home 2023. február 01., Ignác napja
Régi mesterségek mai művelői
Fehér Márta
2022.08.20.
LXXVII. évf. 33. szám
Régi mesterségek mai művelői

Bútorfestés, szövés apróeszközökön, kötéskészítés, gyékény- és csuhéfonás, kosárfonás, nemezelés, kiegészítő foglalkozásként pedig nyomódúc készítése és textil mintázása indigófestéssel. Hagyományteremtő szándékkal első ízben szervezett népi kézművestábort a Hagyományok Háza Hálózat — Vajdaság a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel karöltve, a budapesti Hagyományok Háza támogatásával, a horgosi Domus Pacis Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Házban.

— Táborunk elsődleges és fő célja az alkotás, a népi mesterségek tudásának átadása. Néhány mesterségnél az alapok elsajátítása, másoknál a már meglévő tudás bővítése. Törekszünk arra, hogy hagyományos technikákkal, természetes anyagokból a mai otthonokba nagyon jól illő tárgyakat készítsünk, és olyan kiegészítőket, amelyeket szívesen visel a mai modern ember — összegezte Kovács Nádi Karolina, a tábor szervezője, mindkét intézmény munkatársa. — Vannak rejtett céljaink is: nagyon bízom, bízunk abban, hogy a tábor megfelelő fóruma lesz majd a kézműveseknek, és a vajdasági alkotók is eljutnak arra a szintre, hogy meg tudjanak ebből élni. Jó lenne, ha ehhez valamilyen állami támogatás is társulna, akár adókönnyítés formájában, jelenleg ugyanis nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy ez legyen a fő tevékenységük, sokan csak hobbiként kézműveskednek.

A tábor résztvevői Vajdaság különböző településeiről érkeztek, illetve néhányan Magyarországról, az oktatók többsége is anyaországi: Kovács Zoltán kosárfonó, népi iparművész a Jászságból, Mészáros Renáta bútorfestő Tatáról érkezett, Nagy Mari és Vidák István textilművészek, a népművészet mesterei kecskemétiek, a Szuhankó házaspár, Ruzsena és Sándor bajsaiak, ők a csuhé- és gyékényfonást, illetve a szövést tanítják. Itthon nincsenek megfelelő oktatók? — merült fel bennem a kérdés.

— Igyekszünk a vajdaságiakat is képezni, viszont arra törekedtünk, hogy a legjobb oktatókat hívjuk el, akik ténylegesen nagyon jól tudják motiválni a vajdaságiakat arra, hogy ők is tovább fejlődjenek, és oktatóvá váljanak — felelte beszélgetőtársam. — Ez csakis folyamatos képzéssel érhető el. Magyarországon OKJ-s képzésekre van szükség, és csak azután lehet oktatói bizonyítványt szerezni, melyet Szerbiában nem ismernek el — mi viszont igen, és azokat az oktatókat ajánljuk ki, akik állandóan képezik magukat, nagyon sok időt és pénzt szánva arra, hogy ők legyenek a legjobbak a maguk mesterségében.


Nyomódúcok is készültek

A kékfestőkre bukkantam rá elsőként a rendezvénynek otthon adó ház inspiráló udvarán. Vidák István oktató nagy örömmel fogadott, és azonnal „vizsgázni hívta” egyik tanulóját. A szerencsés kiválasztott Harangozó Valéria lett, aki Óbecséről érkezett, ez az első népművészeti tábora, immár tizenkilenc éve sző, és azt a feladatot kapta, sorolja fel, a csodálatosan élénk színű gyapjúkat milyen növényekkel festették.

— Japánakáccal, vagyis pagodafával, házi dióval, kékfával, festőbuzérral, fekete dióval, indigóval, a natúrt timsóval pácoltuk — sorolta az asszony, akihez a bácsfeketehegyi Pál Eszter is csatlakozott, aki gyerekekkel foglalkozik, és az agyagozást leszámítva már minden mesterséget kipróbált az életében. Hamarosan mindenki ott sürgött-forgott a közvetlen oktató körül a héttagú csoportból: a viseletkészítő Kószó Erzsébet és a hímzéssel foglalkozó Bende Ilonka Horgosról, a gyermekkorában kosárfonással kezdő, majd hímzést és horgolást, jelenleg pedig szövést, gyapjú- és kékfestést tanuló Sihelnik Ágnes Topolyáról, a bő tizenéve magyar népi hímzéssel foglalkozó, előbb tanuló, majd oktató, a Kárpát-medencei Népi Textilfesztiválon a tavasszal első helyezést elért, kupuszini hímzéssel készült öltözetet megalkotó zentai/vajdasági viseletkészítő csoport tagja, Fajtner Martonosi Lídia és a kézimunkázó Törőcsik Rózsa Újvidékről.


