Az egykori bankpalotában a tatarozást követően 2100 négyzetméter áll majd az intézmény rendelkezésére - ha a pincétől a tetőig felújítják, 3800 négyzetméter

A Strossmayer utcában tárva-nyitva a Sárgaház főbejárata. Mesterek járkálnak ki-be a pallón, odabenn kőművesek kopácsolnak, az ablakokon át törmeléket lapátolnak a teherautókra, szigetelnek - megkezdődött az épület felújítása. A négy utcára néző épületen szinte nem akad ép üvegtáblájú ablak. Barna ragasztószalag, régi újságpapír tartja össze az ablakszemek üvegét, rajzszöggel odaerősített szürke függönyfoszlányokat, elsötétítőként használt tarka mintás kötényvásznakat lebegtet a huzat. Az előcsarnokban, a hirdetőtáblán ott maradtak a szerb nyelven írt hirdetések: ,,Ház eladó, ,,Költözködést vállalok... Aztán egy kétoldalas, latin betűs, kézzel írt lista is: a takarítási beosztáson huszonvalahány asszony neve olvasható. A hirdetőtábla alatti radiátor mögött szinte kövületté érett össze a tömérdek szemét, mindenütt hulladék, amit az épület legutóbbi lakói hagytak maguk után. ,,Amikor beléptem az épületbe, olyan látvány fogadott, hogy majdnem kifordultam' - mondja KUCSERA Géza, Szabadka polgármestere, aki a felújítási munkálatok kezdete előtt bejárta az épület minden zugát. Nem minősít, csak sorolja: ki kell cserélni a vezetékeket, a fűtőtesteket, a padlózatot, az ajtókat-ablakokat, egyszóval a pincétől a tetőig teljesen fel kell újítani a Sárgaházat. Az impozáns, jobb sorsra érdemes épületet, amely a balkáni háborúk idején - s a NATO-bombázások után még évekig - menekültszállásként működött, a második világháborúban pedig (1941-1944-ben) börtön volt. Nem ilyen gyászos rendeltetést szánt neki 1880-ban a tervezője, Macskovics Titusz: ő ide palotát álmodott. A városháza utcájában épült legnagyobb palotában a Takarékpénztár és a Népbank székelt, itt kapott helyet a posta és az adóhivatal is, a két belső udvarral is hivalkodó épületben volt néhány lakás, 1884-ig pedig itt kapott helyet a Nemzeti Kaszinó. Most, a 2006-os felújítási munkálatok befejeztével a palota egy új magyar intézmény otthona lesz: a szabadkai Tanítóképző Kar otthona. Egy olyan állami alapítású és finanszírozású egyetemi kar épülete, amelyben csak magyar nyelven folyik majd a képzés. Ilyesmire eddig még nem volt példa a Vajdaságban. A történet tehát nem annyira az épületről, inkább az új intézményről szól. S egy nagyon rögös útról, amelyet meg kellett tenni ahhoz, hogy az októberi épület- és intézményavatóig eljussunk.
- Szabadka soha nem tudta kiheverni azt a hatalmas csapást, hogy a tanítóképzőt elvitték a városból, és az intézményt Zomborba helyezték át. Mindenki, aki oktatási kérdésekkel foglalkozott, akinek szívügye volt a magyar pedagógusképzés, úgy érezte, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Hiszen Szabadka volt a magyar tanítóképzés igazi bölcsője, amit a több mint százhúsz éves hagyomány is bizonyít - mondja KUCSERA Géza. - Szabadka a magyar kulturális élet központja: itt a Népkör, van magyar színház, könyvtár, az iskoláinkban vannak magyar tagozatok. Egyszóval: a magyar tanítóképzésnek itt volt, itt van a természetes nyelvi közege. Sajnos, a néha túlbuzgó törvénymódosítások, az oktatás korszerűsítésének a leple alatt, több kárt okoztak a kisebbségi oktatásnak, mint amennyi hasznot hoztak. A hetvenes években megszűntek a pedagógiai akadémiák, a tanárképzést az Újvidéki Egyetem karai vették át, ahol nem igazán sikerült magyar szellemiségben neveli és képezni a leendő tanárokat. Ugyanakkor az egyetemi képzésben a szakismereteken a hangsúly - ami a középiskolai tanárok képzésében nem gond -, viszont az általános iskolai tanárok képzésében a pedagógiai, módszertani ismereteken a hangsúly, nem pedig a szakmai tényanyagon.
