Történt mindez 2019 szeptemberében, Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából. Pétert a gyaloglása során a Pannon TV stábja kísérte, és rögzítette a történéseket: nemcsak a tájat, a találkozásokat, a közbeeső településeken tartott előadásokat, hanem a dilemmákat, hangos töprengéseket is. A felvett anyagból készített 13 részes sorozatot már láthattuk a Pannon Televízióban, míg a 89 perces dokumentumfilmnek október 11-én volt a tévépremierje, illetve a vajdasági magyar mozgókép napja alkalmából szervezett vetítéseken is bemutatták. 

— A sorozat dokurealityként inkább Péterre fókuszált. Természetesen abból sem hagytuk ki Radnóti Miklóst, de több teret engedtünk Péternek, az ő útjának. A dokumentumfilmben viszont Radnótira, az erőltetett menet útvonalára, az akkor született versekre, a körülményekre összpontosítunk. Persze Péter ezúttal sem maradt ki, hiszen ő tölti be a híd szerepét, ő a közvetítő — válaszolta Herczeg Zsolt, a film rendezője arra a kérdésemre, hogy miben más a két alkotás. — Radnóti Miklósról a legtöbbször Péter mesél, az út első részében ugyanis vele volt a barátja és egykori irodalomtanára, Bődi Szabolcs. Gyakran párbeszédet folytattak, egymásnak meséltek, megosztották a gondolataikat Radnótiról, a költészetről. Amikor Szabolcs elutazott, akkor hangsúlyosabbak lettek az emberekkel való találkozások. A 24 nap alatt három kamerával összesen 140 órányi filmet vettünk fel, igyekeztünk minden fontosabb mozzanatot rögzíteni, mert nem tudtuk előre, mire lesz majd szükségünk. Nehéz volt mindezt átnézni, de mégis megkönnyítette a dolgunkat, mert volt miből válogatni. A forgatás alatt folyamatosan naplót vezettem, így egyszerűbb volt szakaszokra, három-négy napokra bontani a teljes anyagot. Sok jelenet a szívünkhöz nőtt, és néhányat közülük nehéz volt később elengedni. Mi is a történet hatása alá kerültünk, és el kellett telnie némi időnek, hogy objektíven tekinthessünk a dolgokra. Én most azt hiszem, talán még várni is kellett volna egy kicsit a sorozattal, melyet én a dokumentum jellege mellett ismeretterjesztőnek is tartok. Szeretném azoknak a kollégáimnak is megemlíteni a nevét, akik nélkül ez a munka nem valósult volna meg: Szalai Adrián és Lukács Attila operatőrök, Horvát Inesz vágó, Miskolci Rolland grafikus (képutómunka), Fleisz Miklós hangtechnikus (hangutómunka), Csányi Sándor és Vujkovity Róbert sofőrök.

* A Radnóti nyomában dokumentumfilm különdíjat nyert a XI. Bujtor István Filmfesztiválon.

— Igen, ez így van, hiszen még a premier előtt sikerült elküldeni néhány megmérettetésre, és bizonyos fesztiválok versenyprogramjába be is került. A különdíjnak nagyon örülünk, és annak is, hogy a film más nagyon jelentős alkotások mellett ott van a Hét Domb Filmfesztiválon is, valamint több helyről várjuk a visszajelzést. Szerettünk volna egy díszbemutatót, de Péter a járványhelyzet miatt nem tud eljönni, nélküle pedig nem lett volna az igazi, így ettől a formától eltekintettünk, és a tévés premier mellett döntöttünk.

Herczeg Zsolt elmondta, a jövőben is szeretne dokumentumfilmekkel foglalkozni, de még nem tartja magát rendezőnek, mert úgy érzi, az út kezdetén jár, és sokat kell tanulnia. A korábbi szárnypróbálgatásai, főleg 5—8 perces portrék, szintén szép ívet futottak be a fesztiválokon, és díjakat is nyertek. Készül a 22—25 perces dokumentumfilmje Molnár Edvárd operatőrrel egy kamionos hölgyről, valamint ugyancsak Molnár Edvárddal és Miskolci Rollanddal kezdtek el a karantén alatt forgatni egy kísérleti jellegű dokumentumfilmet. A legnagyobb vállalkozás azonban kétségkívül a Radnóti-projektum volt Tóth Péter Lóránttal, és Zsolt reméli, a jövőben is lesz még hasonló munkája.