Már gyermekkoromban rajongtam Petőfi költészetéért, hát még ha dalban hallhattam a verseket! Mert hát a zenéhez is vonzódtam. Örülök annak, hogy nemrégiben megtarthattam Petőfi-dalok című előadásomat a magyar költészet napján a Zentai Alkotóházban, valamint a csókai Városi Könyvtárban szervezett Petőfi-napon. Végre nyilvánosan is fejet hajthattam a költő és verseinek múltbéli megzenésítői előtt, megköszönhettem nekik a lelket gyönyörködtető magyar nótákat, népdalokat, s örömömet még tetézi, hogy a Hét Nap olvasóinak is bemutathatom a Petőfi-dalokat, elmondhatom azokkal kapcsolatos gondolataimat.

Petőfi Sándor

Rózsabokor a domboldalon,

Borulj a vállamra angyalom,

Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,

Ó, milyen jólesik nékem ez.

Mit nem fognak rám a gonoszok,

Hogy én istentagadó vagyok!

Hej, pedig most is imádkozom…

Szívednek dobogását hallgatom.

Egyik legszebb magyar nótánk dallamát Balázs Árpád szerezte (róla még lesz szó), szövegét Petőfi Sándor írta, akire mindannyian büszkék lehetünk, akár a költőt, akár a hazafit látjuk benne, hiszen lánglelkű poétánkban a ’48-as szabadságharc honvéd őrnagyát is tisztelhetjük. Emlékezete csaknem két évszázada töretlen. Petőfi vajdasági tiszteletét Németh Ferenc mutatta be nagyszerű könyvében, mely Arany, Jókai és Petőfi kultusza a Vajdaságban címmel jelent meg nemrégiben.

Voigt Vilmos neves néprajzkutatónk a folklorizálódással kapcsolatban nevezetes példaként említi Petőfi verseinek elterjedését. Isoz Kálmán zenetörténész majd száz évvel ezelőtt közölte, hogy addig „184 dalszerző 510 zeneművet írt 202 Petőfi-versre”. Gondoljuk csak el, még hány száz megzenésített Petőfi-vers született azóta! Ezek nagyobbik része persze nem lett általánosan ismert, de egészen bizonyos, hogy többtucatnyi vált népies dallá, azaz magyar nótává, de még népdallá is az idők folyamán.

Ha összevetjük az itt közölt szövegeket a Petőfi tollából származó eredetiekkel, felfedezhetőek kisebb-nagyobb eltérések, melyek a „nótásodás” következményei (kihagyott versszakok, megváltozott szavak, egybeénekelt verssorok), a „népdalosodás” esetén jelentősebbek a különbségek (szövegrészek cserélődnek, új, más formulák, versszakok keveredhetnek a szöveghez).

*

A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet;

Kikelet a lány, virág a szerelem,

Kikeletre virítani kénytelen.

Kedves rózsám, megláttalak, szeretlek!

Szeretője lettem én szép lelkednek —

Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden

Szemeidnek bűvös-bájos tükrében.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga!

Hogy ne legyen életem bús éjszaka;

Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,

Hogy az isten áldja meg a lelkedet.

A vers dallamát Egressy Béni írta, aki színműíró, zeneszerző volt, Vörösmarty Szózatának megzenésítője, a Klapka-induló szerzője. A Petőfi-versek megzenésítésében úttörő szerepet vállalt. Nótáinak ismertsége okán a magyar nóta atyjának is titulálták.

Egressy Béni

*

Szabadi Frank Ignác Bécsben mérnöknek tanult. Fiatalon világjáró volt, a szabadságharcban főhadnagyként vett részt, később zeneszerzéssel is foglalkozott. Sikeres és termékeny zeneszerző volt, az utókor mégis megfeledkezett róla, pedig Török—magyar indulóját Liszt is földolgozta. A Szép a szőke, szép a barna szöveggel ismert Lujza-csárdása Brahms 8. Magyar táncában is hallható. Petőfi Befordultam a konyhára című verséhez tökéletesen illik a remek dallam, Szabadi Frank Ignác szerzeménye, a Laura-csárdás:

Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipára…

Azaz rágyújtottam volna, hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett, nem is mentem én avégett!

Azért mentem, mert megláttam, hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta, lobogott is, amint rakta;

Ám de még a szeme párja, annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett, aligha meg nem igézett,

Égő pipám kialudott, alvó szívem meggyulladott.

Szabadi Frank Ignác

*

Az Ereszkedik le a felhő című Petőfi-verset is megzenésítette Egressy Béni, aki szintén részt vett a szabadságharcban, egyesek szerint ő írta a Kossuth-nóta (Kossuth Lajos azt üzente) dallamát is, de híres dalai még a Mi füstölög ott a síkon távolban és a Ne menj, rózsám, a tarlóra kezdetűek is.

