Lapunknak nyilatkozva dr. Úri Emese ismertette céljait, beszélt a vajdasági magyar orvoslás helyzetéről, a szakmai kihívásokról, valamint az orvosi pályára vezető rögös útról. Kiemelte, vajdasági magyarként az orvosi hivatás megkezdése itthon több nehézséggel járhat, egyúttal a többnyelvűség a szakmai élet során számos előnyt és lehetőséget teremt.

* Milyen jövőképpel, tervekkel vette át az egyesület vezetését?

— Megtiszteltetés számomra, hogy bizalmat szavaztak nekem, és megválasztottak az egyesület elnökévé, de ez nagy felelősséggel is jár, hiszen dr. Bagi Boján rendkívül magasra tette a lécet. Az egyesületet öt évvel ezelőtt a semmiből hozta létre, összegyűjtötte a kollégákat, és aktivizálta őket. Sokan csatlakoztak, vagy ha éppen nem is lettek tagok, rendszeresen részt vesznek a rendezvényeinken. Az elnöki tisztséget elfogadva úgy vélem, két jelentős kihívás áll előttünk. Az egyik a kisebbségi helyzetünkből adódik: szétszórtan élünk egy nagy területen, kis létszámban, ez pedig különösen igaz a szakmai közösségünk esetében. A másik kihívás a nemzeti megmaradásunk, mely szorosan összefügg a fiatalok helyben maradásával és szakmai képzésével. Sokan folytatják tanulmányaikat külföldön, különösen Magyarországon, a magyar fiatalok itthon tartása érdekében meg kell könnyíteni a lehetőséget, hogy Vajdaságban kezdhessék el az orvosi és a fogorvosi tanulmányaikat.

Forrás: a VMSZ sajtószolgálata

* Mint mondta, dr. Bagi Boján a semmiből építette fel ezt az egyesületet. Most mekkora a tagságuk, kik alkotják a közösséget, és van-e tervük arra, hogy szélesítsék a csatlakozás lehetőségét?

— Bagi Boján a COVID után egy kreatív megoldással társasági eseményeket szervezett, melyek csúcspontja az orvosok bálja volt a Zvonko Bogdan Borpincében. Ez áttörést hozott, mivel a kollégák itt érezték meg először az egyesület valódi közösségi erejét, és sokan ekkor döntöttek a csatlakozás mellett. A jövőben szeretném feltérképezni Vajdaság területét, hogy megtaláljuk azokat a magyar kollégákat, akikkel eddig nem léptünk kapcsolatba, legyenek nyugdíjasok, vagy akik már kevésbé használják anyanyelvüket. Emellett nyitni szeretnék más egészségügyi szakemberek, például gyógyszerészek, diplomás ápolók és egészségügyi technikusok felé is. Az együttműködés nemcsak a tagság bővítését szolgálná, hozzájárulna a magyar egészségügyi dolgozók szakmai és közösségi fejlődéséhez is. Ezen túlmenően az is célom, hogy az egyesület multidiszciplináris jellege révén különféle szakterületek képviselőit vonzzuk be. Ez segítené a kollégák szakmai látókörének kiszélesítését, hiszen a holisztikus szemlélet egyre fontosabb az orvoslásban. Sokan vagyunk, akiknek van ismeretsége magyarországi székhelyű orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti egyetemeken, de ne feledjük el, hogy az újvidéki orvosi egyetemen is vannak elismert magyar szakemberek, akiket szintén el tudnánk hívni tanácskozásainkra, hogy ezzel is erősítsük az együttműködést és a tudásmegosztást. Végül, de nem utolsósorban el kellene készíteni egy betegtérképet Vajdaság területére. Közismert, hogy a krónikus, nem fertőző betegségek vannak a legmagasabb számban jelen a környezetünkben. Itt a kardiovaszkuláris, tehát az érrendszeri betegségekre, az infarktusokra, a szívelégtelenségre, a szélütésre és annak következményeire, tehát neurológiai betegségekre kell gondolni elsősorban. Egy ilyen átfogó elemzés nemcsak az egészségügyi dolgozók munkáját segítené, hanem a betegeket és családjukat is támogathatná a hosszú távú gyógyulásban. Mert arra is figyelni kell, hogy amikor hazabocsátjuk a megműtött, kezelt, sugárzott, gyógyszerezett betegünket, akkor ki fog vele foglalkozni, otthon is megkapja-e a gyógyulásához szükséges támogatást. Ebben is lehetnénk úttörők azáltal, hogy egy ilyen újszerű rálátást, szerveződést, gondolkozásmódot vázolunk fel a kollégáknak, illetve erről egy tanulmányt is kiadhatnánk, ha szerény méretűt is, de erről mindenképp lehet és kell is beszélni.

* Hogyan látja a vajdasági magyar orvoslás és a páciensek helyzetét az elmúlt évtizedekhez képest, és milyen irányba haladnak ezek a folyamatok?

