Fábián Mónika a szervezői csapat oszlopos tagja, mindig élvezi ezt az egy hetet.

— Nagyon jó a hangulat, s a műhelyfoglalkozások is gördülékenyen folynak, tehát a sok munka mellett kikapcsolódni is tudnak a táborozók. Erre mindig külön odafigyelünk, hogy maradjon idő a barátkozásra, ismerkedésre is. Az idén dráma- és élménypedagógiai jellegű foglalkozásokon közösen vesznek részt, Balassa Emese, Mácsai Mónika és két animátor vezetésével. Tegnap például egy rapidrandiszerű játékot játszottak, melyben olyan kérdések is felvetődtek, hogy hova utaznál, ha kapnál egy repjegyet. Ezáltal egymás hétköznapi énjét is megismerték. A táborvezetők között vannak visszatérők és újak is, mert fontosnak tartjuk, hogy újítsunk, de visszahívjuk azokat, akik már ismerik, megtapasztalták a MAdT minden szegmensét. Fejlődni persze mindig van hova, hiszen a generációk változnak, máshogy kell őket megszólítani, úgyhogy tervezünk egy visszacsatolást kérni tőlük a tábor végén, hogy a jövő évre minél jobban fel tudjunk készülni. Az idén nyílt órák lesznek zárásként, ami nem helyettesíti a gálát, mégis nyújt egy kis bemutatkozási lehetőséget, s ez főleg a színjátszóknak nagyon fontos.

Góli Kornélia dramaturg, a Művészeti Akadémia tanára első alkalommal szerepel táborvezetőként, Oláh Tamással a dramaturgcsapatot vezették.

— Nemcsak én, hanem a dramaturgszekció is első alkalommal van a MAdT táborban. A benyomásokról még nehéz beszélni, hiszen folyamatosan figyeljük, milyen elvárásaik vannak a résztvevőknek. Még ők maguk is nehezen fogalmazzák ezt meg pontosan, de arra rá tudnak mutatni, mi tetszett nekik, mi nem. Szerintem szükség van erre a csoportra, úgyhogy ezt egy folyamat kezdetének tartom. Gyakorlati, elméleti ismeretanyaggal halmozzuk el őket, írnak, drámákat, előadásrészleteket elemzünk, Tamás nagyszerű színháztörténeti prezentációkat tart, úgyhogy mindenbe belekóstolunk egy picit. A mi csoportunkba főleg azok jelentkeztek, akiket érdekel a színháznak az a része, amely a szöveghez kapcsolódik. S a szöveggel való kapcsolat specifikus része a színháznak, azoknak a színházi embereknek, akiket ez izgat, más habitusuk van, lehet, hogy nem szeretnek annyira reflektorfényben állni, nem szeretnek tömegek előtt beszélni egy színpadon, máshogy fejezik ki kötődésüket a színház iránt. Tamással szépen összeállt a duónk, én inkább a gyakorlati megközelítést hoztam be, igyekeztem izgalmas és hasznos gyakorlatokat kitalálni, s természetesen én vagyok a rossz rendőr, Tamás pedig a jó. (Nevet.) A viccet félretéve szerintem jó, hogy rögtön két megközelítést kapnak. Nagyon élvezem a tábort.

Mezei Kinga színész, rendező már ötödik alkalommal vezet csoportot, rendezői és mozgáscsapata is volt már, most ismét a színészekkel foglalkozik.

— Az idén nem könnyű anyagot hoztam, Molnár Ferenc Liliomjával foglalkozunk. Sokat beszélgetünk a szöveg mögött rejlő mondanivalóról, a csöndekről és a szünetekről, melyek ebben a darabban erőteljesen jelen vannak. A Liliomban sok minden nem szövegként hangzik el, a szöveg mögött sok érzelem, ki nem mondott dolog húzódik. Az első és a második felvonás egy részével dolgozunk, a szerepek folyamatosan változnak, a legtöbben több szerepet is kaptak. Vannak, akik ügyesebben evickélnek ebben a világban, vannak, akiknek meg kell szenvedniük. Mozgással is foglalkoztunk egy kicsit, és próbáltam belopni egyéb dolgokat is, melyek a Liliom kapcsán felmerülhetnek. Rengeteget beszélgettünk a karakterekről, megnéztünk néhány Liliom-előadást, hogy lássák, milyen sokféleképpen lehet egy karakterhez nyúlni. Egy hét alatt persze inkább betekintést kapnak mindebbe, de talán belelátnak, hogy nem elég csak úgy kimondani mondatokat a színpadon, hiszen abból még nem születik meg a dráma. Meg kell keresni, miért mondjuk ki azt a mondatot, vagy miért nem. Tavaly is erős volt a csapatom, s az idén is az, élveztem vele dolgozni, fogékony, dolgos, öröm számomra ez a hét nap.

Táborosi Margaréta rendező-koreográfus, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára a rendezőkkel foglalkozik.