Csodálatos színek: növényekkel festett gyapjú

— A tábor öt napja alatt rengeteg mindent meg lehet tanulni, mindenki szorgalmasan jegyzetel. A növényekkel való festés, illetve a kékfestés alkotja a tananyagot. A Zentai Múzeum állandó néprajzi kiállításának kékfestőkről szóló sarkának meglátogatásából és Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató, muzeológus előadásából merítettünk ihletet, most már tudjuk, hogy Vajdaságban valaha nagyon sok kékfestő volt, és mi most azon törjünk a fejünket, hogy fellendítsük ezt a régi mesterséget — ismertette Vidák István oktató.


Gyékényfonásban

A csuhé- és gyékényfonó, -szövő műhelyben Szuhankó Sándor irányította a részt vevő hölgyek munkáját.

— Nagyon divatban vannak a természetes anyagok, mint a gyékény és a csuhé, mindkettő igen keresett cikk, hiszen gyékényből például a nyak- és gerincbántalmakra gyógyhatásúnak mondott vánkosok is készíthetőek — magyarázta Sándor bácsi. Az ember azt hihetné, éppen ezért sokan művelik ezt a mesterséget, amikor azonban rákérdeztem, nagy-e a konkurencia, rögtön rávágta: — Nagy, mondhatom… Egyedül vagyok egész Vajdaságban. Sorra járom a különféle kézművestáborokat, a résztvevők mindig nagyon lelkesek, megígérik, hogy folytatni fogják, de eddig még senki sem jelzett vissza nekem, hogy jaj, de szépet csináltam! Remélem, az itteni hölgyek másként tesznek majd, mert a kereslet nagy, jómagam alig győzöm. Például a házikenyér-sütés reneszánsza miatt óriási a megrendelés gyékényszakajtókból, hiszen azokban lehet a legjobban keleszteni a tésztát. A külföldön, Németországban vagy Ausztriában dolgozók körében is nagy az érdeklődés, Nyugaton ugyanis nem kapható ilyen kézművestermék, és egy szakajtó nagyon szép ajándéknak számít. Az sem elhanyagolható szempont a csuhéfonás, illetve a csuhéból készült tárgyak esetében, hogy az alapanyag teljesen ingyen van, csak a derekunkat kell megmozgatnunk érte, hogy lehajoljunk, és összegyűjtsük a szükséges mennyiséget.


Szuhankó Sándor és tanítványai

A bútorfestőknél is elégedett arcokra bukkantam. A topolyai Simon Julianna örömmel újságolta, hogy először vesz részt ilyen munkában.

— Amikor meghirdették a tábort, rögtön jelentkeztem a bútorfestésre. Az első napot a vonalhúzás gyakorlásával töltöttük, majd amikor megláttam a kész terméket, a két kezem munkáját, nagy örömet éreztem, mert nem gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyen szépet létrehozni. Nagyon hálásak vagyunk az oktatónak, mert szeretettel adja át tudását, neki köszönhetjük, hogy sikerélményünk van.

— Magyarországon egyre inkább jellemző, hogy minden téren visszanyúlunk a hagyományainkhoz. Itt kezdőkkel foglalkozom, nagyon fontos az alapok, az ecsetkezelés elsajátítása, hogy ráérezzünk arra, mitől jönnek meg a minták, egy gyengéd érintéstől vagy egy keményebb nyomástól — részletezte Mészáros Renáta. — Ami pedig a motívumkincset illeti, könyvekből, templomokból, az internet megbízható forrásaiból lehet sok-sok kutatással összeszedni, hiszen sehol sincsenek összegyűjtve, s jók a táborok, a tanfolyamok, olyanoktól tanulni, akik mögött több évtizedes tapasztalat áll.


Munkában a kosárfonók 


Ilyen gyönyörű kosarat készítettek a táborlakók


Nemezelési technikával sapka készül — Deme Judith


Kovács Nádi Karolina


Nagy az igyekezet a bútorfestők körében


A bútorfestők alkotásai

Fényképezte: Fehér Márta

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..