Bizonyára külön fejezetet kap majd a magyar bűnügyi krónikák nagykönyvében Repülős Gizi története és ''áldásos” tevékenysége. Magyarország ma is aktív besurranó tolvaja rengeteg időt töltött a rácsok mögött, de amikor rövid időre élvezhette a szabadság bódító levegőjét, újra és újra visszatért kedvelt időtöltéséhez: a lopáshoz. Repülős Gizi néven ismert, de Kosztor Sándorné a becsületes neve, de a 85 éves matrónára a legnagyobb jóakarattal sem lehet mondani, hogy tisztességben megőszült...
Az ország kétségkívül egyik legszínesebb egyénisége - a bűnözők világában. Az 1926. október 18-án Miskolcon született asszony konszolidált családi körülmények között nőtt fel, majd amikor iskolába indult, súlyos betegsége támadt. Agyhártya-gyulladást kapott, sokáig harcoltak az életéért, de megmenekült. Később az iskolában alakult ki a ma is ismert ''szenvedélye”, a lopás. Saját bevallása szerint összegyűjtötte a tanárok iskolai étkészletét, és hazavitte... Az orvosok, majd később a pszichiáterek is egyetértettek abban, hogy még kisiskolás korában fejlődött ki benne a kleptomániás hajlam, ami később csak erősödött, végül végzetessé vált számára. Egyébként a kiváló beszédképességgel rendelkező asszony elvégezte a tanítóképző főiskolát, később férjhez ment, egy lánya és egy fia is született.
Első számú lakhelye: a repülő és a börtön...
Kosztor Sándornéra akkor ragadt rá a Repülős Gizi becenév, amikor az ötvenes évek elején Magyarországon voltak belföldi repülőjáratok. Az akkor még fiatal asszony Budapesten reggel felszállt egy vidékre tartó járatra - Pécsre, Szombathelyre, Debrecenbe vagy Székesfehérvárra -, egész nap ''dolgozott”, majd a zsákmánnyal este szépen hazatért a székesfővárosba. Volt, amikor ez sikerült neki, volt, amikor nem. Ilyenkor letartóztatták, vizsgálati fogságba került, a bíróság tárgyalta az ügyét, majd következett az ítélet. A már akkor is besurranásos módszerrel dolgozó asszony kisebb-nagyobb börtönbüntetéseket kapott. Az áristomban mindig példás magaviseletről tett tanúbizonyságot, általában - éppen a jó magaviseletére való tekintettel - korábban szabadult. Cellatársai közül némelyek ezért felnéztek rá, egyesek tisztelték is, mások viszont irigykedtek és gyűlölték. Merthogy Gizi amikor kilépett a börtönkapun, már az újabb ''terepi kiszállás”-t forgatta a fejében. Volt eset, hogy haza sem ment, hanem pénzt szerzett (vajon miként?), és felszállt a legközelebb induló vidéki repülőjáratra!
Bizonyos idő elteltével azonban már figyelték a rend buzgó őrei (ne feledjük, az '50-es években Magyarországon nagyon éber volt a rendőrség, kiváltképpen az Államvédelmi Hatóság, a hírhedt ÁVÓ), sokszor már az első akciója során elkapták, és vitték vissza Pestre, igaz, ekkor már nem repülővel, s kezdődött minden elölről...
Énekesnő volt Párizsban
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után gyermekeivel disszidált, előbb Svájcban, majd Párizsban élt. Az utóbbi világvárosban olyan kiválóan alakult az élete, hogy kávéházakban énekelhetett, ismertté vált a magyar emigráció körében is. Repülős Gizi azonban nem tudott ellenállni a lopásnak: fizetés-kiegészítésként bizony eltulajdonított néhány olyan aranytárgyat, amelyért mások szép summát fizettek. Letartóztatás, tárgyalás, börtön következett. A szerencse azonban ekkor is vele volt, mert pártfogásába vette egyik Eszterházy grófnő, akivel az ötvenes évek elején együtt raboskodott a kalocsai női börtönben. (Az asszonyt nem azért ítélték el, amiért Gizit, hanem azért, mert Rákosiék le akartak számolni az ''osztályellenség”-gel, meg így háborítatlanul eltulajdonították a főurak vagyonát.) A grófnő svájci tanintézménybe íratta Repülős Gizi gyermekeit, neki pedig tisztességes munkát keresett.
