Ha az állatokról szóló dokumentumfilmek kerülnek szóba, általában a ragadozó-préda felállás ugrik be, az elmúlt évtizedekben ugyanis főképp az ilyen jelenetsorok jellemezték ezt a műfajt. A természetfilmesek is rájöttek arra, hogy az embert leginkább a ragadozók kegyetlen világa érdekli, a gyenge és a zsarnok küzdelme. Nem véletlenül, hiszen általában ezekbe a szerepekbe zsúfoljuk be a játékfilmek karaktereit is.

Sir David Attenborough felbecsülhetetlen értékű munkásságát felesleges bemutatni. Az Our Planet című minisorozatában ezúttal a környezetvédelemre és az emberi tevékenység káros hatásaira helyezte a hangsúlyt. Óriási költségvetésből készült, és a Bolygónk, a Föld, valamint A kék bolygó című sorozatok szellemi örökösének is tekinthető. Gyönyörű, hihetetlen részletességgel (és földöntúli türelemmel) rögzített képsorokat láthatunk benne. Minden olyan, mint a legszebb képernyővédőkön a számítógépen. Afrika, a dél-amerikai dzsungelek, az Északi-sark, a titokzatos mélytengeri óceánok világa elevenedik meg, és folyamatosan azon gondolkodunk majd, hogy hogy a pokolba lehetett mindezt így, ilyen megdöbbentő közelségben felvenni.

A szakértők persze mosolyognak ezen, hiszen hatalmas munka és csúcskategóriás felszerelés kellett hozzá, ennek részleteit pedig maguk mesélik el egy, a Netflixen megnézhető dokumentumfilmben, mely az Our Planet kulisszatitkait mutatja be. A két Emmy-díjjal kitüntetett sorozat másik óriási érdeme, hogy a környezetvédelem és a klímaváltozás kérdését nem dühösen, az asztalt verve, hanem szelíd tanácsok formájában, a tényeket a szemünk elé tárva közli, a több mint kilencvenéves David Attenborough megnyugtató hangján. Őt hallgatva az lehet a benyomásunk, hogy bármi is történjék, egyszer minden rendbe jön. Az emberek észhez térnek, az anyagi érdekeket pedig megelőzi a közös cél, azaz a Föld túlélése. Álmodni persze lehet és kell is.

Az Our Planet epizódjai amellett, hogy ámulatba ejtenek, sokkolni is fognak. Az egyik részben például a madagaszkári dzsungelek életébe pillanthatunk be. A párzási időszakot, a szépreményű ifjak világra jöttét nézhetjük végig. Attenborough azonban ekkor egy mondattal hervasztja le a mosolyt az arcunkról: közli, hogy amióta ezek a felvételek készültek, az erdő és benne minden élet eltűnt. A kopár pusztaság mára a halál mezsgyéje.

A második részben hatalmas rozmárvonulásnak lehetünk tanúi: a Frozen Worlds, azaz a Megfagyott világok című epizód egyik jelenetét Oroszország partjainál vette fel a stáb. A készítők arra lettek figyelmesek, hogy a rozmárok a mélybe vetik magukat, a sziklák aljánál pedig egyre nagyobb tömegsír alakul ki. A nézők közül többen is kiborultak a jelentsor láttán, ezért is volt szükség arra, hogy a forgatásról szóló filmben külön kitérjenek e jelenet felvételének körülményeire, az okokra és az okozatokra. A két-háromszáz halott rozmár látványa persze elborzasztja a nézőt, ennek ellenére nem érdemes kikapcsolni ezt a sorozatot.

A tavalyi év egyik legnépszerűbb témája Csernobil volt, leginkább az HBO tévésorozata miatt. A Netflix sorozatában erről a helyről is lenyűgöző képeket láthatunk, amíg ugyanis az atomkatasztrófa sújtotta övezet élhetetlenné vált az ember számára, addig a természet újra birtokába vette.

Az Our Planet tipikusan olyan természetfilm-sorozat, amely még azokat is elvarázsolja, akiknek nem az Animal Planet vagy a National Geographic a kedvenc csatornájuk, vagy idegenkednek ettől a műfajtól, netán unalmasnak találják az állatok megfigyelését. (Ki)oktatásmentes tanmese olyan felvételekkel, amelyeket sohasem fogunk elfelejteni.

Képek: imdb.com