Hosszú-hosszú ideig fölöttébb dühített, amikor az épp hogy csak felillesztett csilláron nyomot hagyott egy félrecsúszó csavar, amikor a frissen festett falon landolt egy rovar, vagy amikor az újonnan lehelyezett hajópadlón letette névjegyét a kezemből kihulló tűzifa.
A mennyezettel, a fallal csak hébe-hóba kerül kapcsolatba az ember...
A padló más.
A régi méltóságteljesen lett elbúcsúztatva. Táncházzal. Állófogadással. Sok-sok vendéggel, hogy a zenétől is megmámorosodva minél többen nyomatékosítsák egy-egy elejtett szóval, szendviccsel, pohárral, csészével: hát persze hogy eljött az ideje a cserének...
Az új is fel lett avatva. Táncház nélkül. A vendégek csak távolról vethettek rá egy-két pillantást. Esetleg zokniban, szobapapucsban tehettek rajta néhány leheletfinom lépést. A buli az udvaron volt.
Az első seb, minő véletlen, a kandallónál keletkezett. Egy eltévedt parázs Munch Sikolyát varázsolta két deszkát ékesítő facsomó közé. És ezt még csak el sem lehet lopni...
Csakhamar következtek az újabb sérülések. Rorschach-tesztbe illő parázsfoltok. Nagy lett a riadalom, stílusosan padlót fogtunk, hogy namostakkormilegyen. Egy újabb padlóbúcsúztató, -csere és -avató szóba sem jöhetett. Megszokni vagy megszökni, szólt a nem hamleti kérdés.
És következett a józan felismerés: a sebeket nem kell eltüntetni, meg kell tanulni velük élni. A javunkra formálni őket.
Ahogyan azt például a konyhában a falra kifröccsenő olajfoltokkal tettük, amikor virágszirmokat varázsoltuk köréjük.
Ez egy hajópadlónapló. Úgy szép és jó, ahogy van. A ráeszmélés után már attól sem padlóztam, amikor egy CD vagy egy könyv esett le a polcról, illetve egy csésze csúszott ki a kezemből.
Nem lehet a végtelenségig a szekrény alá söpörni a szemetet (arra való a szőnyeg). Olykor félre kell tolni és eltakarítani a felgyülemlett piszkot, hulladékot. Majd visszatolni a helyére. Az ide-oda való csúsztatás azonban mindig újabb sebekkel jár. Na és? A sebeinkkel vagyunk önmagunk.
Szőnyeget említettem az imént. Nálunk azonban nincs szőnyeg (hogy szabadon lélegezzen a padló). És nincs függöny sem az ablakon. Csak fel kell húzni a redőnyt, és a padlón megjelenik egy ablaknyi kék égbolt. És befedi a sebeket!