— Valójában egy sport- és rekreációs központot, egy sportkomplexumot építettünk, mely nemcsak a labdarúgást, hanem más sportágakat is kiszolgál. A létesítményben helyet kap egy konferenciaterem, negyvennyolc szobás szálloda, rehabilitációs központ orvosi rendelővel, klubmúzeum, étterem, konditerem, egy kisebb csarnok, ahol a TSC Asztaliteniszklub női és férfiegyüttesei játsszák majd mérkőzéseiket. A centerpálya mellett önkormányzati támogatásból épül a medence, melyet egy híd segítségével összekötünk a stadionnal, így a szálloda vendégei oda is át tudnak menni. Arra törekszünk, hogy a plusztartalmak ne csak a focistákat, hanem más, sportszerető embereket is kiszolgáljanak, és a stadion fenntarthatósága szempontjából bizonyos jövedelmet nyújtsanak. Például ha labdarúgócsapatok érkeznek edzőtáborba, akkor ne máshol szálljanak meg, hanem a mi hotelünkben töltsék az éjszakát. Fontos, hogy a centerpálya fenntarthatósága ne okozzon pluszköltségeket. A pálya különleges, hiszen úgynevezett hibrid gyepszőnyegen folynak majd a mérkőzések. A fűtését saját, meleg vizes forrásból oldjuk meg, és olyan kutunk is van, amellyel hűteni tudunk, tehát egy önellátó ökolétesítményről beszélhetünk. A stadion 4500 férőhelyes, és UEFA 3-as besorolást kapott. Ez annyit tesz, hogy bármelyik nemzetközi kupa selejtezőjére alkalmas, viszont csoportkörös meccseket nem lehet játszani benne. Emellett válogatottmérkőzéseknek is otthont adhatunk, akár világbajnoki selejtezőknek is. A klubot egyre többen érzik a magukénak, hiszen a jegyek és a bérletek iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A létesítmény nem teljesen kész, egyharmada még hátravan, ezért nem stadionavatóról, hanem pályaavatóról beszélünk. A pálya, az öltözők és a lelátók munkálatai befejeződtek, viszont a plusztartalmak az elkövetkező egy évben készülnek el.

Zsemberi János (fotó: FK TSC)

* Hogyan alakul ki a szeptember 3-ai program?

— A pályaavató 16 órától a TSC legkisebb labdarúgóinak mintegy 7-8 perces bemutatójával kezdődik, akik labdával különféle ügyességi gyakorlatokat mutatnak be. Ezután egyházi méltóságaink, két plébános és egy lelkész felszentelik a pályát, majd bemutatjuk a TSC és a Ferencváros közös múltjáról szóló kisfilmet. Nem véletlenül esett a Fradira a választásunk, hiszen mi már 1927—28-ban játszottunk a zöld-fehérekkel. A szalagátvágás után Csizmadia Anna tolmácsolásában elénekeljük a Nélküled című dalt, majd a minitűzijáték következik, és Nyilasi Tibor meg Kovács István — akik a két csapat korábbi mérkőzésén pályára léptek, és Kovács viselte a topolyai együttes csapatkapitányi karszalagját — elvégzik a kezdőrúgást. Jómagam egy rövid felvezetőt mondok, majd elkezdődik a várva várt mérkőzés, a TSC és a Ferencváros találkozója. A pálya elkészülte óriási erőt ad az itteni közösségnek. Remélem, minél többen élvezik majd a létesítmény adta lehetőségeket, hiszen a közönség amellett, hogy fedett lelátók alatt követheti a történéseket, többféle üdítőt és harapnivalót vásárolhat.

* 2005-ben vette át a TSC elnöki tisztét. Hosszú út vezetett a kezdeti lépésektől a pályaavatóig?

— 2005-ben a TSC olyan helyzetbe került, hogy szinte megszűnt az első csapat, csak az utánpótláscsapatok működtek. A szomszéd településen, a szülőfalumban lévő csapatot egyesítettük a TSC-vel, és a Vajdasági Ligából indulva kezdtük felépíteni a klubot. Akkor még Topolyának hívták. Az együttes a történelem folyamán több nevet is viselt: TSC néven kezdtük, majd Jugoszláv Atlétikaklub volt, aztán Topolya Sportegyesület, Egység, AIK, majd Topolya. Visszaadtuk a klubnak az egykori TSC nevet, hiszen tisztelettel tartozunk hagyományainknak.

* A felnőttcsapat a harmadik idényét tölti a Szuperligában. Milyen célokat fogalmaztak meg a bajnokság előtt?

