca a legkisebb csapadék hatására is igazi sártengerré változik. Ide sem a tűzoltók, sem a mentők nem tudnak járművükkel bejönni. A hulladékszállító teherautó is hétről hétre bennragad kátyúkban, a dagonyában. A lakosság zöme idős, beteg ember. Nekik bármikor szükségük lehet segítségre, de autóval közlekedni itt szinte lehetetlen. Aki mégis megkísérli, annak bizony jelentős anyagi kárral kell számolnia. Az egyik lakót feljelentette a szomszédja, mert pernyével próbálta feltölteni a kocsibejáróját a saját háza előtt. A helyszínre kiérkező kommunális rendőrség azonban - meg sem kísérelve, hogy az iszonyatos sáron átjusson - visszafordult, hangsúlyozván: ha előre tudják, hogy itt ekkora a sár, ki sem jönnek...
A politika is sáros, nemcsak az utca...
Embertelen körülmények uralkodnak itt a XXI. században, alig három kilométerrel a Városházától. A városatyák természetesen nem vesznek tudomást a helyzetről, a lakók pedig pontosan tudják, hogy mindez a politika műve. Nekik viszont már elegük van, aszfaltot akarnak, emberibb életet a saját utcájukban, az otthonuk környékén. Nem érdeklik őket a politikusok, az éppen aktuális városvezetőség. Azt azonban hangsúlyozzák: nem számíthatnak a szavazataikra a jövőben azok, akik most is cserben hagyják őket.
- Úgy határoztunk, hogy kiállunk a jogainkért - mondja Gubicsák Elvira, a kezdeményezés egyik szervezője. - Elegünk van abból, hogy csak hitegetnek bennünket! Úgy tűnik, ennek a városnak csak addig volt gondja az itt élő polgárokra, amíg hasznot tudott húzni belőlük. Most, hogy megöregedtek, nem törődik velük. Szégyen, amit velünk művelnek! Tudomásunk van róla, hogy a földhivatalban az utcánk mint kiaszfaltozott utca van bejegyezve. Ki írta alá ezt a dokumentumot? Mert aki ellátta kézjegyével, az jöjjön, és sétáljon végig az ,,aszfalton''! Azt is tudjuk, hogy más utcák kiaszfaltozása egyik napról a másikra, szinte az éj leple alatt történt meg csak azért, mert valamelyik politikus ott vett magának házat. Hát, sajnos, így működik ez. A mi utcánkban egyetlen politikus sem lakik, és ez a mi ,,bűnünk''. Semmivel sem érünk kevesebbet, mint bárki más ebben a városban. Nekünk is jár az élhetőbb környezet!
Kitartanak a végsőkig
A lakók időről időre összejönnek, megbeszélik a teendőket. Aláírást gyűjtöttek, utcagyűlést tartottak, amelyre minden érintettet meghívtak. Az óra ketyeg, közelednek a választások, az illetékeseknek lépniük kell. Hiszen ezúttal több mint kétszáz polgár sorsáról van szó, akiknél mostanra végérvényesen betelt a pohár. Reméljük, hogy több mint negyven év után végre megkapják az aszfaltot, hogy polgártársaikhoz hasonlóan ők is emberibb körülmények között élhessenek.