A mostani teljes felújítás befejezését augusztus 12-étől méltón, többnapos programmal ünnepelték meg. Az esemény a szintén abban az időben elkezdődött XIII. Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat része volt.

Nem túlzás azt állítani, hogy a restaurálás kőről kőre, tetőcserépről tetőcserépre történt, tehát a templomnak minden kis részletére, belső berendezésére kiterjedt, kívül-belül. A gondolatot még a plébániatemplom néhai főesperese, Kovács Sándor vetette fel 2013-ban, amikor elkezdődött Kolozsvár egy másik szimbolikus templomának, a Farkas utcai református templomnak a felújítása. Ahhoz hasonlóan indították el ezt a projektumot is. A kolozsvári Szabadság napilapban is megjelent beszámoló szerint a templom ünnepélyes átadása előtti sajtótájékoztatón a kivitelezők összegezték a munkafolyamatot. A restaurálást végző KÉSZ Csoport vezetője, Puskás Attila úgy fogalmazott, erkölcsi kötelességüknek tekintették részt venni a pályázaton, hiszen a város jelképéről van szó. Az elvégzett feladatról röviden összefoglalva elmondta: körülbelül 14 000 négyzetméternyi kőfelületet újítottak fel, 30 000 négyzetméternyi állványt építettek, 1500 tonna szemetet szállítottak el az építkezés területéről. Ilyés Szabolcs projektmenedzser elmagyarázta, 2014-ben a budapesti műszaki egyetem 14 millió euróra becsülte a költségeket, de már akkor tudták, ennek az összegnek csak egy töredéke áll rendelkezésükre. Végül EU-s forrásokból, a magyar kormány támogatásából, a plébánia önrészéből, a román kormány és a kolozsvári önkormányzat hozzájárulásából, valamint adományokból gyűlt össze a pénz.   

A felújítás egyik lényeges eredménye, hogy például a templom korábbi díszítéseinek számos részlete látható lett, továbbá a templomnak és a toronynak is bejárhatóvá váltak olyan szegletei, amelyeket korábban elzártak vagy csak különleges alkalmakkor nyitottak meg. A toronyban kiállítóteret is kialakítottak, rendszeresíteni fogják a látogatását, hiszen a torony tetejéből gyönyörű kilátás nyílik a városra, valamint körbejárhatóvá teszik a templom szentélyét, hogy a látogatók megcsodálhassák a reneszánsz sekrestyeajtót. Úgynevezett csendkápolnát is kialakítottak a templomban azok számára, akik elcsendesülni vágynak, de itt tartózkodhatnak majd a gyermekek is a szentmisék alatt. Számos lenyűgöző építészeti és falfreskórészletet tettek megtekinthetővé, illetve egy oltárkombinációban, a nyugati templomok mintájára, üveglap alatt néhány csontdarabot, koponyát is elhelyeztek (hiszen az 1700-as évekig temetőként is használták a templomot) — ez a térrész az elhunytakért mondott imának szánt hely lesz. Ezek mind olyan eredményei a restaurálásnak, amelyek révén ténylegesen a hívek szolgálatába állítják a templomot, ezzel is erősítve a közösséget összetartásban, megmaradásban.

