Ha választhatnék, én is legszívesebben a XVII. vagy a XVIII. században szeretném leélni az életem. Gondolkodás nélkül hátat tudnék fordítani a XX. és a XXI. század minden vívmányának. Néha legszívesebben lekapcsolnám a biztosítékot, és jó darabig úgy hagynám (ha nem félnék, hogy kiolvad a fagyasztó). Tv, Facebook, becsukhatatlan felugró reklámok, még hálás is lennék, ha le tudnám rázni magamról ezeket a béklyókat. Az interneten fellelhető végtelen tudás azért hiányozna valamelyest, viszont előtte is megoldottam. Éppen egy olyan korban születtem, amikor ha valami érdekelt, felütöttem a Pallas-lexikont, és órák hosszat olvasgattam, egyik kötetből a másikba ugrálva, mint ahogy most tesszük a böngészőnk fülei között.

Csak a Mars bolygót akartam megnézni, de Mars istennél meg a római katonák fegyverzeténél lyukadtam ki, és akkor már megcsodáltam az őseink öltözékeit, majd az íjkészítés rejtelmeibe is beleástam magam, és ez így ment hosszú-hosszú ideig. Nagyon el tudtam veszni a könyvekben. Mit nem adnék, ha Shakespeare, Goethe, Bach, Mozart, Seingalt lovag idejében lehetnék, amikor még létezett lovagiasság és becsület, az adott szó pedig ért valamit. Persze, ha a kort ilyen önkényesen kiválasztottam, akkor természetesen nem jobbágyként képzelem el magam, mert nekik nem lehetett csupa móka és kacagás az életük.

Lehet, hogy régen minden jobb volt, de ha már a kívánságoknál tartunk, az inkvizíciót, a pestist, a fekete himlőt, az éhhalált meg a társait is szeretném valahogy elkerülni. A rendes fűtés is hiányozna egy kicsit, meg az angol WC és a csatornahálózat. Nem tudom, mennyire tudnám megszokni, hogy télen a haszonállatok bent legyenek a házban, az éjjeliedény tartalmát az utcára kelljen öntenem, és ne fürödjek mindennap.

Lehet, hogy a közeljövőben valóra válik az álmom, ha nem is éppen úgy, ahogy szerettem volna. Gáz-, üzemanyag- és energiahiány fenyeget, az élelmiszerek megdrágultak, a kifli pedig, ha továbbra is emelkedik az ára, lassan fizetőeszközzé válik.