home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Por és ropogó szalma — Malom-feeling
Szerda Zsófi
2019.08.22.
LXXIV. évf. 34. szám
Por és ropogó szalma — Malom-feeling

Némely esetben az a jó, ha mindenünk poros, és ropog a szalma a fenekünk alatt, ha lehuppanunk egy bálára. Hogy mikor? Amikor fesztivál van. Miért? Mert ez arra utal, hogy igazi, meleg nyári napokon zajlik az esemény.

S egy fesztiválszervezőnek ez bizony elég fontos szempont. De a fesztivállátogatónak is. Hiszen ha eső van, kell a gumicsizma, az esernyő, az esőkabát, s a jókedvet is piszkálgatni kell, hogy megérkezzen. Szerencsére az idei Malomfesztiválon volt por bőven, s a szalmabálák is ropogtak. Az alkotótáborokat is megkímélte az égi csapás. Elégedettebbek már nem is lehetnénk.


A szerző felvételei

Na milyen volt? — kérdik, akik nem voltak. Hát mit lehet erre mondani? — válaszolom. Mert olyan nehéz elmesélni egy hangulatot. Egy atmoszférát. Mintha mutogatnám az utazáson készült képeket, melyeken nem olyan mély a szakadék és nem olyan kék az ég, mint élőben. Úgyhogy nem is próbálom meg leírni a hangulatot. De azért néhány kulcsszó, hogy érezzétek: családias, mosolygós, meleg, klór- és curryillatú, színes, táncos, mézes.

Úgy döntöttem, nem is a fesztiválról, hanem az azt megelőző táborokról számolok be. Arról az egy hétről, amikor még csak nagyon kevesen vagyunk kint a malom mellett. Ezeket a napokat imádom a legjobban. Persze ez egészen más, mint a fesztivál, csendesebb és sokkal nyugisabb. A fiúk építenek, fúrnak, csavaroznak, emelgetnek, szállítanak, megjavítanak, felszerelnek, a lányok varrnak, festenek, táblákat csinosítanak, üvegeket öltöztetnek, hogy szép legyen a fesztivál, majd befutnak a fiatal művész urak meg hölgyek is, és beindul az alkotás. Ez a hét erről szól. Az alkotás varázsáról. Hogy létrehozzunk valamit, ami aztán megmarad.

Van egy kis tér a malom mellett, melyet be kell osztani. Lehet, hogy néha a színészek éppen túl hangosan mondanak szöveget, és nem tudnak tőlük dolgozni az animációsok, az is lehet, hogy a kistraktor zúg túl hangosan, mellyel a fiúk a nehezebb dolgokat szállítják, és melytől néhány percig senki nem tud dolgozni, ilyenkor szünetet tartanak. Nincs kiabálás, nincs idegesség, nem hibáztatja senki a másikat. Elmúlik a délelőtt, valaki elkiáltja magát: EBÉÉÉD! Futás evőeszközért, tányérért. Ebéd után mosogatás. (Lehet, hogy a résztvevők között olyan is van, aki életében először mosogat maga után.) A csapok mellett házi mosószer, jelszava: csak semmi mű, semmi kemikália.

A délutánokat főleg a medence partján tölti mindenki. Sokszor levegőt sem lehet kapni a melegben, nincs más választás. Nem is ellenkezik senki. Aztán még egy kis munka, addig, amíg fény van, vacsi, pihenő, tusolás és esti programok. Így megy ez egészen a fesztivál nulladik napjáig, amikor is beindul a nyüzsgés, érkeznek a többiek, sokasodnak a sátrak, fogy a hűvös a fák alatt.

Az idén új tusolókat, WC-ket kapott a Malom, valamint a nyári konyha építése is befejeződött. Főzhet Orom, főzhet a Soul Kitchen csapata. A Hétszőnyi Koponyányi Monyók szája és bajsza már feketébb, mint a pokol, hiszen az első füst befesti, s mivel agyagból van, ellenkezni sem tud. Fontos információ: a kemencébe (ha jól tudom) nyolc ember fér be, s a szakácsok szerint négy malac tud egyszerre sülni. Emellett pedig három helyen rotyoghat a bogrács, sülhet a rácson a hús.

A fotóstáboros csapat vállalta talán a legnagyobb feladatot, hiszen Michael Bowring táborvezető irányítása alatt a falu összes házát lefotózták. Minden egyes házat. Ez egy óriási munka. De megcsinálták. Sok képen a lakók is láthatóak, vagy a kutyák. Több mint 1100 mű érkezett a fotóstúdióból. Egy doboznyi. A képeket több mint négy órán át szurkáltak fel az alkotók az Orom központjában található park fakerítésének deszkáira.

Az animációs tábor résztvevői sem unatkoztak, hosszabb-rövidebb filmecskéket készítettek Vajda Melinda vezetésével. Mindenki meganimálta a nevét, különféle alapanyagokból, és néhány hosszabb filmecske is született a közös munka során. Emellett persze néztek is alkotásokat, illetve egy kis elméletet is a tüdejükre szívhattak.

A fiatal írók alkotta csapat a legjókedvűbbek közé tartozott. Akármikor arra jártam, mindig hangosan nevetgéltek valamin. Lehet, hogy mindenki pozitív hangvételű szövegeket írt. Vagy csak Oláh Tamás (táborvezető) jókedve volt ragadós.

A zenei tábor résztvevői évről évre egy különleges koncerttel nyitják a fesztivált. Az idén nem csak egy alkalommal mutatták be, mit is tanultak a néhány nap alatt, többször csaptak a húrok közé random helyeken. Brestyánszki Bernadett és Dína dirigálta az improvizációikat.

A színházasok pedig szöveget tanultak, s amiatt aggódtak, hogy az építőfiúk el ne bontsák kedvenc helyszínüket, a szalmabálát, melynek tetejéről az egyik este többen figyeltük a csillaghullást. Egy bála erre is jó lehet, ha nem tudtátok volna. Az elkészült kis előadáshoz mindenki hozzátett, hiszen saját szövegeket használva mutatták be a darabban Orom s a malom környékének nevezetességeit.

Este, hogy senki se unatkozzon, megkezdődtek a programok. Volt itt koncert (ContraBayando, DJ RezRez és Tokodi Krisztofer), színház (Látókép Ensemble: Kálmán-nap), film (Reisz Gábor: Rossz versek), animációs film (Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő), képzőművészeti, sok témát boncolgató, gondolkodós előadás (Pettendi Szabó Péter beszélt), Tanyaszínház, a Mázlisták csapata, könyvbemutató (Papp Katalin: Kés a párna alatt), és az új konyhát is felavattuk, átadtuk a falu képviseletében Lékó Róbertnek. És biztosan kihagytam valamit, azt képzeljétek oda.

Azon túl, hogy mi, szervezők folyamatosan támogattuk egymást (bírod te ezt, meg tudod csinálni, ne lépj ki, ez már misszió, stb.), támogatott bennünket a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Magyar Nemzeti Tanács s az a sok-sok ember is, aki önkéntes adományt küldött. Felsorolásukhoz nem volna elég ez a két oldal.

Szóval valahogy így volt. De nem biztos. Én ilyennek láttam.

Hétfőn éjjel bicikliztem hazafelé, nagyon siettem. Elhaladtam három fiú mellett, akik (húsos és túrós) bureket toltak be éppen. Két falat között kiabálták utánam: ÉLJEN A MALOMFESZT! Ilyenkor (is) azt érzem, hogy valami jót csinálunk.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..