Magyarországon változatlanul július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a Sarlós Boldogasszony nevet viseli. A Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelve a Szűzanyát. A viszonylag kései ünnepet könnyű megkülönböztetni a többi Mária-ünneptől: az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét.

(Külső hivatkozás: Wikipédia)

Jegyzetünk további, esszenciális alkotóelemeit ezúttal is a Budapest „zöld gyógyszertárának” nevezett Pilisből hoztuk magunkkal. Topográfiailag egy, a 18,4 km össztávú, Elcsendesedés útja nevet viselő Pilisszántó—Csobánka—Pilisszentkereszt—Pilisszántó zarándokútszakasz csobánkai érintőpontján található, erdei, testi és lelki felüdülést egyaránt nyújtó pihenőhelyről.

Csobánka Szentkútja

Messzi földön híres gyógyító vizéről. A víz gyógyító erejéről legendákat szőttek. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt: Illés napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. A szertartás után a pap megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.

Katolikus kultusza későbbi és német eredetű.

A hely kialakulásának történetét Pillmann Alfonz csobánkai plébános 1933-beli leírásából idézzük: „A negyvenes években e vidéken egy lázzal összekötött különös betegség lépett fel, mely betegségtől nemcsak a helybéli, de a környékbeli lakosságnak is sokat kellett szenvednie. E betegségben szenvedők csak vizet kívántak és ezen óhajukat e kis forrás vizével elégítették ki. Mindenkinek bámulatára, mindazok, akik e kis forrás vizéből ittak, e lázas betegségből igen gyorsan kigyógyultak és rövid pihenés után újult erővel folytathatták munkájukat. E különös esetnek a híre igen gyorsan messze vidékre elterjedt, úgyhogy ezentúl a nép tömegesen kereste fel e helyet, hogy otthon fekvő betegeik számára e gyógyforrás vizéből hazavigyenek. E forrás vizétől igen sokan visszanyerték egészségüket, ezért e forrást lázkutacskának nevezték el. Az isteni gondviselés azonban e gyógyforrásnak jelentőséget rendelt.”

Ezután egy juhait legeltető jámbor pásztor látomásában megjelent Szűz Mária, karján a kis Jézussal. Másnak is volt itt látomása, és ezután ideözönlöttek, hogy bajaikra segítséget kapjanak. El is nevezték a helyet Mária-kutacskának. 1843-ban Lenderer Mária a látását nyerte vissza úgy, hogy szemeit mosogatta a forrás vizével. 1844-ben hálából a mocsarat kitisztították, kutat ástak, és föléje kápolnát emeltek. Július 2-án Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Akkoriban húsvét másodnapjától mindszentek napjáig minden szombaton és közbeeső Mária-ünnepen a község plébánosa e kápolnában tartotta szentmiséjét. A Szentkút boltozata fölött az óbudai dohánygyári munkásnők 1913-ban lourdes-i barlangot állítottak, melybe hamarosan sok hálatábla került.

A kápolna elé fából készített, nyitott előcsarnokot építettek, hogy kedvezőtlen időjáráskor menedéke lehessen a búcsúsoknak. 1936-ban épült a régi felújításával a mai kegykápolna. 1950 és 1952 között átrendezték a kápolna belső terét, és új főoltárt készítettek. Fölötte szárnyasoltár-szerű kovácsoltvas keretben van a Szűzanya, a pilisi hegyek Boldogasszonyának kegyképe.

A kápolna általában zárva van, csak búcsúkor vagy különleges alkalmakkor nyitják ki. Az épület falára három múltvallató márványtábla van felhelyezve.