— A harmadik hely környékét céloztuk meg. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a 20-30 millió eurós költségvetésből dolgozó, fővárosi kirakatcsapatokkal nem tudunk vetekedni, de nem is ez a dolgunk. A mi feladatunk az, hogy felfedezzük a környékünkön élő fiatalokat, majd szélesebb körből is összegyűjtsük a legtehetségesebb gyerekeket, és próbáljuk beépíteni őket a csapatba. Szeretnénk minél több kiváló labdarúgót nevelni a futballtársadalom, valamint a magyar és a szerb válogatott részére. Úgy érzem, jó úton haladunk, hiszen több játékosunk már a Puskás Akadémiába került, a különféle utánpótláscsapataink a rangos, nemzetközi tornákon egyre jobb eredményeket érnek el, úgyhogy munkánk gyümölcse szépen érik. Lépésről lépésre haladunk, és egy minőségi utánpótlásbázist magáénak tudó klubot szeretnénk felépíteni, melynek első csapata mindig beleszólhat az európai kupaszereplésért vívott harcba.

* A labdarúgó-akadémiát 2018. szeptember 27-én adták át rendeltetésének. Azóta több műfüves pályát építettek az alközpontokban.

— Fontosnak tartjuk, hogy ne csak nekünk jusson ki a jóból, ezért tizenöt alközpontot hoztunk létre, s ezekben infrastrukturális fejlesztéseket végzünk. A többi közt Kishegyesen, Pacséron, Óbecsén, Bajsán, Tóthfaluban létesítettünk műfüves pályát, a közelmúltban átadtuk az adorjáni stadiont, ahol eszközeinkből az öltöző és a lelátó felépítése valósult meg, az idén pedig lefedjük a muzslyai pályát, és Hajdújáráson építünk egy műfüves pályát. A tervek szerint jövőre is építenénk egy-két alközpontban műfüves pályát. A rendszerünkben 2000 gyermek focizik. Odafigyelünk rájuk, ahogy edzőinkre is, akiket motiválunk, tanítunk, fejlesztünk. Az alközpontok bővítését már nem nagyon tervezzük, amiből nem az következik, hogy még egy-két klub ne válhatna a rendszer részévé. A hangsúly az alközpontok fejlesztésén van, hogy minél színvonalasabb munkát végezzenek. Tapasztalataink szerint nem a legnagyobb településekről érkezik a legtöbb tehetséges gyerek, hanem onnan, ahol jól dolgoznak velük. Példaként Péterrévét és Adát említeném, mely falvak rengeteg gyereket adnak nekünk. Vajdaság-szerte sok a tehetséges gyerek, csak lehetőséget kell nekik adni.

* A felnőttek mellett az ifik is a Szuperligában szerepelnek, míg a serdülők az idén a Vajdasági Minőségi Ligában kezdték szereplésüket.

— Az ifiktől elvárás, hogy továbbra is a Szuperligában játsszanak. Több ifjúsági játékos a felnőttek között is szerepel, ezért is nagyon fontos, hogy az ifjúsági együttesünk is abban a rangfokozatban legyen, ahol az első csapat. A serdülőkkel szemben is elvárás a Szuperligába jutás. Nekik az elmúlt idényben nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy a legjobbak társaságában maradjanak. A többi korosztályos csapatunkkal kapcsolatban nincs semmilyen eredménykényszer, a legfontosabb, hogy a gyerekek játsszanak, fejlődjenek, tanuljanak. A fiatalabb korosztályok is egyre jobb eredményekkel örvendeztetnek meg bennünket, hiszen csapataink az igen erős zlatibori tornán döntőt játszottak, és több nagyobb város labdarúgó-iskoláját is legyőzték.

* A közelmúltban az akadémiára látogatott Dragan Stojković, a szerb labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Hogyan vélekedett az akadémiáról, mennyire nyűgözték le a látottak?

— Teljes mértékben. Nem azért, mert még soha sehol sem látott ilyet, hanem azért, mert nem ezt várta. Ahogy fogalmazott, ennél kisebb létesítményt várt, és valóban nagyon tetszett neki. Egy interjúban ki is jelentette, hogy erre mindenkinek büszkének kell lennie, és az akadémiánk egy jó példa arra, mire lenne valójában szüksége a szerbiai labdarúgásnak. Nagyon jó lenne, ha az országban több ilyen akadémia épülne, mert akkor több helyen több gyereket lehetne nevelni. Én is ezt kívánom mindenkinek, hogy ilyen létesítményben legyen része, ami biztos jót tenne a szerbiai labdarúgásnak is.

* Több helyen olvashattuk már, hogy ön Ferencváros-szurkoló. A nyitómeccsen melyik csapatnak szurkol?

— Bármennyire is kedvelem a Ferencvárost, a mi csapatunknál jobban nem szerethetem. Nagyon szurkoltunk a Fradinak a Young Boys elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn is, szurkolni fogunk a csapatnak az Európa Liga csoportkörében és a magyar bajnokságban is, viszont amikor velünk játszik, akkor csakis TSC.