Dupák Evelin az előadás elején elmondta, hogy öt éve foglalkozik egyéni konzultációkkal, előadásokat tart, különféle műhelymunkákat vezet, és arra tette fel az egész karrierjét, hogy segítsen az embereknek meglátni, hol van elakadásuk, mi ennek a gyökéroka, és hogyan tudnának ezen változtatni. Kiemelte, hogy a klienseivel kölcsönösen tanítják egymást, hiszen a több mint ezer ember, akinek az életútját megismerte, számos felismerést és tapasztalást hozott számára. Azt is elmesélte a hallgatóságnak, hogy miért fordult a holisztikus szemlélet felé, hogy nála milyen pajzsmirigybetegséget diagnosztizáltak, és hogy mélyen hisz abban, hogy a testünk különféle panaszok, tünetek, betegségek által jeleket küld nekünk, hogy észrevegyük, nem jó úton járunk, változtatnunk kell valamin. Itt tért ki arra, hogy mennyire fontos a határhúzás, hogy merjük magunkat választani, és éljünk a nemet mondás lehetőségével.

Dupák Evelin (a szerző felvételei)

Az előadásában nemcsak az olyan alapdolgokat hangsúlyozta, mint az egészséges táplálkozás, fizikai aktivitás, elegendő alvás, megfelelő folyadékbevitel, hanem az étrend-kiegészítők fontosságáról is mesélt, hiszen nem tudunk annyi és olyan minőségű vitamint bevinni az élelmiszerekkel a szervezetünkbe, amennyire szükségünk van. A táplálkozás kapcsán kitért az ételérzékenységre is, mely sokkal alattomosabb, mint az ételallergia, hiszen nem produkál olyan intenzív tüneteket, viszont szép lassan kárt okoz a bélrendszerben, gyulladásos folyamatot idéz elő, és ront az életminőségen.

A táplálkozástudományi szakember tavaly Balin töltött egy hónapot, és az ott szerzett életbölcsességeket és fontos gondolatokat is megosztotta a jelenlevőkkel. Hangsúlyozta a bűntudat káros hatását, mely képes megbetegíteni az embert, és azt a kutatást is ismertette, amelynek eredményeként elmondható, hogy a hálával és szeretettel teli emberek szervezete sokkal lúgosabb, mint a negatív, pesszimista, állandóan elégedetlenkedő embereké, akiknek a szervezete savas, és ezáltal gyulladásokkal küzdenek.

Az előadás egyik legfontosabb pontja a szokásokhoz kapcsolódott, amikor Evelin arról beszélt, hogy minden tevékenységünk valójában egy-egy szokásunk, és ezek generációról generációra öröklődhetnek is, ráadásul a szorongásainkat is át tudjuk adni az utódainknak. Kitért a paradigmaváltás fontosságára is, hogy ha hagyjuk, hogy mások elhitessék velünk, be kell érnünk azzal, amink van, miközben nem vagyunk elégedettek, akkor nem is fogjuk elérni azt, amire vágyunk. A negatív külső zajok, a korlátozó személyek kizárását javasolta, hogy a célunkra fókuszálva haladjunk előre, merjünk változtatni, ha nem vagyunk jól a jelenlegi élethelyzetünkben. Beszélt a gondolatok erejéről is, hiszen általuk behívhatunk bizonyos történéseket az életünkbe.

Megemlítette a máshova sóvárgást is mint egy gyakori jelenséget, vagyis hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy máshol jobb, mint ahol mi élünk, holott ez is attól függ, hogy mennyire vagyunk harmóniában önmagunkkal. Ha megvan bennünk az egyensúly, akkor bárhol élünk is, jól vagyunk, hiszen nem az élőhelyünk tesz bennünket boldoggá.

A közönséggel megosztotta az egyik kliense sikertörténetét, akinek az életenergiája volt kevés, és ennek következményeként pajzsmirigyproblémák is jelentkeztek nála. A közös munkájuknak köszönhetően nemcsak rossz szokásokat hagyott el az illető, és a túlsúlyától szabadult meg, hanem a pajzsmirigygyógyszernek is búcsút inthetett, hiszen normalizálódtak az értékei.