— Végigpörgettem a fejemben az elmúlt éveket, és rájöttem, hogy először még egyetemistaként vezettem itt csoportot, tehát vannak olyan visszatérő táborozók, akikkel már hat-nyolc évvel ezelőtt is dolgoztam. A mostani csoportban két ilyen oszlopos tag van, a többiek újak, ezért azt találtam ki, hogy mivel ők ketten a klasszikus, lineáris vonalvezetésű színházból érkeznek, képek megkomponálásával fogunk foglalkozni. Nem mozgásszínházzal a szó hagyományos értelmében, hiszen mozgás jellegű gyakorlatokat nem végzünk, inkább megvitatunk bizonyos helyzeteket, majd képbe rendezzük, koreografáljuk őket. Szöveg nélküli képeket alkotunk. Így később ha egy darabon dolgoznak, s úgy érzik, hogy egy jelenetet, képet szöveg nélkül raknának össze, tudjanak hova nyúlni. Előadásokat is néztünk, például az Agota Kristof Trilógiájából született két produkciót. Az egyik fizikai színház, ez a Forte Társulat A nagy füzet című darabja, a másikat pedig a szabadkai Népszínház mutatta be, ez a Nem fáj. Összevetettük, elemeztük a két előadást, a kellékhasználatot, a koncepciót. Emellett megnéztünk még néhány olyan darabot, amely mellett nem mehetünk el, ha mozgásszínházról, képi megformálásról beszélgetünk. Azt kértem a résztvevőktől, hogy hozzanak egy lírai (vers, slam, ballada), valamint egy epikus szöveget (könyvrészlet, újságcikk), s ezeket próbáltuk a táborban szöveg nélküli képekbe rendezni.

Kalmár Zsuzsa színésznő is elsőbálozó, ő is színészekkel dolgozott, a Rómeó és Júlia című drámát járták körül csoportjával.

— Nyolc éve dolgozom a Palicsi Színjátszó Grunddal, azt hiszem, ennek a munkának köszönhetően hívtak el ide. A Rómeó és Júlia-koncepcióm már régóta megvan, a grundosokkal annak idején csináltuk, akkor még gyerekelőadásként. Egy bátor, de érthető keresztmetszete a drámának. Azt gondoltam, elhozom, és ha érdekli őket a téma, elővesszük. Persze több ötlet is volt a pakliban: beszédgyakorlatok, játékok, Karinthy, Janikovszky Éva, a Rómeó és Júlia, ők pedig ez utóbbira szavaztak. S arra, hogy csináljunk előadást. Először elolvastuk egy sűrített változatát a szövegnek, hogy képben legyenek a történettel és a szereplőkkel, másnap pedig elkezdtük a munkát. Rapdalok is elhangzanak az előadásban, melyekhez Shakespeare-szonetteket használtunk fel, úgyhogy ha más nem is, néhány szonett biztosan a fejükben ragad, hála a rapnek. Azt láttam rajtuk, hogy nagyon élvezik a munkát, egy alázatos és lelkes csapatot kaptam, melynek tagjai mindenféle ötletre nyitottak voltak, ők maguk is ötleteltek, és jól rögzítettek. Volt három képzőművész is közöttük, így plakát is készült. Fárasztó csoportot vezetni, de nagyon élveztem. A mai világban egyébként nem evidens, hogy a gyerekek ismerik a Rómeó és Júliát, vagy hogy verseket olvasnak. De egy idő után megértik, és át tudják érezni. Nagyon szép színészi megvillanások vannak, sajnálom is, hogy nagyobb közönségnek nem fogjuk megmutatni.

A sok-sok fiatal mellett idősebb táborozók is vannak a MAdT-ban. Király Sándor amatőr színész, a kikindai József Attila Színtársulat rendezője több éve itt tölti ezt a hetet Zentán.

— Számomra nagyon fontos ez a tábor. A fiatalok energiával töltenek fel, a szakemberektől pedig állandóan tanulok valami újat. Mindig ellopok egy-egy pillanatot, ötletet, melyet utána otthon tudok hasznosítani az előadásaimban az én kis társulatommal. Mondtam is a többieknek, mennyire sajnálom, hogy nem kezdtem el előbb ezt az egészet. Nem is csak a MAdT táborra gondolok, hanem a színházra, a színházcsinálásra mint olyanra. A színészkedésre, rendezésre. Nekem ez óriási löketet, lendületet ad. A tábor minden pillanatát élvezem, elvégzem a feladatokat, melyeket kapok, szerintem nincs velem gond. (Nevet.) A rendezői csoportba azért jelentkeztem, mert szoktam rendezni, Maró (Táborosi Margaréta) pedig az idén táncszínházas képzést tart, és nekem egy nagy mínuszom, hogy sem zenész nem vagyok, sem táncolni nem tudok valami jól, szóval fontos megtanulnom, hogyan használjam a mozgást, a táncot, a zenét egy darabban, hiszen azt érzem, váltani kellene, s belevinni egy kis mozgást az előadásokba. A fiatalok, akik itt vannak, nagyon nyitottak, néha el is felejtem, hány éves vagyok, s örülök, hogy a beszélgetéseket ők kezdeményezik, nem szégyenlősködnek. Várom már a következő évi MAdT-ot, biztos itt leszek!