Gizi azonban hazavágyott. Visszajött Magyarországra, és tovább űzte korábbi foglalkozását. Sajnálatára a belföldi repülőjáratokat megszüntették, így kénytelen volt vonaton vagy autóbuszon megközelíteni a kiszemelt terepet. A legtöbbször családi, kertes házakba surrant be, előtte kikémlelte, hogy van-e kutya a portán, és leselkedik-e rá valamilyen veszély. Ha rajtakapták, hogy a lakásban kutakodik, a legelképesztőbb magyarázatokat találta ki, amelyek időnként hatásosak is voltak - nem bántották, nem hívták a rendőrséget, egyszerűen elzavarták.
Rendőrtiszt lakásában - tanítónőként...
Hosszan lehetne ecsetelni, hogy mi mindent követett el az immáron 85 éves matróna, de talán az egyik legmulatságosabb a következő volt. Nos, Repülős Gizi egyik ''kiszállása” alkalmával betért az általa kiszemelt házba, a lakásban értékek után kutatott, jól meg is rakta retiküljét, amikor hazaérkezett a házigazda: egy rendőrtiszt! A tolvaj asszonyság nem jött zavarba, illendően köszöntötte a magas rangú tisztet, s elnézést kért, hogy ilyen észrevétlenül bejött a lakásukba, de ennek az az oka, hogy a tiszt úr kedves feleségét keresi. Méghozzá annak okán, hogy ő a gyermekük tanítónője, s mindenképpen az édesanyával kell szót váltania. Előre megnyugtatta a rendőrt, hogy nincs semmi baj, de a kérdés szigorúan ''női jellegű”, és ezt az anyával kell megbeszélnie. A házigazda, esetünkben a rendőrtiszt, mormogott valamit, de készséggel felkerekedett Gizivel, és elkísérte felesége munkahelyére. Mindeközben Gizi csinos retiküljében ott lapult a feleség arany nyaklánca és a rendőrtiszt kitüntetése - egy arany nyakkendőtű! Akkor nem, de egy nap múlva utolérte a végzet a tolvajt, a gyerek ugyanis elmondta a szülőknek, hogy nincs náluk ''a napokban munkába állt” tanítónő...
Nos, Repülős Gizi felett is eljárt az idő. Hogy stílusosak legyünk: elrepült. Hosszú élete során 21 alkalommal ítélték börtönre, összesen négy évtizedet töltött a rácsok mögött. Szinte soha nem töltötte ki a teljes büntetését, mert mindig segített társainak, a börtön személyzetének, tanította az analfabétákat, ezért szabadult korábban. Néhányszor viszont az általános amnesztiának köszönhette szabadulását. Mint például 1963-ban, amikor a nemzetközi közfelháborodás hatására Kádárék megnyitották a börtönök kapuit az igaztalanul elítélt '56-os forradalmárok és szabadságharcosok előtt. Meg néhány köztörvényes előtt is.
De nehogy azt gondoljuk: Repülős Gizi megnyugodott, békésen éli nyugdíjaséveit. Nem ez a valóság. Az idős nő ugyanis újra aktivizálta magát: Sopron közelében, Hegykő faluban portyázott, tetemes értékben gyűjtött már össze a legnemesebb fémből készült csillogó ékszerekből, amikor egyik háztulajdonos észrevette, és mobiltelefonon (mennyivel könnyebb volt a dolga, mielőtt feltalálták ezt a ketyerét...) értesítette a rendőrséget. A szajré ugyan azonnal visszakerült eredeti tulajdonosaihoz, ám a hírek szerint Sopronban is történt azokban a napokban számtalan ékszerlopás. Ezeket azonban már nem lehet az idős asszonyra bizonyítani. Újabb tárgyalás előtt áll tehát Repülős Gizi. Miután az ékszereket nem vitte magával, nem értékesítette, csak lopási kísérletnek minősül a tette, pénzbüntetés vár rá.
Azt azonban már elérte az ország legidősebb ''szarkája”, hogy rendszeresen cikkezzenek róla az újságok, sőt a külföldi sajtó is: kuriózumként emlegeti. A végén még az is lehetséges, hogy Repülős Gizi hungarikummá válik. Mint a szegedi paprika...