Ereszkedik le a felhő,

Hull a fára őszi eső,

Hull a fának a levele,

Mégis szól a fülemüle,

Mégis szól a fülemüle,

Záporeső csak úgy szakad,

Fülemüle csak dalolgat.

Aki bús dalát hallgatja,

Megesik a szíve rajta,

Megesik a szíve rajta.

Barna kislány, ha nem alszol,

Hallgasd, mit e madár dalol;

E madár az én szerelmem,

Az én elsóhajtott lelkem,

Az én elsóhajtott lelkem!

*

Petőfi 1844-ben írta Szerelem, szerelem című költeményét, melynek folklorizálódott változatát jó száz évvel később gyűjtötte dr. Burány Béla nálunk, a Tisza mentén:

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem!

Mért nem virágoztál minden falevelen?

Te voltál szívemnek az első és a legutolsó,

Készen van már számomra a diófa koporsó.

Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni,

Aranyos betűvel rá fogom vágatni;

Aranyos betűvel, rózsám, azt íratom rája:

Itt nyugszik a szerelemnek az elhervadt virága.

A fenti szöveget nálunk egy olyan dallamra éneklik, mely a Kodály által gyűjtött Búza, búza, búza, de szép tábla búza kezdetű népdalnak az egyik változata, Bartók pedig Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő kezdetű szöveggel gyűjtötte variánsát.

*

A Távolból című Petőfi-vers dalként a kezdősora után Kis lak áll a nagy Duna mentében címmel vált ismertté. Dallamot a költeményhez Bognár Ignác írt, aki tenorista, zeneszerző, karigazgató volt. Rajongott Petőfiért, 37 verséhez szerzett zenét. Egyébként a sokak által ismert Jó estét kívánok kezdetű nóta dallamát is ő írta.

Kis lak áll a nagy Duna mentében;

Ó, mi drága e lakocska nékem!

Könnyben úszik két szemem pillája,

Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!

De az embert vágyai vezérlik;

Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,

S odahagytam őslakom s anyámat.

…Szép hazámba ismerősök mennek;

Jó anyámnak tőlük mit üzenjek?

Szóljatok be, földiek, ha lészen

Utazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,

Mert fiának kedvez a szerencse.

Ó, ha tudná, mily nyomorban élek,

Megrepedne szíve a szegénynek!

Bognár Ignác

*

Bognár Ignác szerezte a következő Petőfi-vers dallamát is. A költemény közkedvelt nótává alakult az idők folyamán. Szövegrészei rendszerint változnak, sok variánsa létezik, melyek gyakran csak árnyalatnyival különböznek egymástól.

Fürdik a holdvilág az ég tengerében,

Méláz a haramja erdő sűrűjében.

Fokosa nyelére támaszkodva mondja:

Mért is adtam magam tilalmas dolgokra?

Örömest itt hagynám a betyáréletet,

Elmennék én haza, de most már nem lehet.

Édesanyám meghalt, kis kunyhónk azóta

Régen összeomlott, s áll az akasztófa.

Egészen különleges helyzet is eredményezhet változatképzést. Ennek szemléltetésére Szabó Magdát idézem. Ő Karácsonyi ajándék című novellájában így ír a gyermekkoráról:

„A szavak, későbbi mesterségem nyersanyaga, mindig elragadtattak. […] Apám szeretett énekelni, egyik kedvenc műsorszáma volt a megzenésített Petőfi-vers: Fürdik a holdvilág… Egy időre le kellett mondania kedves daláról, mert valósággal rosszul lettem a bánattól, valahányszor hallottam. Azonnal megjelent előttem a haramia, aki mélázik az erdőben, a mélázásról azt gondoltam, az valami sokkal gonoszabb dolog, mint a gyilkosság — s részint mert mélázik a boldogtalan, részint meg mert nem hallgatott az édesanyja szavára, most aztán előbb-utóbb felakasztják. Apám, hogy dalolhassa, átírta a szöveget, máig emlékszem rá, hogy életem első éveiben hogy alakult ez a csepp remekmű a mi otthonunkban.

Fürdik a holdvilág az ég tengerében,

sétálgat a legény erdő közepében,

a botja nyelére támaszkodva mondja,

jaj de jól is él ő, nincsen semmi gondja.

Édesanyám, mindig javamat akartad,

ha fázott a hátam, mindig betakartad,

elhagytam a házad, tehénpásztor lettem,

de majd felkereslek, csak ne aggódj, szentem!”

Lám, az ártatlan gyermeki aggodalom Petőfi sorait is átírhatja.

