Ahol csak járt, ott jót tett
Keresztény Testvérek!
Szent Péter apostol szavai szerint Jézus ahol csak járt, ott jót tett. Ha így értelmezzük Jézus Krisztus személyét, akkor képesek leszünk megtenni mi is azt a lépést, amely által valóban felismerhetővé válik maga Jézus, de minden egyes tanítványa is.
A kereszténység egész történelmén át nagy problémaként jelent meg a helytelenül felfogott szentség és jóság. A többség azt gondolta, hogy az a szent és a jó, aki nem követ el bűnt, és nem tesz rosszat. Tényként kell kezelnünk azonban azt, hogy Péter nem úgy beszél Jézusról, mint olyan valakiről, aki ahol csak járt, arra vigyázott, hogy ne kövessen el bűnt vagy valami rosszat. Ellenkezőleg, őszerinte ahol csak járt Jézus, ott jót tett.
A kereszténység túl hosszú ideig védekezett, és azon munkálkodott, hogy senkit meg ne sértsen. A kereszténység lényege viszont a jó feltartóztathatatlan fellépése. Ennek fényében nekünk is követnünk kell Krisztust, és ahol csak járunk, ott jót kell tennünk. Talán ezért is vétkezünk sokszor mulasztással, amikor nem gondolunk a jóra, mikor nem beszélünk róla, és nem is tesszük.
Krisztusban, akiben mi hiszünk, a velünk emberekkel szolidaritást vállaló Istent tapasztaljuk meg. Ő igazi ember a megfogantatásától egészen a haláláig. Földi életében osztozott velünk az örömben és a reményben, a szenvedésben és a szorongásban. Vagyis egy volt velünk, a bűnt kivéve. Krisztus részt vállalt a mi embervoltunkban, hogy mi is részt tudjunk vállalni az ő istenségében. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy teljesen el kell fogadnunk Krisztus sorsát. Örüljetek és ujjongjatok, mondja Jézus, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak. Lehetetlen kereszténynek lenni, a kálváriát pedig nem végigjárni. A húsvéti ünneplésbe bele kell foglalnunk Jézus Krisztus létének teljes titkát.
A húsvéti örömhír egyik sarkalatos üzenete az, hogy Isten minket tanúkká tett. Elsősorban Jézus életének feltétele az volt, hogy az új kiválasztott a feltámadás tanúja legyen. Továbbá Péter apostol is tanúknak nevezte Jézus tanítványait pünkösdi beszédében.
Nincs találóbb örömhír annál, mint amit Szent Pál apostol ír a kolosszeiaknak: ,,Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.' (Kol 3,1-4) Ha Krisztussal és Krisztus által Istenben vagyunk elrejtve, akkor Krisztus második eljövetelekor méltók leszünk vele lenni az örök boldogságban Isten szent színe előtt. Az Eucharisztia évében, az Eucharisztiával -- ez az, amire vágyódunk.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog húsvéti ünnepet, és a Feltámadt Megváltó bőséges kegyelmét!
PÉNZES János szabadkai megyés püspök

Húsvéti tépelődés
Newtont, a világhírű fizikust megkérdezték, mi a véleménye a feltámadásról. A neves természettudós válasz helyett egy papírszeletre homokot és vasport szórt, és ezeket összekeverte. Felszólította az asztaltársaságot, válogassa külön valaki a vasszemcséket a homokból. Nyerítő nevetés volt a válasz. Newton erre mágnespatkót vett kezébe, végighúzta a keverék felett, és a vasszemcsék gyors mozgással mind a mágnesre tapadtak. Majd halkan csak ennyit mondott: ,,Uraim, én hiszek. Van feltámadás'. Bizonyára Newton is sokszor hallgatta az evangélium üzenetét, és hithű katolikusként szívébe zárta Krisztus szavait: ,,Atyámnak akarata az, hogy mindenki, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom őt az utolsó napon.' (Jn 6,40)
Szent Pál, s az apostollal együtt az egész egyház Krisztus feltámadásának a bizonyosságához kapcsolja hitfelfogásunkat: ,,Aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.' (Róm 9,11-18)
Évekkel ezelőtt Sötét világ címmel megrázó filmet vetítettek a mozikban. A film arról szól, hogy Arimetal József sírboltjára bukkantak, benne megkövesedett múmiára. Világra szóló hírverés publikálja: Jézus holtan fekszik sírjában. Megdöbbentő hangulat vesz erőt a világon. Bezárják, rombolni kezdik a templomokat, szétverik a Krisztus-szobrokat, elhagyják hivatásukat a papok, ordító ostobaságnak kiáltják ki a vallásgyakorlást, tomboló szexőrület és maffiás tobzódások uralkodnak el. Beteljesül, amire a farizeusok vágytak a Biblia leírása szerint: meghasonlott a világ. Jézust, a názáreti álmodozót sikerül végre csúffá tenni... A film utolsó jelenetében a régész-tudós halálos ágyán azonban vallomást tesz: Krisztus sírja üres volt, a preparált múmiát én csempésztem oda...
A filmet Szent Pál gondolatainak látványos magyarázataként zárhatjuk emlékezetünkbe. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. ,,Ám ha Krisztus nem támad fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagyok" -- kiáltja az apostol a korinthusi híveknek. Majd hitének biztos hanghordozásával vallja: ,,De Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel!'
Mi, akik lerongyolódott országot, cél nélküli társadalmat, nemzetek és nemzetiségek közötti feszültséget, elnéptelenedő falvakat, fiataljaink közt az élvezetek tobzódását látjuk, jajongva kiáltjuk a feltámadt Krisztus felé: Segíts mindenkit a feltámadásra, emberi mivoltunk megbecsülésére, magyarságunk megőrzésére! Nemzettestünk egységének felvirágoztatására december 5-e ellenére is. Fogadjuk meg Goethe Faustjából az angyali kar énekének útmutatását: ,,Tettet mutassatok, szeretetet, nagyot. Agapét adjatok, örömet hozzatok, így lesz Mesteretek tivéletek!' És reméljünk. Van kiben. Van Krisztusunk. Alleluja.
Msgr. HUZSVÁR László
nagybecskereki püspök


,,Mit keresitek a holtak között az élőt, nincs itt, hanem feltámadott!”