Több mint egy évszázadig épült

A kolozsvári Szent Mihály-templom építésének kezdete máig sincs tisztázva, az viszont bizonyos, hogy összefüggésbe hozható Károly Róbert 1316-ban kibocsátott kiváltságlevelével, mely különféle privilégiumokat adományozott a városnak. A gótikus templomot a város önerőből építette fel, ezért lassan és több szakaszban haladtak a munkálatokkal, melyek több mint egy évszázadig tartottak. Összehasonlításként: a Farkas utcai templom, mely Mátyás király bőkezű támogatásának segítségével épült, mindössze másfél évtized alatt lett kész — olvasható a kolozsvári művészettörténészek által alapított Korzo Egyesület weboldalán. A templomról írt többrészes ismertetőben arra is kitérnek, hogy a hosszú építési idővel magyarázhatóak az egyenetlenségek, például az ablakok helyenként szélesek, máshol keskenyek, a főbejárat szembetűnően aszimmetrikus elhelyezésű, még a templomszerkezet is átalakult menet közben. Érdekes adatot közöl a www.lexikon.adatbank.ro is, mely egyébként részletesen összefoglalja a templomra vonatkozó történeti ismereteket, valamint a műemlék leírását. Ebből szintén a templom építésének idejére és körülményeire lehet következtetni: eszerint a plébánia irattárában fennmaradt egy 1349-ben Avignonban keltezett búcsúlevél, melyben bűnbocsánatot ígértek mindazok számára, akik adakoznak a templom belső berendezésére és díszítésére. Az oklevél feltehetően a plébániatemplom román kori előzményének berendezésére vonatkozik, így arra utal, hogy a gótikus plébániatemplom építését csakis 1349 után, a XIV. század második felében kezdhették el. Ellenben a templom befejezésének idejéről már többet lehet tudni: a főbejárattól délre található gótikus minuszkulás feliratrészleten a hosszház 1444-beli befejezéséről olvashatunk. A XVI. század közepén a templomot és a temetőkápolnát körülölelő védőfalakra a város kereskedői számára kisebb áruboltokat, patikát és szegénykonyhát kezdtek építeni, melyek rövidesen gyűrűként vették körül a templomot. Később ezeket lebontották, főleg esztétikai okokból. A reformáció térhódítása után az épület előbb az evangélikus, majd rövid ideig a kálvinista, végül 150 éven keresztül az unitárius egyházat szolgálta, ezekben az időkben számolták fel a régi berendezését, és ekkor meszelték fehérre a falképeit. Az utolsó nagyobb mértékű beavatkozás az 1950-es években történt, amikor egy bukaresti helyreállítási terv alapján Bágyuj Lajos elbontatta a szentély sérült barokk boltozatát, és az eredeti gótikus boltozatot vasbetonból rekonstruálta. Szintén ekkor került napvilágra a belsőben — Darkó Lászlónak köszönhetően számos helyen — több korban és különböző technikával készült falkép. Sajnos ugyanekkor távolították el a plébániatemplom több barokk oltárát, illetve helyezték át egyes oltárok elemeit.

Az idők során a templom több toronnyal is büszkélkedhetett: eredeti gótikus tornyát egy nagyobb tűzvész pusztította el a XVII. század végén, de látható Georg Hoefnagel ismert metszetén, mely a korabeli Kolozsvárt ábrázolja. A XVIII. században a régi helyére egy barokk tornyot építettek, melyet viszont villámcsapás és földrengés rongált meg. A ma is álló és a csodálatos felújítás után látogathatóvá tett neogótikus torony tehát jóval „fiatalabb”, 1837 és 1859 között épült.  

A templombelsőben számos gótikus faragvány csodálható meg, ezeket is részleteikben restaurálták. A szentélyben látható az 1873-ban készült neogótikus főoltár, a templomban több nemesi család síremléke található. Gyönyörű alkotás Szervátiusz Tibor szobrászművész 1957-ben faragott Pietà-szobra, valamint a Mátyás-szoborcsoportot is tervező Fadrusz János feszülete, mellyel fiatalkorában első pályadíját nyerte.

A Szent Mihály-plébániatemplom a története során Erdély számos országgyűlésének volt a színhelye: itt választották Erdély fejedelmévé Báthory Gábort és Bethlen Gábort, a templombelsőben állt Bocskai István fejedelem ravatala, a Kassáról Gyulafehérvárra tartó halotti menet egyik fő állomásán. Szintén a plébániatemplomban szentelték püspökké 1939. február 12-én Márton Áront, a templom akkori plébánosát, aki itt mondta el 1944. május 18-án a zsidóüldözést elítélő híres beszédét: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát.”

Újvári Ildikó, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője

Fotók forrása: Szalai Attila és Kolozsvári Magyar Napok www.magyarnapok.ro