Szabadka erdői a Duna—Tisza közi homokhátság déli peremén találhatóak. Itt nagyon gazdag az élővilág, és a táj is igen változatos. Jellemző rá a homoki és a löszpusztai vegetáció, de található itt réti fekete föld is, melyet szántóföldként hasznosítanak.
— Mindezt együttesen klimazonális vagy erdős-pusztai társulásnak nevezzük — tudtuk meg mgr. Hulló István biológustól, a szabadkai Városi Múzeum igazgatójától. — Ráadásul a Tisza hatása is tapasztalható, így felszíni vizek (tavak, patakok, csermelyek, semlyékek), valamint a Kárpát-medencére jellemző szikes sós élőhelyek is találhatóak itt. Botanikusok hosszú időn át kutatták az említett területeket, így meglehetősen gazdag anyagunk van e vidék élővilágáról. Valamikor sok gondot fordítottak erre. Az 1700-as években elvégzett két katonai felmérés során pontos vegetációs képek készültek például a Körös patak környékéről és a homokpusztákról. Ezek segítettek benne, hogy meg tudjuk állapítani, mely részen milyen élőhely van, melyek az őshonos növényeink stb.
A szabadkai erdők túlnyomó többsége ligetes erdő és kocsányos tölgyerdő. Ez utóbbi volt a domináns, de sajnos egyre kevesebb marad fönn belőle.
— Ezek az erdők 10-12 000 évvel ezelőtt alakultak ki, a jégkorszak után. De később, a római korban, majd a népvándorlás során és a török háborúk idején kipusztultak, pontosabban kiirtották őket. A mai erdők növény- és állatvilága már sajnos nem csupán az őshonos fajtákból tevődik össze. Megtalálhatóak itt afrikai, ázsiai és amerikai, sőt ausztráliai fajták is, közöttük az ostorfa, mely igen nagy gondot okoz, hiszen magról szaporodik, alatta az aljnövényzet nem tud kifejlődni, ráadásul kártevője sincs. Fakitermelés szempontjából ez egy jól jövedelmező fajta, ám környezetvédelmi szempontból korántsem az. Az erdő ugyanis komplex társulás — aljnövényzettel, cserjékkel, lombos fákkal, gombákkal és az állatvilágával együtt —, és nem is említhető egy napon a faültetvényekkel. Ez az évezredek során kialakult vegetációs egyensúly bomlott meg az erdőirtásokkal, így azt a valamikori állapotot nehéz lenne visszaállítani, de nem lehetetlen küldetés. Talán kevesen tudják, hogy ezen a tájon is őshonos volt a bölény, a tulok, a vadló és a vadszamár, de a neolitikumban ezek is kihaltak. A hatalmas nomád népcsoportok ugyanis hasznosították a legelőket, így az erdők hiányában a kötött homok futóhomokká alakult át. A fákon kívül eltűnt a mikroklíma is, illetve helyi klimatikus változásokra került sor. Ekkor jöttek létre a homokpuszták — mint másodlagos jelenség. Ide próbált meg az ember újra erdőket telepíteni, de mivel az őshonos fafajták lassan nőnek, a helyükbe gyorsan fejlődőket — pl. feketefenyőt, erdei fenyőt, akácot — ültetett, tölgyfa pedig alig maradt. A Csík-ér tájékán még találhatóak tölgyerdők, ezt a területet szeretnénk védett övezetté nyilvánítani, de sajnos még nem kaptuk meg hozzá az anyagi fedezetet. Pedig ezzel már megfelelnénk az EU által támasztott követelménynek, hogy az egy-egy önkormányzathoz tartozó területnek legalább a 15%-át védett övezetté kell nyilvánítani.
Hulló István szerint az őshonos erdőket — célszerű erdőgazdálkodással — lehetne visszaállítani.
— A jelenlegi erdőgazdálkodás nem éppen ehhez a térséghez alkalmazkodik. Itt nem lehet olyan méretű fakitermelést végezni, mint, mondjuk, tőlünk délebbre. Ez az alapja az erdőgazdálkodás és a természetvédelem „viszályának”. Az egyik a gazdasági előnyt, a másik a természet megóvását tekinti a legfontosabbnak. A természeti értékeket és a fajgazdagságot kellene szem előtt tartani, nem pedig azt, hogy mennyi fát tudunk kitermelni, értékesíteni. Sokkal több zöldövezetet kellene kialakítani, és megpróbálni visszaállítani az őshonos állapotokat az erdeinkben. Nincsenek fák, melyek megkötnék a homokot és a löszt, megvédenék a hófúvástól a várost, a regionális utakat és az autóutat.
A szakembertől azt is megtudtuk, hogy térségünk a lelőhelye egy igen ritka és értékes kőzetnek, mely egyébként csupán Ausztráliában, Amerika bizonyos vidékein és Ázsiában található meg.
— Egész Európában csak a Kárpát-medencében, azon belül is csak a térségünkben található meg az úgynevezett darázskő, más néven dolomit vagy réti mészkő. Ez egy igen ritka és értékes mészkőfajta, melynek bányászásából már sokan meggazdagodtak a világon. Térségünk tehát egy csodálatos vegetáció helyszíne lehetne, ha megoldanánk az erdeink megóvását, illetve újratelepítését. Vissza kellene állítani az eredeti vegetációt, őshonos fajokat kellene idetelepíteni. Én ebben látom az erdeink megőrzésének módját.
Szabó Attila felvétele