A földi hazában ez a legfontosabb üzenet számunkra, amit az asszonyok a csodát bejelentő mennyei követek szavaként első tanúként hallottak.
Az élet Isten lényének kimondhatatlan csodája. Az élet megsemmisíthetetlen. Csak a dölyfös, Istentől magát függetleníteni akaró ember gondolja, hogy az élettel is kénye-kedve szerint rendelkezhet.
Isten nem engedi, hogy teremtő titkaiba, teremtését megőrző gondviselésébe a bűnös ember beavatkozzon. A kísértőtől elirányított ember állandóan a hatalmat akarja magáénak látni, pedig a hatalom egyedül Istené.
Az ember a dicsőséget is meg akarja szerezni. Nem teheti. Mert ez is Istené.
A feltámadás története azt foglalja magában, hogy hogyan tört az ember a másik ember életére azért, mert hatalmat és dicsőséget akart magának, továbbá hogy hogyan védte meg Isten a megtámadott embert, a gyöngébbet, és hogy hogyan nyilvánította ki dicsőségét meg hatalmát a visszaállított életben.
Isten Jézus Krisztusban mutatta meg a két legnagyobb ellenség feletti győzelmét, a bűn és a halál feletti diadalát: mindkettőt az Úr Jézus által. A Golgotán, a kereszten.
Az emberi nemzet a rövidzárlat közelébe került Jézus korában. Tudjuk a gyakorlati életből, hogy a biztosíték elolvad az elektromos vezetékben, így őrzi meg a házat, az értékeket, életeket a nagy kártól. Jézus volt a biztosítékunk, nem kell a kárhozat tüzére jutnunk, mert elszenvedte érettünk és helyettük a halált és a kárhozat örök büntetését.
Életet adott nekünk ismét. Nemcsak Ő támadott fel, hanem a mi életünk is feltámadott vele együtt. Őáltala élünk és Vele élünk most is.
Fogjuk fel a felfoghatatlant: az élet titkának részesei lettünk tartósan. Nemcsak egy kis időrészletecskében, hanem az örökkévalóban.
Ez a húsvéti csoda. Ez igazi, ki nem fogyó örömünk forrása.
Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk! Halleluja!
Ezzel a győzedelmes örömmel kívánok minden Krisztus-hívőnek áldott Húsvéti ünneplést!
CSETE SZEMESI István püspök


Húsvét - nincs akadály!

A húsvéti történet azt hirdeti, hogy a feltámadott Krisztus előtt nincs akadály. Ami nekünk elháríthatatlan és áthághatatlan akadálynak tűnik, azon Jézus könnyed mozdulattal átlép. Így jött ki a sírból, így állt meg tanítványai között, akik bezárt ajtók mögött remegve voltak együtt, és így lép be ma is sok bezárt szívbe, és teremt újjá embereket.
Jézus előtt nincs akadály. Azért nagy evangélium ez, mert sokszor kell tapasztalnunk, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekből nincs kiút. Találkozunk olyan összegubancolódott embersorsokkal, amelyekre nem látunk megoldást. Beleütközünk kemény szívekbe, vaskos hitetlenségbe, végzetesen rossz beidegződésekkel találkozunk, és aki segíteni akar rajtuk, az csak a maga tehetetlenségét éli át. Jézus azonban szabad. Egyszerűen bemegy, kijön, megjelenik.
Miért lehetséges ez? Azért, mert ő Isten. Ezt szabad nekünk komolyan vennünk, és akkor életünk sok nyomorúsága, sok megoldhatatlannak látszó problémája között is tudunk majd hinni. Mert hinni - egyebek közt - azt jelenti, hogy olyan nagynak látjuk a Megváltónkat, amilyen Ő valójában. Így számolunk vele, így számítunk rá, így bízunk benne és így imádkozunk hozzá.
Ez a feltámadott Krisztus arcképe. Arról szeretnék ma bizonyságot tenni, azt szeretném a szívetekbe és az emlékezetetekbe vésni, hogy: Jézus a legnagyobb.
Megpróbálták őt bezárni, és megpróbálták kizárni az életből, a társadalomból, az ifjúság életéből, az emberek tudatából, de ez soha nem sikerült, mert Jézus él.
Merjünk bízni benne. Amikor látjuk ezt a temérdek nyomorúságot magunk körül, amikor már nem merünk bízni abban, hogy jobbra fordulhat a személyes sorsunk, a nemzetünk sorsa, az emberiség jövője, amikor szemlátomást elhatalmasodik a gonoszság, amikor talán sok imádságunkra még nem kaptunk választ Istentől, merjünk imádkozni kemény szívű hozzátartozóinkért, nem hívő házastársért, elvadult gyerekeinkért, közömbös szüleinkért, népünkért, lelki ébredésért. Jézusnak nincs lehetetlen. Az Ő húsvéti feltámadása erre bátorít minket.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok!
DOLINSZKY Árpád evangélikus szuperintendens