Közeledik a szerelmesek napja, és ilyenkor megugrik a társkereső appok forgalma. Az esélyekkel viszont az elvárások is nőnek, a Tinder pedig pontosan tudja ezt. Nem véletlen, hogy éppen most kezd el új eszközökkel kísérletezni, már nemcsak azt kérdezi, mit keresünk egy kapcsolatban, hanem azt is, milyen képeket rejt a telefonunk. Az algoritmus szerint ugyanis a szerelemhez nem elég egy jól megírt bio, sokkal többet elárulnak a képeink, főleg azok, amelyeket eddig nem mutattunk meg.
A Tinder tulajdonosa bejelentette, hogy egy Chemistry nevű funkciót tesztelnek, mely kérdések segítségével próbálja jobban megismerni a felhasználókat, és (ha engedélyt kap) hozzáférne a telefon képeihez is. Az elképzelés szerint a mesterséges intelligencia ezekből következtetne az érdeklődési körünkre és a személyiségünkre, hogy pontosabb találatokat ajánlhasson. Például, ha sok túrázós kép van a galériánkban, akkor jöhet egy másik túrázó, ha sok utazós képünk van, akkor olyat keres, aki szintén szeret utazni, ha húsz macskával élünk együtt… Hát ebben az esetben azért valóban szükségünk lenne a Tinderre. Kétségtelenül van logika az ötletben, viszont adatvédelmi szempontból nem túl megnyugtató.
A funkciót egyelőre Új-Zélandon és Ausztráliában próbálják ki, de a cég vezetősége szerint 2026-ban ez lesz a Tinder élményének egyik alappillére. Minderre azért van szükség, mert a Tinder már kilenc negyedévet zsinórban negatívban zárt. A fiatalabb felhasználók meglepő módon inkább a valódi, offline ismerkedés felé fordulnak. Az MI tehát nemcsak kényelmi eszköz, hanem a Tinder számára mentőöv is. Persze már most is használnak MI-t különféle feladatokra. Készülnek az új randimódok, a dupla randik, az arcfelismerés, az átalakított profilok. A probléma csak az, hogy mindez eddig nem hozta vissza a felhasználókat, viszont egyre több és több adatot igényel.
És ekkor, mint egy rajzfilmben, felkapcsolódott egy villanykörte a fejem felett: nem a Tinder az egyetlen, mely a telefonunk fotói iránt érdeklődik. A Facebook (Meta) is elindított egy funkciót, mely átnézi a telefonunk képeit, persze csakis azért, hogy kollázsokat, emlék-összefoglalókat készítsen nekünk. A magyarázatuk szerint így könnyebben megtalálhatjuk a „rejtett kincseket” a galériánkban, egy nyaralás fotóiból automatikus összeállítás készülhet, vagy egy ballagásról dob fel egy látványos válogatást. A funkció választható, és a Meta hangsúlyozza, hogy a javaslatok csak a felhasználók számára láthatók, amíg meg nem osztják őket. Eddig még ok. Ezt csinálja több okostelefon is, nem is rossz funkció. Viszont egy apró betűs rész megbújik a felhasználási feltételekben. A rendszer a képeket feltölti a Meta felhőjébe, időpont, hely és témák alapján válogat, és ha a felhasználó alkalmazza az MI-szerkesztést vagy megosztja az eredményt, akkor ezek az adatok kikerülnek a telefonról, és az MI tanítására is használják.
Papíron minden rendben van, hiszen ez is egy opt-in funkció, bármikor kikapcsolható. A gyakorlatban viszont egyre inkább az látszik, hogy a nagy platformok számára a személyes fotóink új nyersanyaggá váltak. Nem feltétlenül akarnak rosszat, de az MI „éhes”, adatok kellenek neki, sok adat, és ennél jobb forrás aligha létezik. A Tinder és a Facebook története így közös nevezőre kerül. Mindkét esetben elhanyagolható a közvetlen felhasználói haszon, miközben az adatérték óriási. A kérdés már nem az, hogy technikailag megtehetik-e, hanem az, hogy mi meddig vagyunk hajlandók elmenni a kényelemért, egy jobb matchért vagy egy nyaralós kollázsért. A telefonunk képei ugyanis nemcsak emlékek, hanem rólunk készült, meglehetősen pontos lenyomatok is. Nem árt átgondolni, hogy kinek adjuk oda a személyes információinkat. Lábjegyzetben megjegyzem, tíz-húsz fotó elég, hogy valakiről hihető minőségű deepfake-videó készüljön.
