Püspökeink karácsonyi üzenete
2017.12.23.
LXXII. évf. 51. szám
Püspökeink karácsonyi üzenete

Dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök és dr. Német László SVD nagybecskereki püspök karácsonyi üzenete

Dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök karácsonyi üzenete


Keresztény testvérek!

János evangéliuma az Ige látomásával kezdődik, mely Istennél van még a világ teremtése előtt. Jézus, akinek Szűz Máriától kellett születnie, már a kezdetektől létezik, a világ teremtése előtt. „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” — írja János. Jézus két születése közé, azaz az öröktől született Isten Igéje és a Betlehemben született Mária gyermeke születése közé, János evangéliuma a világosság és a sötétség küzdelmét helyezi. „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” Jézus a világosságban nyilatkozik ki, aki „a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ”. Minden alkalommal, amikor a jóságot és őszinteséget elutasítják, a fény és a sötétség közötti harc folytatódik. A világosság továbbra is világít különféle módon.

Egész életünk alapja ez az Ige. Az életben nem vagyunk egyedül, az arénába dobva, hogy túléljük azt. A mi történelmünknek van terve, mégpedig Istenben van ennek a tervnek a kezdete. „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” — mondja az Úr. Isten Igéje írja az egész mindenséget, és élvezhetjük jelenlétét mindenhol.

Karácsony ünnepe mindannyiunkról szól, és minden fontossá válik számunkra. A legfelszínesebb karácsonyi gyónáson át a legbanálisabb karácsonyi üzenetig, a keserű veszekedésen és elváláson át a legszebb ismeretségig és találkozásig, a születésen, keresztelésen és a többi szentségen át a szeretett személy betegségéig és haláláig, a több anyagi kívánásán át a még több kényelemig mindent másként élünk meg.

Mindennek alapja az, hogy a végtelen Isten testet ölt, és egy lesz közülünk. A testnek pedig vannak sebei, melyek nem mesék, hanem igenis valósak, ahogyan mindannyian megtapasztaljuk. Ők tartanak minket éberen, visszavezetnek az életbe, és gondolkodásra ösztönöznek. Megtapasztalja ezt Mária és József is, amikor kirekesztve érzik magukat, és mégis közel mindenhez, legfőképp Istenhez, minden bőség forrásához.

Karácsony gyermekkorunktól kísér, és állandóan visszatérünk hozzá, mert könnyedén lerombol minden korlátot, melyet az élet emel elénk. A digitális és ideges hétköznapok ellenére nem múlik el a karácsony utáni vágy, mivel az élet napsütéses és egészséges élettapasztalatát jeleníti meg.

Karácsony ünnepe nem elvonatkoztatás kérdése, hanem az életben növekedés folyamata. A látható világ törvényei mellett léteznek más törvények, melyek felülmúlják ezeket, és váratlanul jelentkeznek. Ezek a lelki törvények Isten világának törvényei. Ez nem valamilyen sötét világ, melytől félnünk kellene. Ennek a világnak képei az angyalok; ez a világ a csodák világa, melyben felébrednek a gyerekek, és élvezik, és ebben a világban nincsenek megkötések, mint a felnőttek világában. Karácsony azt mondja nekünk, hogy van világ, melyben legyőzhetjük a félelmet, a sötétséget, a lustaságot, a görcsösséget, a természet hajthatatlanságát, még a halált is.

Joggal mondja nekünk a mai evangélium: „akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott karácsonyt és boldog új évet!

† János megyéspüspök

 

Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök karácsonyi üzenete

Legyünk nyitottak az adakozásra!

Rendhagyó karácsony elé nézünk: lehet, hogy a ’90-es évek háborús esztendőit nem számítva az idén jön majd legtöbb elköltözött testvérünk haza, hogy itthon ünnepeljen.

