home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Saját otthonban várja a karácsonyt a Szarvák család
Fehér Márta
2021.12.27.
LXXVI. évf. 51. szám
Saját otthonban várja a karácsonyt a Szarvák család

Révbe jutott a tiszaszentmiklósi, hétgyermekes özvegy édesanya és a népes család élete. A Vajdaságból elszármazott értelmiségieket Magyarországon tömörítő Vajdasági Baráti Egyesület anyagi támogatásával Szarvák Krisztina öreg, de lakható házat vett a faluban.

A békés konyhamelegben spagetti készült vacsorára, a legkisebbek a szomszédasszony társaságában az asztal körül játszottak, a nagyobbak közül ki iskolából, ki munkából érkezett haza ottjártamkor, december első felében.

A hétgyermekes család élete sosem volt fenékig tejfel, ám mindig sikerült így-úgy dűlőre jutniuk. Kálváriájuk bő egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor az apa tragikus hirtelenséggel elhunyt, és Krisztina egyedül maradt a hét gyerekkel egy roskatag házban, melyet elmondása szerint a férjével vettek néhány száz euróért, és melyet közös erővel szerettek volna idővel, ahogy a lehetőségeik engedik, lakhatóvá tenni.


A segítő szomszédasszony és a legkisebb lány, Rebus

Sok támogatás érkezett hozzájuk a sajtó és a közösségi háló, valamint a helyiek segítő szándékának köszönhetően, így jutottak tüzelőhöz, élelmiszerhez, meleg ruhához a falu, az egyház, a Piros Tulipán Magyar Művelődési és Környezetvédő Egyesület, valamint a VMSZ helyi szervezete összefogásával, magánszemélyek felajánlásaiból és gyűjtéseiből, a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően pedig a távoktatáshoz szükséges laptopokhoz és internetkapcsolathoz. A legnagyobb gond, a lakhatás kérdése viszont továbbra is megoldásra várt. Krisztina ezért úgy döntött, a Vajdasági Baráti Egyesülettől érkezett pénzadományt házvásárlásra fordítja, és sikerült is neki egy elhanyagolt, ám biztonsággal lakható, tágas épület árát lealkudnia, szomszédasszonya segítségével úgy-ahogy rendbe tennie, kimeszelnie, és egy esős hétvége alatt mindenüket átfuvaroztatnia egy traktorpótkocsival, vagyis átköltöznie az új otthonukba.

— Jó meleg van magánál! — állapítom meg örömmel, amikor belépek a konyhába. A nagy ebédlőasztal mellett foglalunk helyet az édesanyával és az éppen náluk vendégeskedő szomszédasszonnyal, Krisztina legfőbb segítségével, Tóth Valériával. A népes családból három gyerek volt otthon: a négyéves Danika, az ötéves Rebus és a tizenegy éves Robika. A kilencéves Dominika és a hétéves Tímea délutános az iskolában, a tizenhét éves Csilla Szabadkán bentlakásos középiskolás, a tizenöt éves Csongor pedig még dolgozott. A fiú nem jár iskolába, alkalmi munkákat vállal, hogy segítse a családot. Az örökmozgó legkisebb, Danika hol édesanyját ölelgette, hol valami fiús játékkal szaladgált az asztal körül, Rebeka a szomszédasszony ölében ült és rajzolt, Robika pedig számítógépes játékot játszott. A konyha egyik oldalán egy gyönyörűen rendezett játékos polc, a hatalmas ebédlőszekrényen adventi koszorú.


A legkisebb gyermek, az örökmozgó Danika

— Minden megtalálható a házban, amire szükségünk van: három szoba, konyha, fürdőszoba, folyosó, úgyhogy a gyerekeknek van egy fiús meg egy lányos szobájuk. Az udvaron pedig nagy kert, ott lesz majd krumpli, hagyma, minden, meg vannak ólak, istálló, szeretnénk majd idővel állatokat tartani, és van egy nagy pincénk is. A tavaszra ki kell majd cserélni a hátsó gerendát, mert megrepedt, akad tapasztanivaló is, van munka bőven, az udvart is rendezni kell, ám mi nagyon örülünk, elégedettek vagyunk, hiszen ezt a házat be lehet fűteni, nem kell pokrócokkal védekezni a hideg ellen, és nincs okunk aggodalomra, hogy bedől, beszakad a plafon, mint a régiben. Mindenképp az volt a célom, hogy még a tél beállta előtt beköltözzünk az új házba, még egy telet már nem bírtunk volna ki amott. Szép nagy munka van mögöttünk, fáradtak vagyunk, és akad is még tennivaló, de majd lassan a végére érünk. A gyerekek már szóltak, hogy anya, a karácsonyfát díszítsük várjatok, még össze kell pakolni! De az ünnepre már helyére kerül minden, jó lesz.


Dominika karácsonyváró rajza

Az asszony azt mondja, szeretné, ha Csongor vissza tudna menni tanulni, elkezdhetné és befejezhetné a középiskolát, hiszen az volt a legidősebb fiú vágya, elektrotechnikus szakra vették fel. Robika meg arról mesél nekem, hogy nagyon szeretné folytatni a focizást, és ha választania kellene, hogy mobiltelefont kapjon-e, vagy újra járhasson edzésekre, az utóbbit választaná. Krisztina bizakodó, az ünnepek után kezdődik a mályvaszezon, otthon fogja tisztítani, azzal is keres valamennyit a gyerekek után járó állami támogatás mellé. Közben Csongor hazaért a munkából, és fürdés után azonnal visszavonult a fiús szobába, nem szereti a nyilvánosságot, jegyzi meg az anyja, és nemsokára a lányok is befutnak az iskolából, mosolyogva köszönnek mindenkinek, aztán egykettőre a szobájukban teremnek.


Esti fényben a saját otthon

És bár a család megélhetése néhány hónapra meg van oldva, hiszen a kapott tüzelőanyag és a hús kitart a tél végéig, a jövő bizonytalan, a kisgyerekek mellett az édesanya még évekig nem tud állandó munkát vállalni — egyedülállóként, hét gyermekkel ez szinte lehetetlen —, és hiába a jelentős állami támogatás, ha abból a mindennapi szükségleteken túl másra nem futja, így a család továbbra is közösségünk támogatására szorul. Ha tehetik, a továbbiakban is segítsék őket.


Fotók: Gergely József és Fehér Márta 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..