A tábor alatt tikkasztó forróság uralkodott, a munka azonban a fák és a nádfedeles épületek hűvösében, a fő szervezők, Szuhankó Ruzsena és Sándor irányításával zavartalanul folyt. A kúlai Bognár Ilona a bőrözés rejtelmeibe vezette be a gyerekeket, ottjártunkkor különféle ékszerek, karkötők, nyakláncok, kulcstartók kerültek ki az ügyes kezek alól.

— Fontos, hogy a gyerekek hasznos tevékenységgel töltsék szabadidejüket a szünidő alatt, ahogy az is, hogy őseink örökségét ne hagyjuk feledésbe merülni. Az ügyesebbek dísztárgyakat készíthetnek saját maguknak, ajándékba is adhatják a bőrkülönlegességeket, de el is adhatják, és bevételhez is juthatnak belőle. Egy időben két-három érdeklődővel dolgozom, ennyi gyerekre tudok figyelni, mivel egyedül vezetem ezt a foglalkozást — mondta Bognár Ilona.

Készül a mobiltelefon-tartó

Az újvidéki Bába Hunor a táborban ismerkedett meg ezzel a kézművesmesterséggel. Egyszerűnek találja, hiszen egy kis odafigyeléssel és némi ügyességgel elkészíthető egy-egy látványos remekmű.

— A színes bőrdarabot néhány helyen kilyukasztjuk, belefűzzük a spárgát, és már meg is van a karkötő. Az elmúlt néhány napban kosarat fontam, ma még bőrből kulcstartót készítek, holnap pedig szőni szeretnék — mondta Hunor.

Vagdalásos fehérhímzés

Egy asztallal odébb az asszonyok nyugat-dunántúli vagdalásos fehérhímzést tanulnak az újvidéki Zuberec Verától. Mindenki az alapoktól kezdte a bonyolultnak tűnő, ám egy kis odafigyeléssel könnyen elsajátítható tevékenységet. Nagyító alatt folyt a munka, lassan kell cselekedni, nehogy elvágják azokat a szálakat, amelyek a becsavaráskor szükségesek, mert akkor fuccsba megy mindaz, amit addig megalkottak. A következő kis házikó alatt ifj. Vaszlavik István a karmantyúszövés technikáját mutatta a kíváncsi tekinteteknek. Néhány perc elteltével már kivehetőek a mobiltelefon-tartó körvonalai, de a tábor alatt névjegykártya- és szemüvegtartók is készültek. A bajsai Kocsis Szabolcski Éva már korábban elsajátította a karmantyúszövés technikáját, éppen az egyik mintát próbálta életre kelteni, amikor megszólítottam.

— Meg vagyok győződve, hogy helyesen csinálom, de nem az jön ki, amit szeretnék. Ha huzamosabb ideig nem foglalkozunk vele, akkor elfelejtődik, ahogy ez most velem is történt. A mobiltartó készítésekor a fahengerre erős vetülékszál kerül, melyek között a gyapjúszálat bújtatjuk. A gyerekek csíkritmussal kezdenek, majd egyre nehezebb mintákkal folytatják a munkát. A minta elkészülte után leveszik a hengerről, kifordítják, összevarrják, és máris kész a mobiltartó.

Torjai Zita vezetésével gyöngyöt fűztek a gyerekek

A szilvafa alatt, a gyöngyfűzők asztalánál egy szabad hely sem volt. A Törökbecséről érkezett Torjai Zita vezetésével a gyerekek előző nap megismerkedtek a gyönggyel, amikor memóriadrótra fűzték, majd másnap a kitartóbbak nekiláttak a gyöngy karkötőnek. Hasonlóan serény munka folyt a kosárfonóknál is, ahol a budapesti Legeza Márta a fiatalokkal fali hagymatárolót, a felnőttekkel ovális, hagyományos kenyereskosarat hozott létre.

— A gyerekekkel mindig olyan tárgyakat választunk, amelyek készítése közben kedvet kapnak a munkához, és könnyen eredményre jutnak. Csináltunk már karikaelkapót, madáretetőt, ceruzatartót, kisebb méretű kosarat. Fogékonyak az új ismeretekre, szépen dolgoznak.

Az Etno-ház másik udvarában Szuhankó Sándorral két felnőtt gyékényt szőtt, szakajtót és ovális kenyértartót készített. A gyerekeket délutánra várta a mester, akikkel táncolóbabákat, madarakat, lepkéket és gólyákat tervezett alkotni.

— Az alapanyag beszerzése nem könnyű, mivel a jó minőségű gyékény kis tavakban és folyókban nő, nagy részét elnyomja az egyre terebélyesedő és magának utat törő nád. A növényt augusztus közepén, szilvaéréskor vágjuk. Az előzetes becslések szerint a tavalyinál jobb minőségű a növény, tehát kedvező szüret várható — mondta, és már mutatta is a puha gyékényszőnyeget, melyre ébredés után rálépve az ember szinte közvetlen kapcsolatba kerül a természettel.

Gyékényből több használati tárgy készül

Időközben előkerült a tábor fő szervezője, az Etno Hagyományápoló Kézművesek Körének elnöke, Szuhankó Ruzsena is, aki egész nap szervez, beszerez, hoz-visz és arra törekszik, hogy a táborban mindenki a lehető legjobban érezze magát. Elmondta, az idén a korábbi létszámtól eltérően valamennyivel kevesebben érkeztek a táborba, de a kis csapat nagyon lelkes, fogékony az új ismeretekre, és már több remek alkotás került ki a szorgos kezek közül.

— A korábbi években végzett tevékenységek az idén is jelen vannak, tehát az állványon való szövés, a karmantyúszövés, a gyöngyfűzés, a bőrözés, a kosárfonás, a hímzés, a szakajtókészítés, a gyékényszövés és a hálókötés közül választhatnak az érdeklődők. Jövőre a sorrendben huszadik tábort is szeretnénk megtartani, de valószínűleg csökkentjük a foglalkozások számát, mivel az oktatók egy része lassan kiöregszik, a fiatalok pedig munkaviszonyban vannak, és nincs idejük részt venni a tábor munkájában. Két-három napos foglalkozásokra térnénk át, de az is lehet, hogy a hétvégéken két kézműves-tevékenységet összekötnénk. A huszadik tábor megtartása attól függ, találok-e elegendő számú oktatót, és természetesen a támogatásoktól is — mondta Ruzsena.

A tizenkilencedik hagyományos gyermek- és felnőtt-kézművestábort Bajsa Helyi Közössége, Topolya Önkormányzata és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság támogatta, de nagyon sokat segítettek a falubeliek is, akik gyümölccsel, dinnyével, kaláccsal kedveskedtek a táborban alkotóknak.