home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Otthon, a magunk helyén
Tóth Lívia
2020.04.04.
LXXV. évf. 14. szám
Otthon, a magunk helyén

Tizenöt éves a Pro Urbe díjas zentai Mécsvirág együttes. A meghirdetett és tervezett jubileumi koncertek a rendkívüli helyzet miatt elmaradnak, de van egy örvendetes hír is: elkészült a három népszerű előadóművész legújabb hanghordozója. Mi, a Mécsvirág-stílus kedvelői pedig abban reménykedünk, hogy hamarosan ismét a színpadon köszönthetjük őket.

A kezdetekről, a másfél évtized meghatározó eseményeiről, a valahova tartozás és az otthonosság érzetéről Baráth Hajnal Annával, Verebes Krnács Erikával és Zsoldos Ervinnel beszélgettem.


Fotók forrása: Facebook

Radnóti-szubjektív címmel tartottak rendhagyó előadóestet a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpont kertjében, ahol huszonöt közéleti személyiség és civil idézhette fel kedvenc Radnóti-versét. Engem akkor az a megtiszteltetés ért, hogy vajdasági egyetemistaként én is elmondhattam azt a Radnóti-verset, amely a szívemhez legközelebb áll. Nem szerettem volna ismert költeményt választani, ezért kutattam a kötetekben, és rátaláltam A mécsvirág kinyílik című, kevésbé ismert Radnóti-versre. A mécsvirág éjszaka nyílik ki, és hirdeti az életet, az élni akarást. Olyan, mint a mécs világa, mely beragyogja reménnyel a világot. Ebben az időben még erősebb küldetése van ennek a versnek. Amikor a félelem lengi körül a mindennapjainkat, amikor nem tudjuk, mi vár ránk holnap, bíznunk kell a reményben, az összetartás és a szeretet erősségében. Ebben bízott Radnóti is, hiszen a szörnyű körülmények között is élni akart. Adjon erőt mindenkinek ez a vers ehhez a nehéz időszakhoz — idézte fel Anna a jelenre átvetítve a névadást, majd Erika folytatta:

— A közös érdeklődés, gondolkodás és cél hozott össze bennünket. Az nem véletlen, ha három ember ennyi ideig együtt tud dolgozni, hiszen tökéletesen egymásra kell hangolódnunk. Szerencsére nálunk ez mindig nagyon könnyű volt, az együttesben jó a munkamegosztás, állandóan tele vagyunk ötletekkel, és pillanatok alatt összeáll egy-egy műsor. Engem a munkám előbb a színházhoz, majd a tanügyhöz kötött, később tíz éven át dramaturgi állásom volt az Újvidéki Rádióban, aztán újságíró lettem. Tapasztalatból tudom, hogy ezekre a kis koncertként működő rendhagyó irodalmi órákra nagy szükség van a gyerekek nevelésében. Az irodalmat sokkal könnyebb közelebb hozni hozzájuk, ha megszólal a zene, és ha az ember a verset nem felmondott szövegként tálalja, hanem a magáénak érzi. Ezeknek a műsoroknak az a varázsuk, hogy lélektől lélekig hatnak.


Zsoldos Ervin

Ervin elmondta, jövőre lesz negyvenéves, és a zene mindig nagyon fontos helyet foglalt el az életében.

— Az általános zenei képesítésem későn indult, aztán következett a ’90-es évek háborúja. A zenei középiskola Szabadkán volt, a szüleim oda nem mertek beíratni. Az énekelt versek zentai fesztiválja engem is beszippantott, annak ellenére, hogy a műfaj teljesen idegen volt számomra. Elkezdetem ezzel a stílussal is barátkozni, és meg is tetszett, hiszen a zene mint kifejezőeszköz csodálatos dolog, különösen nekem, akinek a beszéd nem annyira kenyere. Megismerkedtem nagy költőinkkel, rájöttem, hogy van bennem egy erős magyarságtudat, melyet egyfajta kulturális nacionalizmusnak is nevezhetnék. Amikor Radnótit lapozgattam, akkor magamnak, illetve a fiókomnak meg is zenésítettem néhány versét. Anna ezt megtudta, mondta, mi lenne, ha csinálnánk egy műsort, és így találkoztam Erikával. Én egyébként kórustag vagyok, és lakodalmi zenével is foglalkozom, tehát több műfajban mozgok otthonosan. Örömmel mondhatom, hogy a zene eddig még soha nem hagyott el, de az is lehet, hogy én kapaszkodom bele öntudatlanul.


Verebes Krnács Erika

* Költemények, megzenésített versek, népdalok — e három dolog csodálatos egyensúlya adja a Mécsvirág együttes különlegességét.

Anna: — A népdal szerepe fontos a műsorainkban, kiegészíti, formálja őket. Azt, hogy én énekelhetek, csak Bodor Anikónak, kedves tanárnőmnek köszönhetem, aki hároméves koromtól belém oltotta a népi kultúra iránti szeretetet. Türelemmel és mérhetetlen szeretettel vezetett bennünket, a Szélrózsa leánykart, megtanította, mit jelent becsülni és tisztelni azt a kultúrát, amelyet őseink hagytak ránk. Bízom benne, hogy én is méltóképp át tudom majd adni ezt a kincset a gyermekeinknek.