A tanítóképzés 1993-ban került át Zomborba, Szabadka elkeseredett harca a képzőért azonban nem akkor, hanem még 1990-ben elkezdődött...
- Soha nem tudtunk beletörődni a tanítóképző elvesztésébe. Közismert tény: évekig kemény harcot vívtunk azért, hogy a magyar nyelvű tanítóképzés visszakerüljön Szabadkára (aláírásgyűjtés, petíció). Visszaköveteltük azért is, mert gyorsan kiderült, hogy a zombori kísérlet nem volt sikeres. Nem magyar szellemiségben képezték a tanítókat, a tantárgyak 70-80%-át nem anyanyelvükön hallgatták a fiatalok, a szülők nem szívesen adták Zomborba a gyereküket: kevés volt a hallgató. Előrelépésnek számított, hogy öt évvel később, 1998-ban a magyar tagozatot Szabadkára hozták át. Ez a kihelyezett tagozat azonban mindvégig a zombori kar mostohagyermeke volt. Se pénzt nem kapott, se megfelelő gondoskodást, se szeretet. Sőt, a zombori intézmény a szabadkai önkormányzattól várta el az olyan pénzügyi problémák megoldását is, amelyekre magának is volt kerete. A mostohagyereki sors legékesebb példája: olyan termekben is tartottak előadásokat, amelyekben még szék se volt. Nyilvánvaló, hogy ez az intézmény a vajdasági magyar pedagógus-utánpótlás képzését nem tudta átvállalni.
A szabadkai székhelyű önálló magyar tanítóképző alapítása körül két évig tartott a huzavona...
- Éveken át próbálkoztunk, harcoltunk a szabadkai székhelyű, önálló magyar intézmény létrehozásáért. Két évvel ezelőtt, 2004. március 30-án, a tartományi képviselőház meghozta az alapítói okiratot. Mindenki megpróbált keresztbe tenni. Ezt a mostani megoldást sokan keserű szájízzel vettük tudomásul: mi nem ezt akartuk! De hát múlt az idő, és a lehetőségek is megváltoztak. A törvény lehetővé tette, hogy az Újvidéki Egyetem egy új kart hozzon létre Szabadkán. Ami jó, hiszen végre-valahára megkezdheti a munkáját. Nem jó viszont, hogy nem önálló, s nem lehet saját folyószámlája. Keserű ugyan a szánk, mégis sikerként kell elkönyvelnünk az intézményalapítást. A szabadkai magyar tanítóképző kar ugyanis olyan alap, amelyre később tudunk építeni. Most már tudunk, és rajtunk múlik, hogy sikerül-e az alapra fölépíteni mindazt, amire a vajdasági magyarságnak szüksége van. Ne csak tanítókat képezzünk, hanem kétszakos tanárokat is az általános iskolák számára, akár művelődésszervezőket, akik diplomás fiatalként a magyar kultúra megőrzésén fáradoznak majd. A szabadkai tanítóképzőben az új rendszerbe, a bolognai folyamatba illeszkedő oktatás folyik majd, és ez nagy szabadságot biztosít az intézménynek. Élni kell ezzel a szabadsággal. Az intézmény alapítója a szerb állam, Szabadka városa pedig magára vállalta, hogy otthont ad az intézménynek. A Sárgaházra esett a választás. Nem egyszerű feladat, hiszen a tavalyi költségvetésben 15, az ideiben szintén 15 millió dinárt irányoztunk elő az épület felújítására. Attól tartok, hogy ez a 30 millió sem lesz elég, az épület ugyanis nagyon rossz állapotban van. Köszönettel tartozunk a Szekeres Alapítványnak, amely több mint 5 millió dinárral támogatta a tervdokumentáció elkészítésének a költségeit, s reméljük, hogy az anyaország a későbbiekben is támogatja majd az új magyar felsőoktatási intézményt. Felújítjuk az épületet, és bérbe adjuk a tanítóképzőnek, ám bérletet nem kell fizetnie. A felújítás elkezdődött, a munkálatokról napi jelentést kapok. Határidő? Október 1-jéig be kell fejezni a munkálatokat, hogy zavartalanul elkezdődhessen a tanítás. Remélem, lesz hozzá pénz, és jóakarat is. Egy olyan intézményt alapozunk most, amelytől elvárjuk, hogy képes legyen kiszolgálni a vajdasági magyarság igényeit az oktatás terén.