home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Ragaszkodó” lenyomatok
Martinek Imre
2021.05.19.
LXXVI. évf. 20. szám
„Ragaszkodó” lenyomatok

Valamikor, amikor még nemcsak zöldfülű, de ráadásul fiatal is voltam, mármint szinte gyermek, jómagam is szívesen gyűjtögettem az éppen aktuális és szélesebb körökben is népszerű dolgokat ábrázoló nyomtatványokat. Például a strumpfok, azaz a hupikék törpikék legmenőbb arcait bemutató plakátokat, melyeket heti rendszerességgel lehetett fellelni akkori pátriánk egyik országos lapjában. Színes kiadásban. Sőt mi több, ezek a rajzfilmhősök egy pillanatban olyannyira népszerűek lettek/voltak, hogy még a kiselsősök tanévzáró osztálykirándulása is igazodott egy akkori, hét (örök)ifjúból álló, híres, belegrádi muzsikus- és színésztrupp hetedhét országra szóló „strumpfolódásához”. A fővárosi Szakszervezeti Otthon zsúfolásig megtöltött nagytermében. Eme, az 1983 májusában történt kirándulásunk emlékét egy aprócska fémjelvény őrzi. Rajta egy törpikével, ki történetesen dárdát tart kezében.

Ő még megvan. A plakátoknak viszont csupán a nyomaik. S azok is csak amiatt, mert egy hirtelen támadt tüsténkedésem hevében ragasztót kentem a papírlapok hátuljára, majd szabályosan kitapétáztam velük apám betyárbútorát. Egyenesen annak politúros felületét. Hadd lássa minden élő teremtmény, ki szobám ajtaján belép, hogy az aprajafalviak eme fíliájában sem megy babra a játék! S bár a levegőben lógó atyai nyaklevest az azóta megboldogult édesapám mégsem osztotta le, ekképpen jutalmazva rendhagyó alkotó- és kifejezőművészetem ezen gyöngyszemét, szemöldökének villanásához mégsem kellett tolmács. Anélkül is értettem az értendőt: sajnos ismét túltoltam azt a bizonyos talicskát!

Az idő múlásával persze egyik poszter a másik után kéredzkedett le a szekrény oldaláról és ajtajáról. Ráadásul fronclikban, lévén sima újságpapír volt mindegyikük állaga. Maguk mögött hagyva a ragacsot, mely, mint a meztelencsigák váladéka, csillámlott. Igazolva drága jó apám örök érvényű mondását: néha bizony több ész kéne, mint erő!

Mit mondjak? A bútor politúrjáról azóta nagyjából eltűntek e maszatok. Igen, nagyjából. Az első, nitrohígítós nagytakarítás óta — idestova annak is van már vagy harminc-egynéhány éve persze — maga a szekrénysor sem a régi. Hiányos, megkopott, helyenként részben vagy teljesen átalakított. Jelenkori funkcionalitásából adódóan pedig, ahol csak lehetséges és szükségszerű volt, alkotóelemeire bontatott. Viszont megmaradt. Ragacsostul. S ha csak tőlem függ további sorsa…

Újabban rengeteg mindennel vagyok így. 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..