A szocialista önigazgatás korszakában november 29-én a pioníravatási „szertartással” egybekötött Köztársaság Napját volt szokás ünnepelni a bérces Balkánon. A tranzíciós időszakban ez a nap, tekintettel a szomszédos András-napra, a disznóvágás ceremóniák koronázatlan ünnepnapjává módosult. Napjainkra, végre, a karácsonyi készülődés nyitányát is jelenti újra.

Eme, új erőre kapott hagyományra építkezett tulajdonképpen a torontálvásárhelyi Pipacs Nőegylet is. Meghívásukra a nevezett dátumon Sándoregyházáról, Székelykevéről (a Varrócska Kézimunkacsoport), továbbá a helyi Magyar Művelődési és Művészeti Központ berkeiből, valamint Muzslyáról, Óbecséről (a Szendrey Júlia Kézimunkacsoport), Erzsébetlakról és Hertelendyfalváról érkeztek vendégek.

Az adventi találkozó keretében, melyet ezúttal is az 1918-ban alapított debellácsi vadászegyesület székházában tartottak meg, alkalmi versek, gondolatok és dalok közepette gyúlt lángra az első gyertya fénye. Alkalom volt ez egyúttal a házigazda nőegylet legutóbbi díjának méltatására is.

Az október elején megtartott budapesti, sorrendben XV. Délvidéki Napok keretében ugyanis a torontálvásárhelyi „pipacsos” asszonyokat is díjazták a MIRK Multietnikus Hobby Club működtetői. A Fekete Ilonka, Csanki Rozália, Nagy Éva, Kolinger Ilona, Balogi Rozália, Kiss Ilona, Kiss Rozália, Fábián Mária, Becsei Katalin, Borbás Eszter és Alföldi Eszter felállású csapat az Aranytű díjat vehette át Magvető havának első napjaiban.

A gazdag és ötletes felhozatalú tombolával is kiegészített találkozó zenei köretét Győri Zoltán és Becsei Károly zenészek szolgáltatták, az eseményt méltató tudósítókhoz pedig Gál Veronika, a Petőfi Sándor-program regionális koordinátora is felzárkózott.     

Írta és fényképezte: Martinek Imre