A Fürdik a holdvilág az ég tengerében című Petőfi-vers népdalos változata következik, melynek dallama Bodor Anikó szerint históriás énekeinkkel rokon. A nép ajkán a kezdő sor átalakult, a vers szövege jelentősen megváltozott, és rabnótarészletekkel bővült:

Bújdosik a holdfény felhő tengeribe,

Bújdosik a bëtyár erdő sűrejibe.

Támaszkodva mondja, fokosa nyelére:

Mér adtam fejemet a bëtyáréletre.

Apám, anyám intëtt ëngëmet a jóra,

De én mint rossz gyermek nem hallgattam szóra.

Elhattam a házát, bújdosóvá lëttem,

Egy rablóbandának fővezére lettem.

Rábéi törvényszék, huszonöten benne,

Mind a huszonöten rollam törvényköznek.

A huszonhatodik a nevemet írja,

Mellette egy dáma bűnömet számlálja.

Hej, te világdáma, në írd a nevemet,

Az Istenre kérlek, mentsd meg életemet!

Nincs keserűbb kenyér, mint a szegény rabé,

Sűrű könnyejitől áztatja meg szegény.

*

A következő vers dallamát Szentirmay Elemér, a neves nótaszerző komponálta, aki egyébként gazdatiszt, jegyző is volt. Nótái a népszínművek zenei anyagát adták hosszú időn keresztül. (A Csak egy kislány van a világon kezdetű dala világszerte ismert.) A Hírös város kezdetű versét Petőfi tájszólásban írta, kiváló érzékkel jelölve a tájnyelvi hangokat — a „Tisza—Duna közti tájbeszéd szerint” jegyzi meg a verscím alatt.

Hírös város az Aafődön Kecskemét,

Ott születtem, annak öszöm könyerét.

A búzáját magyar embör vetötte,

Kakastéjjee szép mönyecske sütötte,

Szép mönyecske sütötte.

Ómáspej a nyergös lovam, nem vöttem,

Szögénylegény, szép szörivee szöröztem.

Csillagos a feje, kese a lába -

Mögeresztöm, szél sem ér a nyomába,

Szél sem ér a nyomába.

Be-benézök a bugaci csárdába,

Öszöm, iszom, kedvem szörént rovásra;

Ölégségös hitelöm van ott néköm,

Mögfizetök, böcsületöm nem sértöm,

Böcsületöm nem sértöm.

*

Az Alku című költeményt a kezdő sor alapján Juhászlegény, szegény juhászlegény címűnek tartja a közvélemény. A juhászlegénynóta egyik legrégibb nótánk, melyet ma már népdalként tarthatunk számon, hiszen dallamának szerzője ismeretlen, szövegváltozatainak pedig sokaságát lejegyezték már. A költemény eredetileg két versszakból áll, ám a nép ajkán 4—6 strófás dallá terebélyesedhet úgy, hogy nemcsak a vers után raknak strófákat az énekesek, de elé is helyeznek egy versszakot. Nálunk rendkívül népszerű, a lakodalmak, mulatságok kötelező nótája volt még nem is olyan régen. Dr. Burány Béla Hallották-e hírét? című könyvében több változatát közölte. Petőfi 1845-ben írta a verset. Juhász nagybátyáim százharminc évvel később így dalolták:

Amoda, a hegyek oldalába

Ül két juhász fekete subába.

Amíg ottan ketten beszélgetnek,

Jön egy úrfi, így szól az egyiknek:

Legény, legény, szegény juhászlegény,

Nesze néked ez a pénzes erszény,

Megveszem a szegénységed tőled,

Ráadásul add a szeretődet.

Ha ez a pénz volna csak foglaló,

Ezerannyi meg a borravaló,

Tisza mentét adnád ráadásnak,

Szép szeretőm mégsem adnám másnak.

Juhászlegény, büszke vagy babádra,

Büszkébb vagy, mint százezer dínárra,

De ha egyszer hűtlen lesz tehozzád,

Sem a pénzed, sem a kedves rózsád.

Akkor leszek csak igazán szegény,

Szegény, szegény, szegény juhászlegény.

Előveszem meggyfa furulyámat,

Búsan legeltetem én a nyájat.

Esik eső, még a szél is vágja,

A szegénynek sehol sincs hazája.

Rideg puszta nékem ez az élet,

Ahová a napsugár se férhet.

Rideg puszta nékem ez az élet,

Még hozzá a holdvilág se férhet.

