Nos, cseppet sem új keletű bölcseletünk pedig nem más, mint hogy a megfelelő működéshez az élet minden területén egészséges életmód szükséges — vonatkozik ez a táplálkozásra, a mentális fitneszre és az elegendő, minőségi alvásra egyaránt. Az aktív pihenés pedig nem mindig helyettesíthető a semmittevéssel, s ez utóbbi csak akkor lehet hatásos, ha azt mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül műveljük.

A pihenés formája lehet az is, amikor csak elvonulunk egy kis időre, közben akár elmehetünk egy képzeletbeli utazásra, vagy felidézhetünk számunkra kellemes élményeket, helyeket, nagyobb figyelmet szentelve az apró részleteknek, a hozzá tartozó illatoknak, hangoknak. Mindez nagyon frissítően hathat ránk.

A mindennapi stressz egyik leggyorsabb leküzdési módszerei közé sorolhatjuk a nyújtógyakorlatokat, mert általuk az izmok kifejthetik eredeti mozgásterjedelmüket. Ezt persze jó, ha megelőzi egy kis bemelegítés, mely után könnyebben ellazulhatnak a már sokaknak ismerős nyak és váll környéki megmerevedett izmok is.

Ha fél óránál több idő jut a pihenésre, akkor hatásos lehet a szauna vagy még inkább az infraszauna. Sportolók is szívesen használják az edzés elején vagy akár annak levezetésénél. De ami a környezetünkben talán elérhetőbb, és mindinkább használatos, az a masszázs. Lényegében bármely formáját alkalmazzunk, minden esetben ellazulnak az izmaink, és relaxált, stresszmentes állapotba kerülhetünk.

Ha ennél is több időnk, lehetőségünk nyílik a pihenésre, akkor érdemes kimenni a zöldbe: erdőbe, folyópartra, tópartra, nagy mezőre. Itt ugyanis megszűnik a város, a nagyobb települések alapzaja — melyhez észrevétlenül talán már hozzá is szoktunk. A természet ehhez képest egészen más hangokkal ajándékoz meg bennünket, melyek nyugtatnak és élénkítenek is egyszerre.

Ennél több szabadidő sokaknak sajnos vagy nem adatik meg, vagy nem egyenlő a gondtalan pihenéssel. Inkább felváltja azt valami más jellegű munka vagy a már szokásos, de alaposabb, nagyobb horderejű házimunka. Másrészt a pihenés vagy utazás előtt igyekszünk minél több dolgunkat elintézni, hogy visszatérve ne fogadjon bennünket annak terhe. Vagyis a csomagoláshoz érve már pattanásig feszült az állapot, és leginkább a fáradtságtól alig jut erőnk mindent bepakolni — van úgy, hogy ki is marad egy-két holmi. Feloldhatja aggodalmunkat az a gondolat, hogy kipihenten, újult erővel majd hatékonyabban végezhetjük el azokat a dolgainkat, amelyekhez előtte talán már nem volt elég erőnk.

Ha sikerül valahova elutaznunk, esélyes, hogy az első napokban a sok újdonság még hordozhat némi feszültséget magában. Ám a kikapcsolódás legnagyobb titka — és még a szürkébbnek tűnő hétköznapoké is —, hogy tudnunk kell élvezni, megélni a pillanatot. Éppen úgy kell belefeledkeznünk abba, ami velünk történik, ahogyan a gyerekek szoktak a játékba. Van, aki ilyenkor több mozgást is bevállal — no, nem napestig tartó, kemény edzéseket, éppen csak olyat, hogy a test is kellemesen elfáradjon. Mások, főleg pörgősebb napok után, egy ingerszegény, homokos tengerpartra vágyakoznak — és mindezt lassan újra felpezsdítheti a helyi kulturális kínálat, a látnivalók, a programok.

A vakáció ideális hosszúságát nehéz lenne meghatározni, talán egy angol nyelvterületről átvett fogalommal, a boldogság tetőpontjával hozható összefüggésbe. Vagyis: amikor nagyszerűen érezzük magunkat a nyaralásunk helyszínén, de már annyi pozitív élményt szívtunk magunkba, hogy készen állunk hazamenni. Ilyenkor ugyanis nagy valószínűséggel dopaminlöketet élhetünk át, olyat, mint amikor szerelembe esünk, vagy egy jót eszünk. Mindazonáltal elvileg az is erősítheti az örömérzetet, ha tudjuk, hamarosan visszatérünk egy számunkra kedves, ismerős helyre.

Az ideális pihenés személyre szabott, de mindenképp érdemes komolyan vennünk a testünk által küldött jeleket: ha fizikailag vagyunk fáradtak, akkor figyeljünk oda az elegendő alvásra, ha pedig a lelkünk pihenne meg, akkor keressünk valami nyugodt, ingerszegényebb közeget, legalább az elején. Ne feledjük, néhány nap lustálkodástól még nem szakad ránk az ég. Sőt, az egyedülállók se féljenek nyaralni vagy kirándulni menni, hiszen minden kiszakadás a megszokott környezetből feltöltődéssel járhat. Azaz mindegy, hogy aktívan vagy passzívan, egyedül vagy társasággal, kettesben vagy családdal, a lényeg, hogy pihenni kell. Egyes kutatások azért arra is rámutattak, hogy hét—tizenegy nap alatt jutunk el a teljes pihenés állapotába. Nem helyes a pihenésre szánt időt munkahelyi dolgokkal tölteni — még az e-mailek elolvasása sem javallott. Inkább próbáljunk meg már néhány nappal előtte is ráhangolódni, és hazajövet is adjunk magunknak időt a „visszaszokáshoz”.

A legnagyobb kihívás az lehet, ha olyanokkal utazunk együtt, akik másképp értelmezik a pihenést, mint mi magunk. Ennek terhe talán úgy foszlik szét legkönnyebben, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk egybenőve, és azzal sincs semmi baj, ha külön programjaink vannak, vagyis nem kötelező mindenkinek mindegyikben részt vennie. Egy-egy útra úgy is rákészülhetünk, ha előtte egy kicsit utánaolvasunk, megismerkedünk a terület történelmével, helyi jellegzetességeivel, sőt akár a nyelvével is egy kicsit, ha más országba mennénk.

Amíg benne vagyunk a munkában, addig nem érezzük közvetlenül a megszakítás nélküli feladatvégzés hatását, különféle serkentőkkel is igyekszünk energiaszintünket fenntartani, látszólagos sikerrel. De ha ez hosszabb ideig eltart, kikapcsolódás nélkül, annak kimerülés, kiégés, fásultság, feledékenység és előbb-utóbb testi tünetek lesznek a következményei: alvászavar, fejfájás, keringési betegségek, súlyingadozás stb.

A nyár valóban arra ösztökél, hogy akkor is kezdjünk valamit a szabadságunkkal, ha ezeregy dolgunk lenne, de ne feledjük, hogy pihenni nem csak nyáron kell. Figyeljünk oda testünk, lelkünk állapotára, tervezzünk be időszakos pihenéseket, akár több részre is bontva.