Evelin előadása ráébreszthette a hallgatóságot arra, hogy valójában mi döntünk arról, milyen gondolatokkal és szokásokkal élünk, mérgezzük vagy éltetjük saját magunkat, és hogy a boldogság nem egyenlő az anyagi jóléttel. Elmondása szerint olyan apró dolgokért is érdemes hálásnak lenni, mint a fűtött otthon vagy az élelemmel teli hűtőszekrény. A pozitív gondolatokkal, érzésekkel és mondatokkal pedig nemcsak magunkat emeljük meg, hanem hasonló gondolkodású embereket és pozitív rezgéseket vonzunk magunk köré.

Az előadás után arra a kérdésemre, hogy miért olyan nehéz az emberek számára a határhúzás, Evelin azt válaszolta, valójában a társadalom késztet bennünket arra, hogy ne saját magunkat válasszuk.

— Programokat, bizonyos paradigmákat futtatunk, és ha megnézzük, akkor minden területen hallottuk azokat a mondatokat, hogy a tétlenkedés rossz, a tevékenység jó, a pihenés csak úgy önmagában nem megérdemelt, rossz, az állandó munka pedig nemesít. Ezek főleg a munkával kapcsolatos mondatok, de ugyanezek érvényesek akár a szociális kapcsolatainkra is, olyan értelemben, hogy maximálisan ki vagyunk merülve, de igeneket mondunk kifelé, mert nem él a társadalomban az a jelenség, hogy meg tudjam mondani a másiknak, hogy igen, én fáradt vagyok, ezért inkább itthon maradnék, vagy énidőre van most szükségem. Ezek nem gyakran elhangzó mondatok.

Az előadás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy érdemes magunkat választani, és a legjobb énünkkel élni az életünket. Felmerül bennünk a kérdés, hogy mégis hogyan tudunk megérkezni a legjobb énünkhöz, Evelin pedig ebben a csendet látja egy fontos eszköznek.

— Akkor a legegyszerűbb rátalálni a legjobb énünkre, ha tudunk valamennyit magunkkal lenni. Mindaddig, amíg a világ külső zajai és az emberek valamilyen szinten energetikailag is megjelennek az auránkban, addig nem fogjuk megtalálni a legjobb énünket. Természetesen nagyon pozitív megerősítés lehet, ha olyan barátokkal vagy párkapcsolattal veszed körbe magad, amely segít a legjobb éned megvalósításában: ha támogatnak téged az önismereti utadon, abban, hogy fejlődj, egyedül legyél, amikor szeretnél. A legkézenfekvőbb és semmibe sem kerülő módszer az, hogy legyek egy kicsit egyedül, nem a mobiltelefonommal, nem a televízióval, nem külső zajokkal, hanem teljes csendben — mondta Dupák Evelin.

Az állandó elégedetlenkedés, panaszkodás, a szkepticizmus, a bizalmatlanság és az, ha nem hiszünk magunkban, távol tart bennünket a belső békétől.

— Ahhoz, hogy megtaláljuk a belső békénket, nagyon fontos, hogy ne azonosuljunk állandóan a hírekkel. Ezt többféle módon is meg lehet tenni, és nem arról van szó, hogy vakok legyünk a világ dolgaira. Főként az idősebb generációnál megfigyelhető, hogy állandó jelleggel szól a rádió és a televízió, ami által teljesen szűretlenül kapják meg az információkat a világból, tehát egyrészt nem szabják meg, hogy mit engednek be magukba, másrészt pedig ez egy zajforrás. A hálaérzet megteremtése nagymértékben segít bennünket abban, hogy ráleljünk a belső békénkre, ezáltal kellemesebb emberek, társaság leszünk, és a kisugárzásunk is jobb lesz — hangsúlyozta a táplálkozástudományi szakember és holisztikuséletmód-coach.

A Vedd a kezedbe a sorsod és az egészséged című előadás sokaknak egy szemléletmegváltoztató utazás volt önmagukba, ami talán elindítja őket a legjobb énükhöz vezető úton, és ezáltal nemcsak a kezükbe veszik a saját életüket, hanem minőségibbé és teljesebbé is teszik.