Peremvárosi találkozások — Makkosmária
Martinek Imre
2022.07.25.
LXXVII. évf. 29. szám
Peremvárosi találkozások — Makkosmária

„In gremio Matris sedet sapientia Patris.”

Makkosmáriára első alkalommal egy, Budaörsről indított, nyárderéki hegy- és dombmászó, illetve erdőjáró barangolásunk során jutottunk el a közelmúltban. Jobbára az ilyenkor nélkülözhetetlen túratérkép utasításait is követve… Igen, jobbára, ’iszen egy-két alkalmi rögtönzés valahogy mindig becsúszik abba a bizonyos képletbe. Ami persze újabb felfedezéseket szül(het).

Budakeszi határában áll a romjaiból újjáépített — egyébként a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozó — makkosmáriai római katolikus templom. Az Angyalok Királynéja-kegytemplom. Közismert búcsújáró hely.

A legenda/hiteles történet szerint 1731-ben Traub János budakeszi legény a csodás gyógyulása után hálából vásárolt Mária-képet (a gyermekét tápláló Szűzanya képét) korábbi látomása helyén egy tölgyfára helyezte.

Tulajdonképpen innen az elnevezés is: Makkosmária/Quercus Mariana, Maria Eichel vagy Maria Eichl, Mária-Makk/Quercus Maria. A népszerűvé vált zarándokhelyen 1768-ban szentelték fel a trinitárius szerzetesrend kolostorát, mely az óbudai kiscelli trinitárius kolostorhoz tartozott. A „fogolykiváltónak” is nevezett rend tagjai a török időktől kezdve a keresztény hadifoglyok kiváltásán fáradoztak, nemegyszer saját szabadságukat ajánlva a fogoly hazatéréséért cserébe.

Az eredeti tölgyfa törzsét és a szentképet a templomban helyezték el. A XVIII. század nyolcvanas éveinek első felében II. József feloszlatta a kegyhely vezetésével 1748 óta megbízott Trinitárius Rendet — „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendjét”, a templomot pedig bezáratta. Az avatatlan világiak kezébe kerülő objektum csakhamar pusztulásnak indult. Az egyre súlyosbodó kárt némileg enyhítendő, 1785-ben a Mária-kegyképet a budakeszi templomba menekítették.

A makkosmáriai templom újabb kori történelmének krónikája 1917-től jegyeztetett fel. Az alább olvasható sorok a  helyszínen fellelt információs táblák szövege alapján íródtak.

„Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzá tartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta. A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani (1937. április 9-től kezdődően) vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, az ideiglenes faoltáron, a mai gyóntatófolyosó helyén. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni.

Meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete. A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben (Anno Domini Sancto MCML) Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött, illetve fölött.

A Rákosi-rendszer a Szervita Rendet is feloszlatja. Ezen állami rendelet kapcsán 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya lett a kegytemplom vezető lelkésze. 1997 és 2000 között a kegytemplomot a Domonkos Rend működteti. 2000-től a hely a Budakeszi Havas Boldogasszony Plébánia filiáléja. Évadnyitó búcsúja május első, évadzárója pedig szeptember utolsó vasárnapja. Szentmisét vasárnapoként tartanak benne, 11.30 órai kezdettel.

A kegytemplomban ez idő szerint is a »foglyokért« imádkozhatunk a Fogolykiváltó Szűzanyához (kalendáriumi ünnepe: szeptember 24-e). A kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik…); akik felszabadításukért fáradoznak; a fiatalokért is, hogy bölcsen, erős akarattal kerüljék a szenvedélyek csapdáit.”

Visszatérésünk a Makkosmáriai Orgonaesték elnevezésű nyári hangversenysorozat júliusi 24-ei fináléjában történ(hetet)t meg. Egy újabb, viszonylag rövidebb gyalogtúra részeként. Ezúttal a Budakeszi centrumából idevezető, egyelőre kőporos Makkosi úton.

A Mesterek és tanítványok „munkacímet” viselő eseményen Marcel Dupré (1886—1971), Louis Vierne (1870—1937) és César Franck (1822—1890) francia zeneszerzők műveiből hangzott el egy-egy értékes válogatás. Kály-Kullai Rita, Laczó Brigitta és Bartl Erzsébet orgonaművészek előadásában.

Fotóink a helyszínen készültek. 2022. július 17-én és 24-én. Makkosmárián.

Fényképezte: Martinek Imre

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Barangoló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..