home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Otthon lenni
Farkas Zsuzsa
2009.01.21.
LXIV. évf. 3. szám
Otthon lenni

Szabó Attila felvételeA lét és a létezés misztériumát figyeli, kutatja és jeleníti meg Magyarkanizsa világhírű szülötte, a Jel Színház alapítója, az októberben Szenteleky-díjjal kitüntetett Nagy József - Vele beszélgettünk afrikai és párizsi vendégszereplése között a lelkének legkedvesebb,...

Szabó Attila felvétele

A lét és a létezés misztériumát figyeli, kutatja és jeleníti meg Magyarkanizsa világhírű szülötte, a Jel Színház alapítója, az októberben Szenteleky-díjjal kitüntetett Nagy József - Vele beszélgettünk afrikai és párizsi vendégszereplése között a lelkének legkedvesebb, békés Tisza-parti városkában
Elnézve világhírűvé lett Jel Színházának előadásait, a maga és táncosai mozgását, minden alkalommal megállapítom: olyanok ők, mint a gyerekek, akik jobbra-balra billegő karokkal varjat vagy sasmadarat utánoznak, arcukon a gyerekekre oly jellemző nagyszerű beleélő képesség sugárzásával... Semmi kétség, gondolom: az ihletnek ezekben a nagyszerű pillanataiban minden bizonnyal belelátnak a lét csodájába. Legalábbis ezt sugallják nekünk nézőknek: a lét, a létezés maga a Boldogság, maga a csoda. Agyonirányított, agyonmanipulált, agyonhajszolt, didergő egónk ilyenkor elcsendesedik, visszakozik, átadja helyét igaz énünknek, s ráhangolódunk a nagy ,,egységélmény”-re, a világmindenséghez tartozásunk misztikus tudatára, arra, hogy az ember valójában soha sincs egyedül - tartozik valakihez, valakikhez, valamihez. A világ örökös változás. Van-e benne mégis valami állandóság? Ez a nagy kérdés, amire a választ sohasem fogjuk megtudni talán, ez a misztikus tudás, ami nem hagy nyugtot a mindenkori bölcseknek, a gondolkodó és érző embereknek. Magyarkanizsa szülöttjének, Nagy Józsefnek sem, aki képzőművésznek, művészettörténésznek indult, majd miután Budapesten felfedezték benne a zseniális pantomimtehetséget, gondolt egy merészet, és Párizsba ment, a világ kulturális fővárosába, hogy hatévi rendkívül kemény munkával, visszanyúlva az emberiség ősi közös nyelvéhez, a Világot teljességében felmutató szakrális őskori színházakhoz, 1985-ben megalkossa a saját kommunikációs eszközét, a lét őrzésétől, az emberfölöttitől eltávolodott, ,,magamutogatós” európai színház helyett a saját, ,,másmilyen'' színházát, s kirobbanó sikert arasson a vajdasági tájban gyökerező, de az egyetemes emberit tükröző élményvilág ,,jel''-ekbe, képekbe, mozgásba, zenébe sűrítésével és megszólaltatásával. 1989-ben már az év koreográfusa volt Franciaországban, s utána sorjáztak a díjak és a sikerek.
Magyarkanizsa, Gesztenyefa sor 6. Gyönyörű, sokatmondó utcanév, már-már látatlanban is kedvet kap az ember idevándorolni. Ha már csak kimondom, képpé formálódik bennem a béke és a csend. Ide várt bennünket beszélgetésre, a már hosszú évek óta csinosítgatott, alakítgatott házába, ami, mint mondja, a szíve csücske s ezután már a főhadiszállása lesz. Az általa épített új lakásrészben foglalunk helyet, amely egységes egészet képez, s csak jelképes elválasztó elemek jelzik: ez itt a műterem, a könyvtár, az ebédlő, a háló... Gyönyörű ácsmunka dominál mindenütt, Szabó Attila, a fotóriporterünk meg is kérdi mindjárt, hogy a famunka szeretete az ács édesapa emlékének való adózás is netán, amire igen a válasz. Aztán leülünk a sok jó hanglemez, könyv, grafika és fénykép keretezte világos, otthonos térben, s megáll az idő: belevágunk a régóta tervezett, de a vendégszereplések miatt mindeddig elmaradt beszélgetésbe.
* A Szenteleky-napok történetében most került sor először arra, hogy nem irodalmárnak ítélték oda az irodalmi díjat. A bírálóbizottság elnöke, Bányai János ezt így indokolta meg: ,,Nagy József (...) alkotásával irodalmunk elfogadtatását szolgálja a világban. Kanizsa, a kanizsai szellemiség mélyen meghatározza művészetét. A saját gyökereit kutatja. (...) A világához való szoros kötődését méltányolva adjuk át a díjat...” Mivel manapság kategóriákban gondolkodunk, te milyen kategóriába sorolnád a magad művészetét?