— A szerbiai orvoslás az elmúlt húsz évben jelentős fejlődésen ment át a szankciók, bombázások és alacsony átlagjövedelmek idején tapasztalt nehézségek után. Viszont egész Szerbiában, így Vajdaságban is, orvoshiánnyal küzdünk, mely hatalmas kihívás a rendszer fenntarthatóságát illetően. A klinikai központokon kívül, különösen a kisebb kórházakban dolgozó orvosok elöregedtek, és kevesen vannak. Az a legnagyobb gond, hogy a lakosság is elöregedett, sokan egyedül élnek, különösen a magyar ajkú közösségben, ahol a kisebb települések létszáma jelentősen csökkent. Ezeken a területen a magyar nyelvet beszélő orvosok száma alacsony, ami csak nehezíti az idős, egyedül élő emberekkel való kommunikációt, ezáltal pedig az ellátásukat is. Viszont az orvostársadalmat figyelembe véve nekünk, magyar orvosoknak előnyünkre válik, hogy több nyelven beszélünk, mivel így a tudásunkat két szinten, két oldalon, két országban, két tudáskörben tudjuk gyarapítani. Azoknak, akik magyarként Szerbiában fejezték be orvosi tanulmányaikat, az egyetemi évek alatt az értelmezés végett gyakran kellett lefordítaniuk a szöveget, ami nagy kihívás volt. Később viszont hatalmas előnyre tehetnek szert: két nyelven olvashatnak tudományos munkákat, új ismereteket hozhatnak be, részt vehetnek magyarországi tanulmányutakon, melyek után akár új kezeléseket is meghonosíthatnak Szerbiában. A tanulmányutak és a diákprogramok jelentősége tehát kiemelkedő, ahogy a külföldi előadók módszereinek itthoni bemutatása is, melyek egyszerűen alkalmazhatók helyi környezetben. Például a saját zombori tapasztalatom alapján a bajai kórházzal való együttműködés során olyan érdekes, nem túlzottan költséges diagnosztikus és később terápiás módszereket figyeltünk meg, amelyeket terveink szerint nálunk is bevezetünk.

* Milyen lehetőségei vannak ma egy vajdasági magyar fiatalnak, aki az orvosi hivatást választja?

— Nagy az orvoshiány, és ennek enyhítésére célszerű lenne az orvostanhallgatók számára a vajdasági magyar jogászösztöndíj mintájára egy külön ösztöndíjat létrehozni. Erről már előzetes megbeszélések is folytak a Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Vajdasági Magyar Szövetséggel. Egy vajdasági magyar fiatal és családja számára rendkívül fontos lenne, ha kaphatna ilyen támogatást, hiszen az orvosi az egyik leghosszabb képzés: hat évig tart, mely időszak alatt a hallgató nem tud pénzt keresni magának. Ez jelentős anyagi megterhelést ró a szülőkre, hiszen a diák csak a diploma megszerzése után válik keresőképessé. Az ösztöndíj mellett pedig egy mentorprogramot is célszerű lenne indítani, különösen az első egy-két éveben, amikor az orvostanhallgatóknak a nyelvi akadályok okozhatnak gondot. A szorgalom ugyan áthidalhatja mindezt, de megfelelő támogatás esetén a diákok magabiztosabban és sikeresebben haladhatnának előre tanulmányaikban.

* Az orvosi társadalomban a magyar orvosok mekkora megbecsülésnek örvendenek?

— Ahhoz, hogy valaki orvosként helytálljon, szeretnie kell a hivatását. A diploma megszerzése után a fiatal orvosok még nem sztárorvosként kezdik pályájukat, hanem lépésről lépésre kell gyakorlati tapasztalatot szerezniük. Ez azokra a vajdasági magyar orvosokra is igaz, akik több nyelvet beszélnek, és két nyelvterület tudományos forrásaihoz férnek hozzá. A magyar és a szerb nyelv ismerete mellett pedig ma már az angol is alap. Tudni kell, hogy az orvosi hivatás élethosszig tartó tanulást igényel. Más szakmákhoz képest egy orvos a pályája során fokozatosan válik egyre jobb és elismertebb szakemberré. A megbecsülés az idő múlásával és a megszerzett tudás alkalmazásával párhuzamosan érkezik. Vajdasági magyarként nagy előnyünk, hogy kisebbségi létünkből fakadóan szélesebb szakmai hálózathoz kapcsolódhatunk. Egy közös nyelvet beszélő nemzetközi orvosi közösség részei vagyunk, melyben magyar szakemberek osztják meg tapasztalataikat Magyarországról, Romániából, Horvátországból, Szlovákiából, sőt Kárpátaljáról is. Ez az együttműködés pedig páratlan lehetőséget nyújt a közös szakmai fejlődésre. Vajdasági magyar orvosként a terepen dolgozva a pácienseink számára is hatalmas segítség, hogy anyanyelvükön tudják elmondani nekünk a gondjukat, akár magyarul, akár szerbül, és ez a kommunikáció sokszor meg is könnyítheti a pontos diagnózis felállítását.