Erika: — Az én szempontomból a műsornak mindig egy nagy gondolatnak kell lennie, melynek íve van, elindul valahonnan és elérkezik valahova. A kiválasztott téma köré olyan verseket kell csoportosítani, amelyek megfelelnek egy-egy korosztálynak, felkeltik az érdeklődését. Nagyon féltem a kortárs műsorunktól, mert elsősorban a középiskolásokat szólítja meg, akikről tudjuk, milyenek: vagy nagyon igényesek, vagy nagyon igénytelenek, de mindenképp kritizálnak. Nem tartják magukban a véleményüket, és nem fogadnak el feltétel nélkül mindent. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb kihívás számunkra, és szerencsére pozitívan csalódtunk. Összetartozás, szeretet, szerelem, hol a helyünk a világban, mik a problémáink, menni vagy maradni, ha ezeket a témákat próbáljuk jó zene, játékosság és esetleg egy kis humor társításával előhozni, és még arra is képesek vagyunk, hogy kikacsintsunk a nézőkre, akkor biztos a siker. Lassan megtanultuk, illetve egy életen át tanuljuk, hogyan teremtsük meg a láthatatlan pókfonalat a közönségünkkel, legyenek azok gyerekek, középiskolások vagy felnőttek. Mert már nemcsak az iskolásokhoz szólunk, hanem felnőtteknek is tartunk koncerteket. Felkéréseink vannak a nemzeti ünnepeinkre, komoly évfordulókra, megemlékezésekre, és ezek olyan feladatok, amelyekkel megbecsülnek bennünket.

* Van-e valamilyen statisztikátok? Hány műsor, téma, fellépés...

Erika: — Én harmincnyolc éve foglalkozom előadó-művészettel, 1982-ben kezdtem színészekkel, aztán lassan önállóvá váltam. Nekem életcélom lett, hogy egy-egy új műsorral évente végigjárjam az általános iskolákat, néha a középiskolákat is. 120-140 előadást tartottam évente, a kedd és a csütörtök volt a tájolós napom, emellett pedig dolgoztam a rádióban is. Nagyon megtisztelő volt, amikor a Magyar Nemzeti Tanács — melynek a kiemelt támogatását ezúton is köszönjük — felkérte a Mécsvirág együttest, készítsünk egy-egy műsort az általános és a középiskolás korosztálynak, menjünk el minden településre, ahol magyar diák van. Így történt meg, hogy Piroson 6 magyar gyereknek játszottuk el ugyanazt a műsort, amelyet Horgoson 220-nak. 86 előadás volt az egyik évben is, meg a másik évben is. Remélem, ez a hajtóerő nem múlik ki belőlünk.


Baráth Hajnal Anna

* A Mécsvirág együttesnek eddig három CD-je jelent meg, és most készült el a negyedik stúdiófelvétele. 

Ervin: — Nagy élvezettel zenésítek meg verseket, és valóban most fejeztünk be egy anyagot, melynek Folyók fölött a címe. Ez annak a bizonyos középiskolásoknak szervezett kortárs műsorunknak a hanganyaga. A stúdiómunkákban általában oroszlánrészt vállalok, mert nemcsak gitározok, hanem fel kell játszani a basszusszólamokat, a ritmusszekciót, akár szólóhangszereket is. Ilyenkor kiélhetem magam, szaxofonozhatok, basszusgitározhatok, dobolhatok kedvemre.

Erika: — Most viszont kénytelenek vagyunk leállni. Tizenöt évesek vagyunk, tizenöt koncertet terveztünk felnőtt közönségnek, vendégelőadót is hívtunk, a lányomat, Verebes Judit színésznőt. Március 17-én lett volna az első koncert Magyarkanizsán, 25-én Zentán, és így tovább. A másfél évtized legszebb pillanatait összegző, három blokkból álló program címét Szűgyi Zoltán verse alapján választottuk: A magad helyén. Ez a cím rólunk, a céljainkról szól, mert az a lényeg, hogy a magad helyén legyél, akárha maradtál, akárha elmentél.

Anna: — Mindenképp küldetésvállalás, hogy immár tizenöt éve létezik a Mécsvirág együttes. Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy szeretnek, várnak bennünket, és van olyan hely, ahova szinte hazaérkezünk. Bízom benne, hogy még sokáig vihetjük Vajdaság-szerte és határon túl is az irodalom lángját, hirdethetjük a Zentai hajnal csodálatos táját, az Apám citeráját és az itthon maradás szépségét, hiszen ahogy a már említett Szűgyi Zoltán-versben olvashatjuk: „Ha magadba zártad a léted, / őseid, mind, élő–holt néped, / s nem is csak fiad, / szülőd, asszonyod–férjed, / magadban hordod otthonod.”

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..