– '56 a magyar szabadság szívdobbanása volt, amit aztán a szovjet megszállók és a magyar kommunisták vérbe fojtottak – emelte ki a koszorúzást követően dr. Fürjes Balázs. – Több mint 100 éve történt Trianon, 100 éve élünk szétszakítottságban. Sajnos, a 100 évnek a többségében Budapestről, Magyarországról nézve a határon túliak nem mindig számíthattak az anyaországra. Jó, hogy most már bő 12 esztendeje újra olyan időszakot élünk, amikor a határon túliak számíthatnak ránk, magyarországiakra. Viszont az anyaország mindig számíthatott az elszakított nemzetrészekre, a határon túli magyarságra, és ennek egy gyönyörű példája volt '56, amikor több mint 20 ezer ember Szerbián, Jugoszlávián keresztül talált magának menekülést, és elképesztő szolidaritással, gondoskodással, szeretettel, segítő szándékkal fogadta őket az akkori Jugoszláviában, itt Palicson, és a környéken élő magyarság. És az is egy szép közép-európai történet, hogy nem csak a magyarok segítettek rajtuk, hanem a szerbek, a horvátok, és a bunyevácok. Tehát, ha Magyarországról jön valaki ezen az ünnepen, akkor az első szó a hála szava. Köszönjük szépen a vajdasági magyaroknak, hogy akkor, amikor mi nem tudtunk segíteni nekik, ők akkor is segítettek nekünk, és '56-ban szolidárisak voltak a magyarországi forradalmárokkal a szabadságharc, a megtorlások miatt menekülőkkel. Hálásak vagyunk azért is, hogy nemcsak segítettek, hanem mindvégig ápolták a forradalom és szabadságharc emlékét. Az összetartozásnak egy nagyon szép gesztusa volt 2006-ban ennek az emlékműnek a fölállítása.

A Miniszterelnökséget vezető miniszterhelyettes elmondta továbbá, hogy először vett részt a palicsi megemlékezésen és megérintette a hangulata. Mint mondta, látszik, hogy mindenki magáénak érzi ezt az ünnepet. Hozzátette: Magyarországról szólva tényleg azt az egy dolgot tudjuk mondani, köszönjük szépen vajdasági magyarok.

Ezen a napon a szabadságra emlékezünk, emelte ki a koszorúzást megelőzően a sajtónak nyilatkozva mgr. Hajnal Jenő, rámutatva, hogy a következő hónapokban Petőfi Sándor szelleme lengi majd be a tájat, ahol magyarok élnek. Mint hozzátette, ezt a szellemiséget, azaz Petőfi szabadságvágyát és az általa megvívott harcot a magyar nemzet 1956-ban ismét átérezte és átélte. – Ahhoz, hogy egy ember és egy közösség megmaradjon, saját józanságának és saját belső értékeinek a megőrzése szükséges, valamint az a szabadságvágy, ami az embert emberré teszi. Erre emlékezünk az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján – fogalmazott Hajnal Jenő.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idején Palicson befogadótábor állt. Azok, akik a kommunista terror elől menekülve elhagyták otthonukat, hátra hagyták addigi életüket, nagyon sokan Palicson keresztül menekültek. A koszorúzás alkalmával rájuk és mindazokra emlékezünk, akik 1956-ban harcoltak, küzdöttek a magyar szabadságért. A palicsi 56-os emlékmű a közös emlékezet jelképe, a nemzet határon átívelő összetartozásának a kifejezése.

Magyarország kormánya nevében dr. Fürjes Balázs, Csallóközi Eszter szabadkai főkonzul és Pálinkás Gábor, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, a VMSZ nevében Pásztor István elnök, a Magyar Nemzeti Tanács nevében mgr. Hajnal Jenő és Jerasz Anikó koszorúzott, majd a vajdasági magyar politika képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait az emlékhelyen.