Bugyi Anitát mindenki ismeri a településünkön, Magyarcsernyén, hiszen ő a postás. Kétgyermekes édesanya, egy középiskolás és egy alsós kislányt nevelnek férjével, Zsolttal. Végzettsége kertész, virágkertész, ezzel hobbiként foglalkozik, a melegágyukban ugyanis krizantémokat gondoznak, de mindenszentek ünnepére gyönyörű virágkoszorúkat is alkot, ha jut rá idő. Emellett már évek óta ő készíti el a Szent Ágota katolikus templom számára a gyönyörű adventi koszorút. De a fácán- és fürjkopasztás sem áll távol tőle, férje hobbija ugyanis a vadászat, így sokszor kerül az asztalra vadas étel. Anita örömmel fogadta kérésemet, hogy a munkájáról meséljen. Beszélgetésünk kezdetén arra voltam kíváncsi, gyermekkorában mi szeretett volna lenni.

— Sokáig arról álmodtam, hogy cukrász leszek. A sütik készítésének szeretete a mai napig megmaradt. Családi ünnepségekre szívesen csinálom saját kezűleg a tortákat, süteményeket. Az viszont soha meg sem fordult a fejemben, hogy postás legyek. Egyébként az üköregapám, Kormányos János postás volt. Róla a falu történetéről szóló könyvekben is olvashatunk. 2018-ban kezdtem postásként dolgozni. Először csak néhány hónapról volt szó, ma már állandó munkás vagyok. A legtöbb embert ismerem, és engem is ismer mindenki, ami azért előny, mert megbíznak bennem.

* Mi a jó oldala a munkádnak, s mi a rossz?

— A jó oldala, hogy tudok az embereknek segíteni, sok idős személy van a faluban, akire nem sokan nyitnak ajtót. Jó érzés mosolyt csalni az arcukra, vagy meghallgatni örömüket, bánatukat. Általában mindenki örül a jöttömnek. A nyugdíjasok be is szoktak hívni, kávéval, üdítővel kínálnak. Ha valakinél ünnepség van, akkor is megkérnek, hogy üljek le egy kicsit, és fogyasszak el egy kis kalácsot. A rossz a munkámban talán az, hogy egy kicsit nehéz biciklire ülni, amikor nem jó az idő. A legtöbb munka akkor van, amikor a számlákat vagy a szavazócédulákat kell széthordanom, olyankor egy kicsit jobban elfáradok, mert szinte minden háznál meg kell állnom. Ja, és azt is negatívumnak tartom, hogy többször a kutyákkal is meggyűlik a bajom. Zavartak már meg ebek, sőt, volt olyan, hogy a biciklikerekem gumiját is kiharapták. Ezért hordok a táskámban kutyaropit. Szükség esetén ezzel békítem meg őket. A Zöld utcán pedig előfordult, hogy az utcára kikerült szamár állta az utam, de kecsketámadásról is tudnék mesélni… Egy évvel ezelőtt kaptam új kerékpárt, mely nagymértékben megkönnyíti a munkámat, illetve nemrégiben új öltözéket is, mely eltér az előzőtől. A legjobban a kabátot szeretem, mert melegebb, és az esőtől is jobban véd. Na és piros, ezt a színt pedig nagyon kedvelem. A férfi munkatársaimnak nem tetszett, mérgelődtek, amikor megérkezett az új egyenruha, de én örültem a színválasztásnak.

* Általában férfiak a postások. Előny-e, ha ezt a tevékenységet nő végzi?

— Sokan furcsának tartják, ha elmondom, mi a munkám, de ez engem egyáltalán nem zavar. Sőt, többen mondták már, hogy lelkiismeretesebbek, alaposabbak vagyunk mi, női dolgozók.

* Sajnos a mai világban egyre kevesebb képeslapot küldenek egymásnak az emberek. Ezt te is tapasztalod?

— Mostanság valóban nem túl gyakori a képeslapküldés, de karácsonykor és húsvétkor még előfordul. Nagyjából mindig ugyanazok a személyek, családok szoktak küldeni s kapni is üdvözlőlapot, ezért már előre tudom, hova, kihez kerül majd.

Anita elmondta, nem bánta meg, hogy elvállalta a postai munkát. Hozzátette, a kislánya szerint jó és rossz is az, hogy az édesanyja a postás, hiszen a postás mindig mindent megtud.