-- Én valójában színházat csinálok, ezt mindig is vállaltam. Engem a kortárs tánc és táncszínház kategóriába soroltak. Ez valahogy fedi is azt, amit csinálok. Nevezhetném vizuális zenés színháznak is az általunk képviselt kifejezésmódot, mert a tánc ugyan fontos eleme a daraboknak, de mindig mély drámai töltése van. Az is igaz, hogy a darabjaim, főleg az elsők, helyi jellegű megfigyelések vagy emlékezések alapján készültek, ebből a talajból nőttek ki, innen hozott látásmód, töltés, vizuális és zenei érzékenység jellemzi őket. Egy főleg magyarok alkotta csoporttal dolgoztam s dolgozom, itteni irodalmi hagyományban merítkeztek, ami számomra már a színházcsinálás előtt is fontos volt. Én Csáth Gézán, Tolnai Ottón, Domonkos Istvánon, Danilo Kišen és a szabadkai világutazó vadász, Vojnits Oszkár naplóin nőttem föl...
* A formanyelvedet hogyan jellemeznéd?
- Ez egy komplex dolog... Nem is tudnám pontosan meghatározni, hogy miből áll össze technikailag egy-egy előadás. Most már egészen más dimenzióban működöm, nem a technikai tudás a legfontosabb, amikor a táncokat, a jeleneteket, illetve a színdarabokat összeállítom. Mi valójában egy abszolút zenei közeget próbálunk megfogni, megteremteni, fölrajzolni, amelyben a mozgás, az emberi test mint szóvivő egy abszolút zenészként vesz részt. Ebben nagyon különbözünk a többi színháztól, ahol inkább karakterformáló munkák folynak.
* Munkáiddal kapcsolatban a színházi szakértők előszeretettel hangsúlyozzák a tudat és a test sajátos viszonyát...
- A test mindig is egy nagyon érzékeny médium volt a számomra, így fogtam fel... Én a világban zeneileg akartam és akarok továbbra is részt venni. Én így fogadom be a világot, így alakítom át, így élem meg. Amikor átszűröm magamon a dolgokat, s amikor kezdenek bennem kristályosodni, akkor mind zenére hasonlítanak: zenei gondolatokká, zenei fürtökké, zenei mondatokká válnak. Ezeket próbálom behelyezni egy színházi közegbe, keresve azt a drámai súlypontot, amely leköti ezt az egészet. Ehhez kapcsolódik egy párhuzamos figyelés, ami a vizualitást illeti, mert hát a színház - ezt vallom az indulástól fogva - látvány is, egy-egy jelenet vagy az egész előadás egyfajta képi nyelv. Ezért nagyszerű az ilyen színpadi munka, mert természetesen ötvöződik benne a drámai gondolkodás, a létezés és a zenei vizuális fogalmazás, ez adja azt a közeget, amelyben komplex módon ki tudom fejezni magam. Mostanában nagyon keresem az élő zenét, igényelem a jelenlétét az előadásokban, így lesz vizuális zenei színház az, amit csinálunk.
* Színházad karakterisztikus neve: a Jel már szinte fogalommá lett a világ színházirodalmában.
- Már az induláskor jelképeket kerestünk, jelképekre akartuk bontani a világot, a létet. Ezzel is ,,jeleztük”, hogy azt a színházi nyelvet akarjuk létrehozni, amely közelebb áll pl. az ősi ideogrammatikus írásmódhoz, képekből, jelekbe sűrített üzenetekből áll, és az is benne van ebben a jó magyar szóban , hogy ,,jelet adni magunkról”... Jelezni, hogy itt vagyunk, ezek vagyunk, ilyenek vagyunk.
* Szivácon bemutatták az Otthon lenni című portréfilmedet, ebben ezt mondod: ,,Minden megfigyelés alatt áll”. Hogy érted ezt?
- Arra akartam utalni, hogy mindenre kell figyelni, mert egy széttört, szétszórt világban élünk, és olyan látásmódot kell kialakítani, amely ezt a szétszórt világot rögtön össze is tudja fogni. S ami szintén nagyon fontos: az elfeledett, úgynevezett ősnyelvet, az emberiség ősi közös nyelvét is idézgetnénk, aminek az emlékét mindenki magában hordozza. Érdekes látni az előadások során, hogy ez a színházi nyelv hogyan szólít meg pl. egy távol-keleti vagy egy dél-amerikai embert, más-más közösséget. A gyermekkorból indultam ki... A gyermek ösztönös megmerülési képességét nem szabad elveszíteni, azt a képességet, ahogyan a gyerek befogadja és rögtön átalakítja az őt ért benyomásokat, kapcsolatot teremt mindennel, ami körülveszi...
* A helyi tájak, hangulatok, színek, emberek - a couleur locale -, a kanizsai szellemiség a másik gyakran emlegetett dolog a színházaddal kapcsolatban...
