Mindennap játszik. Gyermekeknek, gyermekként a Szabadkai Gyermekszínház deszkáin. Egy kávé, s már szalad is tovább fején kalappal. Talán az effajta optimizmushoz kell is az a sok gyermek és az a sok mese. Villáminterjú egy esős délutánon.

— Egészen főiskolás koromig nem láttam gyermekszínházi előadást. Először akkor adódott erre alkalmam, amikor Budapesten voltunk továbbképzésen, s az ottani bábos osztály előadásában megnéztük az Oroszlánkirályt. A darab teljesen lenyűgözött, viszont meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd én is gyermekszínházban fogok tevékenykedni.

^{* Egészen más gyermekeknek játszani, mint felnőtteknek. A kicsik sokszor hangot is adnak neki, ha lankad a figyelmük. Téged ez szokott zavarni, vagy már észre sem veszed?}

— Ha egy előadás jó, akkor nem fordulhat elő, hogy unatkozik a gyerek, de ha nem jó, akkor a felnőtt is feláll és kimegy. Egyébként én nagyon szeretem, ha hallom, amikor a gyerekek végigszurkolják egyik-másik előadást.

^{* Szerinted mitől jó egy gyermekelőadás?}

— Jó rendező, jó tervező, jó dramaturg, jó zeneszerző, jó szereposztás, és biztos a siker. Na most hogy mitől jó a jó, nem tudom.

^{* Nem vágysz-e rá néha, hogy inkább felnőttközönség előtt játssz?}

— Nem az „inkább”-ra vágyom, hanem arra, hogy néha vagy egy kicsit gyakrabban játszhassak felnőttközönségnek.

^{* A most készülő előadás címe a Királylány, akinek nem volt birodalma. Rendezője az igen fiatal Szenteczky Zita. Melyik számodra a legizgalmasabb mondat a készülő új előadásban?}

— „Hol a kétszer körbeforgatott, ripityomra tört teknőspáncélban kujtorogtál?”

^{* A leépítések a gyermekszínházat is érintik. Ez mennyire nyomja rá bélyegét a társulat hangulatára?}

— Hát igen, a leépítések sajnos a gyermekszínházat sem kerülik el, és ez nagyon érződik a társulat hangulatán, mert állítólag öt embernek kell mennie, és bárki lesz is az az öt, nagyon nehéz lesz nélkülük a további munka, mert mi már így is kevesen vagyunk. Ráadásul a színház vezetősége nagyon titkolózik, nem tudunk semmit, amitől csak még idegesebb lesz mindenki. Nem harcol értünk senki, pedig én naivan azt gondoltam, hogy egy igazgatónak ez a dolga.

^{* Március 21-e a bábszínház világnapja. Európa-szerte nagyon izgalmas bábszínházakkal lehet találkozni, melyek már egészen újszerűen értelmezik a báb fogalmát. Te szereted-e a bábokat, és hogyan látod, mennyire van jelen ez a forma Vajdaságban?}

— Vajdaságban, sőt Szerbiában is alig lehet már bábelőadásokkal találkozni, jó előadással pedig szinte képtelenség. Nálunk nincsenek bábszínészek (bábszínészi képzés sincs), én magam sem vagyok bábszínész, ezért szívesebben játszom báb nélkül. Ha azonban alkalom adódik olyan valakivel dolgozni, aki ért ehhez, és a kezembe nyom egy bábot vagy annak egy testrészét (most éppen egy mutatóujjas kéz vagyok!), azt nagyon tudom élvezni.

^{* Mi foglalkoztat manapság leginkább?}

— Nagyon szeretnénk egy kisbabát.

^{* Pálfi Ervin, életed párja, férjed szintén színész. Szoktatok otthon szakmázni? Kritizáljátok egymást?}

— Nem szakmázunk, hiszen így is többet vagyunk a színházban, mint együtt. Otthon főzőcskézünk, gereblyézünk, filmezünk, füvet nyírunk, mint mindenki. Mégis azért jobb nekem, mint másnak, mert Ervin nagyon sokat muzsikál. Gitározik, furulyázik, nagybőgőzik, zongorázik. Folyamatosan alkot, így nekem otthon nem kell bekapcsolnom a rádiót, hogy zenét hallgassak.

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net