Varga Valentin a Szarajevói Művészeti Egyetem festő szakán végzett. A születés és halál tematika már első kiállítása munkáin is megjelent, szembeállítja a kettőt, párhuzamot von, szabad asszociációra buzdít, elgondolkodtat. A legújabb, Simul című tárlatán is ezt boncolta tovább. Ebben segítségére volt rengeteg plüssmaci, a temetőben is sokat „viruló” művirágok, ezeket vasalta elénk, átforgatva, átrágva, átértelmezve.
A zombori Laza Kostić Kultúrközpont galériájában nyílt új kiállításán dominálnak a világos pasztellszínek. Legalábbis első ránézésre. Közelebb lépve azonban azért szembe találjuk magunkat néhány meghökkentő alkotással, installációval, képpel. Vasalók lenyomata, betonba égetett háromszöge fogad bennünket, s egy használt matrac, közepén egy lyukkal, melyből hol egy női nemiszerv, hol egy szem „pislog” ránk, gyorsan váltakozva. Két kasza néz egymással farkasszemet a következő falon. Óriási művirág-kompozíció, fehérre mázolva, majd egyik részén megégetve. A fele él, a másik fele már nem. Közben az egész műanyag. Az élet is ilyen vajon? Az egyik főeleme a kiállításnak a malacsütő nyárson forgó plüssmacicsomag. Az ártatlanság, az állatias ösztönök fonódnak össze. Egymásba olvadó farmernadrágok, egy átlátszó, fehér függönyre vetített képek, rozmaring-fülhallgató. A kiállításról megjelent katalógusban Szombathy Bálint szavai olvashatóak:
„Varga Valentin művészete a 20. század európai modern művészetének legszebb nyomait hordozza magán. Ez az általa használt nyelvrendszerből is látható, és a művész személyes filozófiájában is észrevehető. Varga egyfajta feldolgozási sorrendben mutatja be nekünk a világot, az emberi életet, azt állítva, hogy minden átmeneti és illuzórikus. Az újonnan létrehozott alkotásaiban a művész tovább fejleszti eredeti filozófiáját, s ez megfigyelhető azoknak az anyagoknak a használatában, amelyek a születés és a halál asszociatív viszonyában vannak: ezek határozzák meg a relációs értékeket, s a nyelvet a lét és nemlét két végpontja közti állandó kavarodásként mutatják be. A szellemnek és az anyagnak nincsenek örök formái, minden ingadozásban és kavarodásban van, megjelenésében és eltűnésében. Varga alkotásaihoz többek között újrahasznosítható anyagokat is használ, emellett olyan tárgyakat, melyek egyes gyártási folyamatok melléktermékeiként megmaradtak. Világosan talál új értékeket a mindennapi tárgyakban, amelyek elvesztették eredeti, fogyasztói funkciójukat és könyörtelen átmenetiségre vannak ítélve. Kombinálja az örök »szemét« jellemzőit a mai kifinomult technikai-média vívmányokkal, és ebben a kombinációban az abszurd és a cinizmus egyedülálló látásmódját találja meg. Ezeket a nehezen köthető kapcsolódásokat ő »harmonikus paradoxonokként« definiálja.”
Varga Valentin kiállítása július 26-áig látogatható.