- Ahogy Becket is mondta: van egy-két alapmotívum, ami állandóan visszatér és meghatároz bennünket. A helyi figurák, akik sohasem léptek színpadra, de az életben úgy vettek részt, mint egy hatalmas színházi darabban - nagyon sokat segítettek, olyan életigazságokat, olyan mélységeket tudtam tőlük ellesni, amit színpadon stilizálva nagyon nehéz visszaadni. De így váltak ők abszolút mércévé. A Dusi borbély például, aki azt mondta rólam, amikor megnézte a darabomat, hogy egy milliméterrel a bőr alatt borotválok... Kimeríthetetlen ezeknek a helyi motívumoknak az újraidézése és variálása. És állandóan bővül, gazdagodik ez a viszony... Most mélyítem el pl. a varjakhoz való viszonyomat. Az ő mozgásukat tanulmányozom kint a szántóföldeken, rajzban is próbálom rögzíteni, tisztítom, csiszolom az eddig megfogott motívumokat, és újabb dolgokat ágyazok be, mert valami fantasztikus mozgásuk van, jelenlétükkel valami misztériumot sugároznak felém... Az ő ritmusuknak, létüknek a lényegét próbálom megfogni rajzban és mozgásban, ahhoz kívánok közelebb kerülni.
* Szerinted mi a fő baj a világban?
- A legnagyobb baj az, hogy nem tudjuk az időnket kezelni. Nem olyan ritmusban élünk, ahogyan a lét sugallná, az emberi természettől távol álló ritmusvilágot veszünk föl, és ebben a túlpörgetett, túl izgága létünkben nem lehet meglátni, meghallani az érdemes dolgokat, szét van ütve, túl van tömítve az emberek füle, a szemük le van fárasztva minőség nélküli képekkel. Ha egy kicsit behúznánk a kéziféket, talán változhatna valami. Otthon lehetnénk a világban, megtalálva a belső egyensúlyunkat.
* Te mint a világ minden részében megfordult ember hogy viseled a magyarságodat?
- Magyarnak születtem, s ezt vállalom. Ez az anyanyelvem, erre a környékre is ez a kultúra a jellemző. Ezt egészségesen kell viselni, és természetesen kell örülni annak, hogy ha kinyitok például egy Nagy László-verseskötetet, tudom, hogy az ő nyelve úgy szólít meg engem, mint senki mást, aki nem ebben a nyelvben született és él. Minden nemzetnek megvan a maga gazdagsága, nem kell egymás ellen uszítani az embereket, csak élni kell tisztán, s valami olyat kell felmutatni nekik, hogy ezt a gazdagságot, melegséget megérezhessék...
* A kínaiak bölcs könyve, a Ji King, úgy tudom, azok közé az alapművek közé tartozik, amelyeket állandóan a kezed ügyében tartasz, a legutóbb Kanizsán színre vitt darabod, a Sho-bo-gen-zo pedig egy 13. századi, távol-keleti századi zen-mesternek, Do Gennek a művére épült, amelyben az időt próbálja megragadni.
- A Ji King, a változások könyve arról győz meg, hogy minden és mindenki aktív szereplője az univerzumnak, már puszta létezése is befolyással van a környezetére, önmaga és mások életére. Ez egy mátrix, a sűrített látásmódnak és bölcsességnek a kínaiak által rendszerezett és nekünk átadott ajándéka. Ami nekem az Egésznek a látásához támpontként volt fontos. Mint központi matériát használom, ebből merítkezve próbálunk egy játékközeget kialakítani, ami éppen arról szól, hogy minden mindennel kapcsolatban van, s minden abban a pillanatban, ahogy megragadtuk, már változik is, átmegy egy másik minőségbe, állapotba, igazságba... Állandó igazság nincs, s a nyitottság a színházi nyelvünk egyik fő tartozéka.
* Alakítgatjátok Kanizsán a nevedet viselő regionális kreatív műhelyt, de téged még mindig szerződések kötnek Párizshoz... Hogyan tovább?
- Ez egy átmeneti időszak... lassan teszem át a hangsúlyt ide... Egy kis időbe telik, hogy a központot fölszereljük. Épül már a galériánk is meg egy kávéház, ahol kötetlenül művelődési esteket is tudunk szervezni, lesz egy kis helyi múzeumunk is, valóban egy kultúrszigetet alakítunk ki itt Kanizsán, ami nem mint intézmény lesz jelentős, hanem mint olyan helyszín, ahol a számunkra fontos problémákra reagálunk. Jó, hogy ebben a kisvárosi közegben karnyújtásnyira van a természet, itt a csodálatos Tisza, a járás, a föld, az élővilág, és aki idejön mint vendég, egyszerre rádöbben arra, hogy mennyire emberibb élet ez, és hogy lelassul az idő. Itt meg tudjuk fogni azokat a pillanatokat, amelyek szükségesek a lényeg meglátásához...

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..