*

Arany és Petőfi kapcsolata a magyar irodalom egyik legszebb barátsága, ez szinte köztudomású. Azt azonban talán nem tudja mindenki, hogy Arany János gitározott, értett a kottaíráshoz, és dallamokat is szerzett Petőfi, Kölcsey, Amade László és saját verseire. A megzenésített verseket azzal a kikötéssel adta át Bartalus István nevű barátjának, hogy a dalokat csak a halála után hozhatja nyilvánosságra. S ez így is történt. A költő halála után három hónappal mutatták be először Arany tíz dalát, zongorakísérettel, a Kisfaludy Társaság ülésén. Az Éj van című Petőfi-vers következik, melyhez Arany írta a dallamot:

Éj van, csend van, nyugalomnak éje,

A magas menny holdas, csillagos.

Szőke angyal, kékszemű kökényfa,

Drága gyöngyöm, mit csinálsz te most?

Drága gyöngyöm, mit csinálsz te most?

Engem édes álmok környékeznek,

De nem alszom, ébren álmodom.

Minden álmom egy tündérkirályság,

S koronája te vagy, angyalom!

S koronája te vagy, angyalom!

Arany János

A kellemes, de magyar fülnek egy kissé szokatlan dallam idegenszerűségére maga Arany utal Tamburás öreg úr című versében:

„Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,

S mit összelopott mai zene-költő,

Öreg úrnak egyről sincs tudomása;

Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:

Váltva kemény, lágy, — s magyar a némettel.”

*

Az alábbi vers dallamát a kolozsvári származású Balázs Árpád írta, aki egyik leghíresebb nótaszerzőnk. Jól hegedült, polgári foglalkozását tekintve jogász, évekig rendőrkapitány volt Budapesten. Mintegy kétszáz nótát szerzett, a legismertebbek: Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki; Itt hagyom a falutokat nemsokára; Szeretnék május éjszakákon... Tizenegy Petőfi-verset zenésített meg, ezek közül talán a Fa leszek, ha fának vagy virága kezdetű a legismertebb, melyről egy alkalommal a szerző így nyilatkozott: „Elismerem, hogy zeneileg ennél jobb nótáim is vannak, de valahogyan ez nőtt legközelebb a szívemhez.”

Balázs Árpád

Fa leszek, ha fának vagy virága.

Ha harmat vagy: én virág leszek.

Harmat leszek, ha te napsugár vagy...

Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:

Akkor én csillaggá változom.

Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy

Egyesüljünk) én elkárhozom.

*

Végül, de nem utolsósorban következik a Tíz pár csókot egy végbül című Petőfi-vers, melyhez dallamot Szentirmay Elemér szerzett, akiről el kell még mondani, hogy Kodály is figyelemmel kísérte tevékenységét, Kerényi György pedig könyvet írt munkásságáról.

Tíz pár csókot egy végből, egy végből, a legédesebbjéből, a legédesebbjéből.

Tíz pár csókot egy végből, egy végből, a legédesebbjéből, a legédesebbjéből.

Ráadást is, feleség, nékem ennyi nem elég!

Tíz pár csókot egy végből, a legédesebbjéből.

Oltsuk el hát a gyertyát, a gyertyát, mert azt ingyen nem adják, mert azt ingyen nem adják. Oltsuk el hát a gyertyát, a gyertyát, mert azt ingyen nem adják, mert azt ingyen nem adják.

Mer’ a gyertya derága, minek égjen hiába,

Oltsuk el hát a gyertyát, mert azt ingyen nem adják.

Házasodjunk, haj, haj, haj! Haj, haj, haj! Házasélet kutyabaj, házasélet kutyabaj.

Házasodjunk, haj, haj, haj! Haj, haj, haj! Házasélet kutyabaj, házasélet kutyabaj.

Mindig jó az, mindig a, reggel, délben, éjszaka,

Házasodjunk, haj, haj, haj! Házasélet kutyabaj.

Szentirmay Elemér

Források: Petőfi Sándor összes költeményei I—II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970; Burány Béla: Hallották-e hírét? Pásztordalok, rabénekek, balladák. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1977; Béres József: Szép magyar ének. Gyermekdalok, népdalok, népies dalok és szent énekek. Akovita Könyvkiadó, h. n. 2009; Bodor Anikó: Az Árgirus nóta dallama környékünkön. HÍD 41. évf., 1977. január, 89—106.; Kálmány Lajos: Szeged népe III. Szeged vidéke népköltése. Szeged, 1891.; Leszler József: Nótakedvelőknek. Zeneműkiadó, Budapest, 1986; Németh Ferenc: Arany, Jókai és Petőfi kultusza a Vajdaságban. Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara, Szabadka, 2014; Szabó Magda: Daloljanak itt az angyalok. Karácsonyi írások. Libri könyvesboltok — Jaffa Kiadó, h. n. 2019.; Voigt Vilmos: A folklorisztika alapfogalmai. Szócikkek. Argumentum Kiadó — Equinter Kiadó, h. n. 2014.