FELTÁMADÁS ÉS HIT A SÍRNÁL

Húsvét hajnalán, Mária Magdolna, Péter és János, akit Jézus szeretett, Jézus sírjának bejáratánál állnak. Nem volt szívükben öröm, és messze álltak attól az élménytől, amit mi húsvét hajnalán és minden vasárnapi szentmisében átélünk, amikor megemlékezünk a húsvéti eseményekről. Bennük egészen más érzések uralkodhattak, mint bennünk, akik azért jöttünk össze, hogy megünnepeljük húsvét hajnalának titkát. åk nem gyújtották meg a húsvéti gyertyát az ünnepélyes istentiszteletben. Nem ünnepelték meg a világosság titkát, mely legyőz minden sötétséget, még a halál sötétségét is. Nem ünnepelték meg az Életet, mely felülemelkedik minden gondon és legyőzi a sír sötétségét.
Elhunyt családtagjaink emléktárgyai drágák számunkra, hisz emlékeztetnek minket a barátságukra és életükre. Ha valakit elveszítünk, megmarad földi teste, melyet a sír őriz, de Mária Magdolna, Péter és János ennek is híján voltak, hiszen a sír üres volt. A de azonban olyan erősen cseng vissza, olyan különbségekre derít fényt, melyek gyökeresen megváltoztatják látásmódunkat a dolgokról és az eseményekről. Jézus sírja egy új valóság kezdetévé lesz a tanítványok és a mi számunkra is. A tanítványok később találkoztak az Úrral. Látták åt újra, megbizonyosodtak arról, hogy Jézus él, és hittek benne. Hittek benne az emmauszi tanítványok és Tamás is, amikor megérintette a sebek helyét.
A találkozás élményét, Krisztus feltámadásának és a halál felett aratott győzelmének tényét a tanítványok továbbadták. Ez a tanúságtétel biztosít minket arról, hogy húsvét hajnalának eseményében részesei vagyunk az örökkévalóságnak.
A szem ezután már nem a sír ürességét látja, hanem a Feltámadt Krisztust.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog húsvétot és a Feltámadt Krisztus bőséges áldását!
Dr. Pénzes János
a Szabadkai Egyházmegye püspöke

HÚSVÉT - 2010

A feltámadt Krisztus - az evangéliumi tanúságtételek szerint több tanítványának is megjelent. Az elsők között voltak Péter és János. Együtt futottak az üres sírhoz. Amikor odaértek és benéztek a sírba, János rögtön megértette, mi is történt: az Úr feltámadt, nem szabad a halottak között keresni. Péternek egy kissé több idő kellett, hogy elfogadja a hihetetlennek tűnő eseményt, de utána ő lett az egyház sziklája, alapja, olyannyira, hogy képes volt életét is áldozni ezért a hitért: vértanúként halt meg, a feltámadt Krisztus vértanújaként. Krisztusban kedves testvéreim! Öt évvel ezelőtt halt meg II. János Pál pápa, aki szerintem élete utolsó periódusában önmagában egyesítette Péter és János hitét a feltámadásban. Emlékszünk mindannyian azokra a megrázó képekre, amikor 2005-ben Nagypénteken ott volt a római Colosseumban, a keresztúton, pár nappal halála előtt, mozdulatlanul, némán, szenvedőn. Egy néma pápa, aki egész életében a kommunikációnak élt. A színész, az énekes az újságírók kedvence. Szemei a keresztre szegezve, mintha csak azt akarta volna mondani: igen, ebben a keresztben van a mi szenvedésünk, életünk és feltámadásunk igazi alapja. Ebben a keresztben van a végső megoldás életünk legnehezebb kérdéseire: a szenvedésből erő fakad.
Kedves katolikus hívők! Nektek, valamint a protestáns egyházak, az ortodox testvéregyház híveinek, és minden jóakaratú embernek kívánok kellemes, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.
Krisztus feltámadt! Alleluia!
Krist je uskrsnuo! Alleluja!
Der Herr ist auferstanden! Halleluia!
Dr. Német László SVD
nagybecskereki megyés püspök