Keresztény kultúránk egyik legfontosabb ünnepe a karácsony: megváltó Jézusunk születésnapját ünnepeljük. Igazi vallási ünnep. Ezt mi, idősebbek abból is tudjuk, hogy amikor a kommunista diktatúra vezette az országunkat, a karácsony nem volt szabadnap, az iskolában meg külön érdeklődtek a „jó tanító bácsik és nénik”, hogy voltunk-e éjféli misén. Nem róluk szólt ez a történet, hanem a rendszerről, mely ki akarta irtani a hitünket, az Egyházunkat.

Ma szabad világban élünk. Testvéreink hazajönnek, mert sokan, nagyon sokan elmentek. De a Bánsághoz kötődő szálak még nem teljesen szakadtak meg. Örömmel tölt el, hogy ezek a szálak megmaradtak, hogy ti, kedves külföldre került testvérek, most velünk együtt ünneplitek karácsony szent ünnepét. Számomra ez azt jelenti, hogy megőriztétek hiteteket, kötődéseteket az Egyházhoz és itthon maradt családtagjaitokhoz. Ahogy az egyházmegyei zsinatunk mottója is mondja: Jó nekünk itt!

A Nagybecskereki egyházmegye (és nem csak mi, hanem 15 országban a katolikusok) sok anyagi támogatást kapott nyugat-európai katolikusoktól az utóbbi évtizedekben, amelyből mi Nagykikindán például idősek otthonát építettünk, legalább kéttucatnyi templomot javítottunk meg, és négy teljesen új közösségi házat hoztunk létre. Ez nagyban segít bennünket abban, hogy tényleg jobban élhessünk itt, a Bánátban.

Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit mondani. Azon országok között, ahol most elvándorolt testvéreink élnek, az Egyházhoz való tartozás egyik látható jele az egyházi adó fizetése, amely hozzátartozik a hit megvallásához.

Kereszténynek, katolikusnak lenni nem csak azt jelenti, hogy az ünnepi asztalhoz ülünk a családdal, hanem hogy komolyan vesszük az Egyházhoz való tartozásunkat is. Ezt akkor is kimutatjuk, ha szolidárisan osztozunk a javainkkal, és támogatjuk az egyházközségeinket, ahol élünk, itthon vagy külföldön. Köszönetet mondok azoknak, akik külföldön élnek, és fizetik az egyházi adót, ezzel gyakorolják a szolidaritást és támogatják egyházunkat itthon is. De ugyanez a köszönet szól az itthon élő és egyházunkat támogató testvéreknek is.

Elvándorolt testvéreink közül azonban néhányan sajnos „kilépnek az Egyházból”. Az adatokat azokról, akik kilépnek az Egyházból, mi itt rendszeresen megkapjuk, mert a kilépést jegyeznünk kell az anyakönyvekben. A kilépéssel meg lehet „spórolni” egy bizonyos összeget. Értem ezt, hisz kikerülve a messze világba, minden euró, minden frank számít. De ezzel együtt sajnos spóroljuk hitmegvallásunkat és szolidaritásunkat is.

Erről azért merek beszélni, mert a karácsony és az újév az az idő az életünkben, amikor a legtöbb ajándékot osztjuk szét ismerőseink, rokonaink, munkatársaink, az üzleti partnereink vagy alkalmazottaink között. Gondoljunk ilyenkor a helyi egyházunkra is! Ha valaki Nyugaton „kilépett az Egyházból”, de most itthon van, ellensúlyozhatja ezt a hit és szolidaritás jegyében. Tegyük közösen jobbá életünket itt, a Bánátban abban a reményben, hogy elvándorolt testvéreink mindig boldogan térnek majd vissza ide, mert akár itt élünk, akár nem, felelősségünk közösen dolgozni a jobb jövő érdekében itt, a Bánátban is. Jézus születése egy jobb jövő reményében erősít meg minket.

Kedves testvéreim! Isten megajándékozott minket Fia születésével. Fogadjuk be ezt az ajándékot, mely nyitottá tesz minket is az ajándékozásra. Ebben a reményben kívánok nektek áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyt és új évet.


Szabó Attila felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..