HÚSVÉTI PÁSZTORLEVÉL

A Húsvét üzenete nemcsak időben jön hozzánk. A Húsvét magaslat is, ahová Krisztus felemel, mert saját erőnkből oda nem juthatnánk fel. Nem lentről szemléljük Isten kinyilvánított csodáját, a halál feletti győzelmet, a feltámadást, hanem mi is felvitetünk, mint a Saulusból lett Pál apostol. De nemcsak a harmadik égig, ahogy az apostol említi, de nem beszélhetett róla. Mi beszélhetünk szívünk teljességéig erről a magaslatról és arról, amit itt tapasztalhatunk, mert az Úr maga vezet fel bennünket. Amikor felhasad Húsvét hajnala most, 2010-ben ezen az emlékünnepen, érezzük, tudjuk, hogy csoda történt, mert eljött, átjött ismét å, az Úr: az első Húsvétból, az első Húsvét után számtalanszor sokak számára jelen van most is Igéjében, sákramentumaiban, a szükségben levő felebarátban. Jelen van az Úr titokzatos jelenlétével egyházában, amelyet vérén vett meg, amely tulajdona, s benne mi is, testestül-lelkestül tulajdonai vagyunk.
A csoda az első keresztyének életében is ott volt. åk azonban minden péntek utáni harmadnapon (amit mi édes anyanyelvünkön vasárnapnak mondunk) hálát adtak Urunknak a halál feletti győzelméért, míg mi ezt évenként egyetlenegyszer tesszük meg. Nem elhidegülés-e Istentől, hogy mi sátoros ünneppé kiáltottuk ki az élet ünnepét?
Kérjük Istentől a Lélek ereje által ható húsvéti hit hitelességét, cselekvését egy ma alig cselekvő keresztyén egyházban, ahol felekezetekre osztottan a mai világban nem a leghathatósabb a bizonyságtételünk.
Örömteli Húsvéti ünnepeket kívánva kedves híveinknek és olvasóinknak, testvéri szeretettel:
Dr. Csete-Szemesi István református püspök
Bácsfeketehegy

JÉZUS FELTÁMADT, ÉS ÉL!

Figyelemreméltó a Lukács evangélista által leírt húsvéti beszámoló. Tárgyilagos, és a tiszta tényekhez való ragaszkodás jellemzi. åszintén ír, amikor egy új világkorszak küszöbén áll. Amiről ír, az valóság, mögötte tanúk állnak - csodálkozva, megdöbbenve. Van közöttük művelt nagyvárosi ember és van szegény halász. Viselkedésüket, őszinteségüket figyelem. Rádöbbenek: milyen nagy dolog számomra hinni a feltámadásban azok után, hogy az elsők, a közeliek először képtelenek voltak rá. Nem hittek. Hogyan is hihettek volna, amikor ők vették le Krisztus holttestét a keresztről. Látták, hogy a Mester halott. Mégis, Húsvét nélkül semmink sincsen. Ezért minden azon áll vagy bukik, hogy te hiszed-e, hogy Jézus, aki halott volt, feltámadt, és él!
,,Mit keresitek a holtak között az élőt?" A bejelentés azt fejezi ki, hogy valaki elvétette az irányt. Nem jó a gondolkodásmód, elhibázott az irányvétel. Mert mi is történt az első Húsvétkor? Ott a sír, de üres. Ott a lepel, a fejfedő. De hol lehet a holttest? Máig nyomasztó az angyalok kérdése.
Évek, évtizedek teltek el életünkből és közben nem figyeltünk a krisztusi szóra: harmadnapon feltámadt! Nem lenne legfőbb ideje együtt az Úr elé menni és kérni åt: Uram, Te magad mutasd meg nekem szereteted nagy titkát, hogy ne csak régi történet legyen számomra a jó hír, a győztes evangélium, hanem legyen az az életemet megváltoztató erő. Uram, nekem is mutasd meg magad igédből, és nekem is mondd bátorításként: ne légy hitetlen, hanem hívő! Merjük hinni, hogy már túl vagyunk az ember két nagy legyőzhetetlennek tűnő nyomorúságán: a bűnön és a halálon.
Erre a húsvéti hitre hív és vár mindannyiunkat az, aki halott volt, de feltámadt, a győztes, élő Úr Jézus Krisztus.
Adjon az Úr erős, húsvéti hitet! Áldott ünnepeket kívánok.
Feltámadt az Úr! Bizonnyal feltámadt!
ThMgr. Dolinszky Árpád evangélikus püspök